Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-02-16 / 7. szám
113 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 114 „A legkisebb 1 mázsás és 10 fontos harang készíttetett 1636-ban Pécsben Veisznitzer Dávid harangöntő által." Ezen igen tinóm anyagból készült kellemes hangú kitűnő harang is. a másik kettővel együtt, az 1860-iki tűzvészben leolvadt. De voltak Tévéién reformált vallása lelkipásztorok is mint Rá ez Káról y lelkész urnák 1874-ben megjelent: „a pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben“ czimü munkája világosan igazolja, mert ebben felemlittetik, hogy az akkori adásteveli lelkész Szathmáry Mihály is meg volt idézve a pozsonyi vértörvényszék elé. Az 1720-ik év utánni történeteit és viszontagságait az egyháznak, a mióta az anyakönyvek rendeseu vezetve - épségben megvannak, az A.-Tevelen működött lelkészek életrajzával együttesen adom elő, mivel tapasztalati tény, hogy az egyházak élete, szorosan összefügg a lelkészek élete és működésével. Az anyakönyvek szerint már a lelkészek 1720 után igy következnek: 1) szecsődi delién János a már fentebb említett, megilletett Szecsődi Gellén Jánosnak atyafia. Ez kezdette vezetni a legrégibb matrikulát 1720-ban. () emlékezik arról, mint sajátkeziileg Írja, hogy az akkori kisszerű, fatoronynyal ellátott templomban, melynek fundamentuma a mostani templom délkeleti végén máig is látható. 1718-ban a padok és karok újra építettek. 2) 1727. april 20-tól 1731. marczius 20-ig hivataloskodott Szikszói Pál, ki az 1-ső sz. anyakönyv 29-ik lapján foglalt bejegyzés szerint csuzi Cseh József és Xaszályi István helyébe 1731-ben Pápára vitetett. Utána helyettes lelkésznek felsőőri Töli Mártott rendeltetett, ki egy évi helyettes lelkészkedése után hazájába Felső-Őrbe vitetett. Ot követte a lelkészi hivatalban : 3) Berki István 1732-től 1739-ig. 4) 1739-től 1745-ig Xaszályi Száz István, a ki innét Szent-( tálra vitetett. 5. 1745-től 1749-ig Füredi Peren ez. 6. 1749-től 1756-ig Ferenezi János. Ennek idejében az 1753-ik évi szept. 13-án adatott át a pápai egyház anyakönyve az adásteveli lelkésznek továbbvezetés végett. Fnnek idejében kötöttel: a pápai és adásteveli llivek közös lelkészeire vonatkozólag 6 pontból álló szerződést, Ennek idejében eszközölte az egyesült pápai és teveli gyülekezet, az eddigi kisszerű templom helyett, a mostani nagyobbszerü templomnak építését közös költségen. Üzen templom építés költségeiről adtak a pápai hitrokonok az 1754. évi április 22-én reverzalist. mely szerint az adásteveli templom építésre általuk adott költségeikből soha semmit az adásteveli gyülekezeten vissza nem követelnek. Ez okirat az egyház levéltárában máig is meg van. Az 1-ső sz. anyakönyv 304-ik lapján, a két egyház egyesülésére vonatkozólag, még következő jegyzet olvasható: „a pápai sz. eklézsia Oly Mihály gondnoka által következő urasztali készleteit adta át közös használatra a teveli egyháznak: egy aranyos ezüst kannát, egy skótiummal ki varrott muszelin keszkenőt, egy aranyozott ezüst poharat, 3 fedeles ezinkannát. egy kendőt, melynek szegletein liliom van kivaj'va arany és ezüst fonállal. Ezen készletek azonban a fennkölt lelkű József császár türelmi parancsa után a vallás gyakorlatát visszanyert pápai egyháznak visszaszolgáltattak. Ez időből megjegyzésre méltónak találom még, hogy tek. Chernél György úr, mivel a pápaiak, ha az adásteveli lelkész által akarták gyermekeiket megkereszteltetni, ezt kormány parancs folytán csak akkor tehették, ha elébb a keresztelési stólát a pápai plébánosnak is lefizették, a pápai és teveli szegénysorsu szülők helyett a keresztelési stóla fizetést magára válalta. s azt az 1. sz. anyakönyv 325-ik lapján foglal lelkészi elismervény szerint egész haláláig híven teljesítette is. Végül még felemlítem, hogy azon alkalommal, midőn a pápai ref. hitrokonok isteni tiszteletre idejártak, A.-Tevelen két iskola volt; az egyikben tanultak a kisebb növendékek s tanított a teveli tanító ; a másikban tanultak a nagyobb tanulók s tanítottak a pápaiak tanítói, kik közül halhatatlan érdemet vívott ki magának a tanítói hivatalban hosszasan és dicséretesen működött Ángy Mihály, a kinek jó emléke a szájhagyomány folytán az éltesebb gyülekezeti tagoknál még ma is fenn van. Ferenezi János 1756-ban Görzsöuybe vitetvén, felváltotta őt Görzsönyből 1757-ben bányai Állás István, ki aj. könyvek szerint esperesi hivatalt viselt. Ennek Tapolezafőre lett eltávozása után az egyesült pápai és adásteveli gyülekezet forró óhajtása szerint elválasztotta lelkészének az 1759-ik esztendőben Pere-Martonból: 8. Ft. idősb 'Torkos Jakab elébb pápai volt lelkészt és püspököt, ki is lelkészi hivatalát folytatta az 1775. évi dec. 1-ig, az az 16 évig. püspöki hivatalát pedig egész haláláig. Meghalt 1785. uov. 27-én. Halála Vecsey Miklós teveli lelkész által következőleg van a II. sz. anyakönyvbe bejegyezve: ft. Torkos Jakab. az Ur J. Krisztusnak régi hű vitéze, a dunántúli egyházkerületnek 40 éven keresztül buzgó püspöke, — a pápai, peremartoni és adásteveli gyülekezetnek 5n esztendeig volt hűséges lelkipásztora, meghalt életének 75. esztendőjében. Áléi tán sajnálandó, hogy a templomot és lelkészi lakot mostani alakjában felépittető e jeles férfiúnak hamvai jeltelenül nyugosznak sirkertünkben. Ft, Torkos Jákob lemondása után következett : 9. Szathmári Acs András az 1775. évi dec, 1-től, 1783. évi május hó 19-ig, ki az 1783. évben Köveskálra. menvén. utániul a lelkészi hivatal vezetése, ideiglenesen, ifjabb Torkos Jakab pápai lelkészre bízatott, a ki később 1795-ben szinte püspök lett. Ezután Veesey Miklós választatott el lelkésznek, ki az időben a bázeli tudós egyetemet önképzésé végett látogatta s onnan megérkeztéig- az egyházmegye által helyettes lelkészi minőségben Pados János rendeltetett, ki egv évi működése után. mint rendes lelkész, X.-Pirithr© költözött. (Folyt, küv.) Bállá Gábor.
