Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-22 / 12. szám
Í85 UNÁNTÚLTD PROTESTNS LAÁP És még csak azt se mondhatjuk, hogy mindegy a tanítóra akármilyen osztályzatú az iskolája, csak a saját lelkiismerete nyugtassa meg hűségéről. A tiszta öntudat itt nem elég, mert az osztályozás alapul szolgál az elölépésre! A kilenczféle mértek itt okoz sok keserűséget, pa. naszt, irigységet. Érthető, hogy a tanitók egy része szigora, más része enyhe Ítéletet sürget és ehhez mérve dicséri vagy becsmérli a körfelügyelőt. Bizonyára a lelkiismeretes körfelügyelőnek is az osztályozás a legkellemetlenebb tenni valója bizonyos körülmények között. Vannak, kik a gymnasiumban az osztályozás eltörlésével azt a mértéket kívánják életbeléptetni a tanulókra nézve, hogy /elsőbb osztályba mehet, vagy pedig nem mehet. Sürgetik azt azon nem kicsinyelhető ok miatt, hogy némelyik fiú csak az osztályzatért tanul, tehát egy tisztességtelen indok, a hiúság hajtja és hajtja némelyiket anynyira, hogy később keserű kárát vallja. A jó osztályzat megnyerhetéséért minden idejét a leczke bemagolására fordítja s igy a szabad munkásságra, a leczkén kívül más valaminek olvasgatására nem is gondol. A hiúság ápolása pedig nem tartozik az iskola feladatai közé. Komoly, higgadt, férfias tanítóink az iskolai becsületes munkával bizonyára nem hiúságukat akarják kielégíteni; ép azért rájuk nézve közönyös a jeles osztályzat ; mosolyognak rajta. De lehetnek, kiket a tisztátalan indok vezérel. Ezek aztán a lényeg kárával formaságok árán vásárolják meg a jelest. Mert tessék elhinni, hogy minden ember...........a maga mesterségében. Mit nyerünk itt a jelessel? Megcsaljuk magunkat, megcsalunk másokat; önhitté, kérkedővé teszszlik az érdemetlent! Vagy pedig, ha vannak közelben, akik átlátnak a szitán, azokat megbotránkoztatjuk s rövidlátóságunkkal tekintélyünket rontjuk. Mert semmi se rontja jobban a tekintélyt, mint ha valaki nem tud a kellő körültekintéssel eljárni a magára vállalt dologban. Lám a tanfelügyelők nem osztályozzák ilyen módon a tanítókat és mégis tudják ki a jó tanító. Hanem aztán, ha itt-ott számbavehető mulasztást tapasztalnak, erélyesen lépnek fel. A tanárokat, papokat, a szolgabírókat, a jegyzőket se osztályozzák évenként, mégis tudjuk, már t. i. aki egyikkel másikkal közelebbi érintkezésben van, — meg a felettes hatóság is tudja, hogy ki miként forgolódik hivatalában. Jó bornak nem kell czégér. A választásoknál pedig (papnál és .tanítónál) kérdezték-e valaha a választók, hogy milyen osztályzata van jelöltjüknek? A gymnasiumi vizsgái feleletek — hosszas tapasztalás alapján —- úgyszólva semmi befolyással sincsenek a növendékek osztályozására, tehát a tanítás eredményének megitélésére se és inkább csak a szülők kedvéért tartatnak a vizsgák s legnagyobb részben csak azok felelnek, akiknek szülőik, rokonaik, ismerőseik vannak jelen. A felhozott tényeket és okokat figyelembe véve és jól megfontolva, én az iskolák osztályozását (de nem ám megvizsgálását) eltörlendőnek tartom. Azonban ezt csak az egyházkerület teheti, mert a 18S Rendtartást az bocsátotta ki. Azon változtatni egyes egyházmegyének, vagy egyes egyéneknek nincs joguk. A rendtartáshoz, amíg érvényben van, alkalmazkodni kötelesség. A Rendtartás szerint pedig a körfelügyelők kötelessége az iskolák osztályozása. Ezért nem adhatta meg a b. som. egyházmegye közgyűlése is a kért felhatalmazást 15 iskola megintésére az esperes úrnak a múlt nyáron, mert a körfelügyelök, illetőleg a tanügyi bizottsági elnök jelentése szerint csak 2 elégtelen iskola volt. Hogy mennyire eltérhetnek az osztályozások, e végből érdekes összehasonlítani az esperes úr osztályozását a körfelügyelők, illetőleg a tanügyi elnök által beterjesztett osztályozással. Az esperes úr szerint „az I. osztátyba (jelesek) három iskola sorozható, az I. osztályhoz igen közel áll hat iskola, a II. osztályba (jók) tartozik 32 iskola, mely osztályhoz közel áll nyolcz iskola, a III. osztályba (elégségesek) sorozandó 21 iskola, ez osztályon pedig alul van 15 iskola.“ A tanügyi elnök jelentése szerint pedig „a taneredmény : '35 jeles, 29 jó, 15 elégséges, 2 elégtelen.“ Hogy a két osztályozás közül melyik áll közelebb az igazsághoz, én nem tudom; csak az eltérés érdekességéért és azért hoztam fel, mert ez is mellettem bizonyít. Említettem, hogy a tanfelügyelők, ahol hiányokat, mulasztásokat tapasztalnak: erélyesen lépnek fel. így kell tenni nekünk is. A tanügyi elnök sürgeti is erélyesen, hogy „ne figuráljon már a helyi hatóságok gondatlansága. Én rámutattam a hiányokra s hatáskörömben igyekeztem is megszüntetni azokat. A nt. egyházmegye figyelmét fölhívom, többet tehet e tekintetben. De nem uj statútumok; alkotásával, hanem a meglevők alkalmazásával.“ Úgy van; ha a helyi hatóság hivatása színvonalán áll, ha a körfelügyelő szemes és jóakarata, kér, int, nem takargatja a hanyagságot; ha az egyházmegye a bejelentéseket nemcsak tudomásul veszi, hanem a javulni nem akarókat (mert hisz itt már -- az egyházmegyén — legalább két évi hanyagságról van szó) szigorúan bünteti: lesz pontosság, rend; lesz kielégítő eredmény a tanítókat boszantó osztályozás nélkül is! Csurgó, 1891. márcz. Kis József. Ä pálmák ünnepén. Mi zaj riad a szent város felé, Mikéntiül zúgna bérezi áradat? Hisz nincs vihar, szép tiszta kék a menny, A lomb, levél még meg se ingának! A természet oly fényes, ünnepi, — Hagy templomában édes illat árad! Mi rezgi hát a léget úgy ma át? — Hozsánna harsog a Dávid fiának.
