Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-09 / 10. szám

1G3 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 16-4 Ijesztők ex professo vagy bánni módon ellentétbe helyeznék magukat a papság igaz érdekeivel; hagyja ezt kizáróla­gos szabadalmid két más laptársának, melyeknek nevét nem szükséges, de nem is akarjuk itt lelemliteni. Halad­jon tovább azon az utón, amelyre mostanában lépett s őszintébb barátja és méltánylója nem lesz nálunk. — Helvét hitvallást követő református egylet felállítását indítványozza Rá ez Károly ur, a ..Sza­bad Egyház“ szerkesztője, Szalai József és Kecskeméti Eerencz urak segédletével, a nevezett lap ez évi 4. szá­mában és pedig oly indokolással, hogy „a protestáns (iro­dalmi) társaság nem lett az, aminek kellene lenni,“ to­vábbá mert „szégyen, hogy vallásunkat naponként bánt­ják a mi pénzünkből fentartott testületek tanárai— „ne engedjük tehát református hitvallásunkat az ellene saját egyházunk kebelében társulati erővel s utón megindult támadás martalékául.“ Valóban nem tudja az ember, mi­kép méltassa az ily gyászos jelenségeket érdemük szerint és mégis úgy, hogy „kemény beszédek“ szólójának és más szolgája kárlioztatőjának ne találtassák. Azért is csak legmélyebb sajnálatunknak adunk kifejezést azon tény le­lett, hogy épen református egyházunk lelkészei közt akad­nak olyanok, kik a heidelbergi káté és helvét hitvallás betűire esküdve, mindazon hitsorsosaikat sőt lelkésztársai­kat, kik az evangyéliomi keresztyénséget nem szükségké­pen és kizárólag ama két, különben igen jeles symbolicus könyvünk szavai szerint vallják és ismerik: egyenesen hűtlen és rósz reformátusoknak nyilvánítják; a református tanári testületet s különösen a tlieologiai tanárokat min­den ok és alap nélkül denunciálják s közelebbről az oly sok küzdelem után szerencsésen létesült Prot. Írod. Tár­sulatot akarják kétes színben feltüntetni, illetőleg az ál­tala is képviselt evangyéliomi egységet és békét megbon­tani. Az egészben csak az a vigasztaló, hogy az általuk kibontott zászló alá bizonyára nem fog nagy sereg sora­kozni. S midőn ezen véleményünknek, minden tisztelettel és elismeréssel lévén különben az említett három lelkész­társ lelkipásztori és irodalmi érdemei iránt, teljes őszinte­séggel kifejezést adunk: egyúttal csodálkozásunkat fejez­zük ki, hogy épen a „Szabad Egyház“, a lieid. káté és lielv. hitvallás ezen első rendű, sőt kizárólagos bajnoka nem tudja azt, hogy emez ismeretes distichont: »Praeter apostolicas nőst Christi tempóra Chartas Huic peperere libro saecula nulla parem« — nem a beid. kátéról, (mint a Sz. E. ez évi 3. számának 20. lapján állittatik,) hanem Kálvin „Tnstitutiones rel. Christ.“ czimii örökbecsű munkájáról irta Tliuri Pál. —. Érettségi vizsgálatok. Poroszország 266 gym asiumában a múlt 1889. év folyamán 4251 ifin jelent­keze t érettségi vizsgálatra, kik közül azonban 303 önként viss ilépett, 97 pedig visszautasittatott. Az igy vizsgálatra bocs tott 3851 egyén közül érettnek nyilváníttatott 3702, megb ikott 149, vagyis 4%. Az érettségi bizonyítványt nyei növendékek közül 854, vagyis 23% lépett tlieologiai pál\ ra és pedig 616 evangélikus, 226 katholikus és 12 izr; ita. Felelős szerkesztő: RÉVÉSZ KÁLMÁN. Poroszországnak 18,243.587 protestáns lakosa van s az állam a protestáns egyháznak 2.666.755 márka (1.600,000 forint) évi segélyt ád. Ellenben a 9.621.624 lel­ket számláló katholikus egyház a porosz állam részéről szintén 2.500,000 márka (1,500,000 forint) évi segélyt nyer, vagyis aránylag kétszer anngit mint a protestáns egyház. Ez aránytalanság ellen az országgyűlésen felszólalás tör­ténvén, most már az „evangyéliomi" egyház dotatiója je­lentékenyen föl fog emeltetni, de még igy sem lesz elérve a helyes arány. íme a protestánsok ott. hol ők vannak túlsúlyban, egészen az önkárositásig méltányosak a katho­likus egyházzal szemben; minálunk pedig, hogv milyen arányban történik a két egyház segélyezése^— mindnyájan tudjuk. HIVATALOS RÉSZ. Családi értesítők bélyegezése. A főtiszt, püspöki hivataltól 846/#90. sz. a.f. évi ntárcziits hó 2-án a itt. esperest hivatalokhoz intézett kö­vetkező körlevelet kaptuk közlés végett: A nm. m. kir. Cultusministerium február 9-én 1890-ik évben kelt s hozzám mai napon 5835. sz. a. érkezett le­iratában hadköteles egyén nősülése alkalmából kikért s a lelkészi hivatal által tulbélyegzett családi értesítőnek 50 kros bélyeg helyett az értesítőben foglalt esetek számának megfelelő bélyeggel terhelése alkalmából, szigorú felelős­ségre vonatását rendeli el azon lelkészeknek kik az 1876. február 13-án 123. sz. a. kelt s 1889-ik évi oct. 3-án 38529. sz. a. újra kiadott szabályrendelet ellenére felbélyegezték a nősülni akaró hadkötelesek, s illetőleg hadi kötelessé­güknek még eleget nem tett ifjak által kikért családi érte si tőket. Hogy lelkésztestvéreinket a felelősségre vonatás s eset­leges büntetés szomorú következményétől megmenthessük, de azért is, hogy a szabályrendelet ellenes eljárás által liit­­sorsosainkat törvény által nem követelt bélyegek vételével ne költekeztessük, legyen szives nt. esperes úr felkérni s utasítani felelősség terhe alatt az egyházmegyéjében mű­ködő lelkészi kart a föntjelzett s a püspöki hivatal által úgy 1877-ik mint 1890-ik évben körözött miniszteri rende­lethez leendő alkalmazkodásra. Rév-Komárom február 22. 1890. Pap Gábor, püspök. Jegyzet. A családi értesítők bélyegzésére vonatkozó összes tudnivalók megtalálhatók a következő munkában : «Újabb szabályren­deletek a dunántúli ev. ref. egyházkerületben és kormányrendeletek.» Pápa, 1886. II. rész. 6—7.* lapok. Ára 20 krajezár: E munkának tud­tommal minden lelkészi hivatalnál meg kell lenni. Szerkesztő. A kiadóhivatal kezelője: KIS ERNŐ. Pápán, 1890. az ev. ref. főiskola betűivel ny. Debrecezny K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom