Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-26 / 4. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

58

Mielőtt a determinismus legszilárdabb erősségét, az élettani lélektant szeinugyre vennénk,’még egv nem régiben valóságos forradalmát keltett tüdömánynyaí, melytől a determinismus nágyon sókat remélt, t. i, a morálstatistikával kell röviden foglalkoznunk. Álig hiszem, hogy rideg számok nem mathematikusok között valaha oly hatást keltettek volna, mint Quetelétnek statistikai adatai, a melyek az embereknek különösen erkölcsi jellegű cselekvényeit számok alakjában 'állították elő. Es ezen puszta számok csodás dolgokat tártak fel a szemlélő előtt. Kitűnt ugyanis ezekből, hogy a legkülönbözőbb jelenségek, 'olyanok is, a melyeket eddigelé a legtöbben az ember szabad elhatározásától tekintettek függőknek: estid ás törvényszerűséget mutatnak, a mennyiben p. o. a gyilkosok, rablók, öngyilkosok, tolvajok, hamisítók stb. évről-évre ugyanazon százalékát teszik a statisztikai vizsgálatok körébe vont népességnek. Valóban meglepő eredmény! Minden esztendőre kiszabva lenni, hogy ennyi meg ennyi ember közül hány gyilkoljon meg mást, hány Önmagát, és pedig ezek közül is hogy hány kötéllel, hány lőfegyverrel, vizbeugrással stb. végezze ki életét; hány hamisítson, hány sikkasszon s minden bűnre, erkölcsi botlásra évről-évre hány egyen legyen mintegy a sors által kényszerítve: ez oly valami, a mit szeretnénk tudós képzelődésnek vagy nyomasztó álomnak tekinteni, ha a kérlelhetlén számok nem figyelmeztetnének, miszerint nem a véletlen játékával, hanem a legridegebb valósággal állunk szemben. Természetes, hogy a det rminismus nem késett a moralstatistika ez eredményeiből a maga javára a consequentiákat azonnal levonni. Ha a legönkényesebbeknek látszó cselekvények ily bámulatos törvényszerűséget mutatnak, lehet-e az indeterminismusnak ezen oly csattanós objectiv érvvel szemben álláspontját csak egy pillanatra is fenntartani? Tagadhatja-e a szabadakarat legtúlzóbb védője is. hogy az évről-évre megegyező számadatok csak a legnagyobb erőszakolással hozhatók összhangba a szabadakarat. tanával s vagy ez adatokat kell hamisaknak nyilvánítanunk, a mire pedig semmi okunk nincs, vagy az akarat szabadságát egyszersmindenkorra illuzóriusnak elismernünk? Nem csoda, ha a meglepetés, az elámulás első perezében ilyenféle okoskodásokkal lépten nyomon találkozunk, hisz első pillanatra csakugyan úgy látszik, mintha a statistikai adatokban mutatkozó törvényszerűség csak az akarat korlátolt volta mellett állhatna elő. Mert hogy p. o. event'1 2n gyilkosság történjék egv bizonyos t odUet mi, vagy népesség mellett, 21 > ember akaratának gyilkosságra kelle határozva lenni s vajon azon akaratot, a melylyel ezen mintegy a sors által kiszemelt egyének ii gyilkosságot elkövették, lehet e szabadnak neveznünk? Ks a midőn előző évi adataink alapján megjósoljuk, hogy p. o. a jelen év folyamán Tn ember kötél, 15 ember lőfegyver stb. által fogja magát kivégezni s jövendölésünk csaknem az utolsó betűig betelik: nem ott látjuk-e lebegni a sors kérlelhetlén kezét a kiszenved« tt áldozatok felett s nem kell-e tudatlannak bélyegeznünk azt. a ki ezek daczára koczkáztatni meri azon állítást, hogy egyik-másik vagy talán mindegyik szabad akaratából hajtá vég e végzetes tettét? És mégis

kérdem, meri-e állítani a leghatározottabb determinista is, hogy a fatális számok teljessé tétele oly kényszerű, mondhat juk végzet'szertt módon történik? A' midőn' egy megrögzött gonosztevőt valami vél'e'tleh az utolsó pillanatban visszatart előre megfontolt' szándékának kivitelétől s helyette számpótlónak egy másik kerül á gyilkosok sorába, a kit hirtelen felindulás, előre' nem látott körülmények szerencsétlen összejátszása ragad 'az -<*gé.sz előéletével, jellemével, gondólkozásmódjával méVőbén ellenkező tettre: vajon még fogűnk-e elégedni azon magyarázattal, líogy 'amaz kiszabadulván a bűnös tett‘elkövetésének kényszerűsége alól. emennek kellé a bűvös szám áldozatául esnie? Nem, ennyire senki sem főg menni: pedig ha a moralstatistikában a determinismus bizonyítékát akarjuk látni, ezen következményt is több mással együtt el kell fogadnunk, vagy ellenkező esetben az állítólagos erősséget valódi értékére szállítanunk" le. Es csakugyan, ha komolyabban' vizsgáljuk a dolgot, egymásután merülnek fel a nehézségek, a melyek alapján a moralstatistika igényét a szabadákafat feletti vitában vállalt döntő szerepre nagyon kétségesnek' kell nyilvánítanunk. Először is méltán kérdésbe tehetjük, hogy vajon azon adatok, a melyekre e tudomány a maga következtetéseit alapítja, csakugyan elég pontosak és megbizhatók-e ? Ezen kérdésre Határozottan nemmel kell felelnünk,, ha magokkal a statistikmókkal szembeszállni nem akarunk, a kik minduntalan hangoztatják. hogy teljesség és pontosság tekintetében mily sok kívánni való van még hátra. D? még ha elfogadjuk is, hogy e hiány nem annyira lényeges, miszerint miatta az egész alkotmányt elvessük, egy másik kérdést nem hallgathatunk el, azt t. L, hogy vajon az illető számadatok csakugyan oly végzetszerűen egybehangzók-e? És itt a fentebbi tagadó ítéletet kell ismételnünk. Az egyes .csélekvényekre vonatkozó» számadatoknál oly nagy ingadozás észlelhető, a melyét néni lehet egyszerűen a véletlennek betudni s mint némelyek szeretnék, a felesleget vagy hiányt a jövő év számlájára bevételbe vagy kiadásba elő jegyezni.

De ne akadjunk fenn még ezen különben kardinális pontnál sem, hanem kérdezzük, hogy mindezeket, tehát az adatok teljes és megbizliató voltát, valamint a legnagyobb törvényszerűséget azok üsszeegyezé.sében megengedve: szolgálhatnak-e a moralstatistika eredményei egyáltalán bizonyítékul az akarat kötött vagy szabad volta fölötti vitában? Epúgy mint a két, előző, a jelen kérdésre is nemmel k(dl felelnünk. Hogy áll a dolog ugyanis ezen statistikai adatokkal? Minél naytjnhb tömetf re terjesztjük ki cizs</á!atainkát .s bizotujos hitáriif Iliinél hossz ihh időtartamot r-szülik eyifm’yül, annál uiayifobb nr'i/ri/i/ zésf, minél keresetik eyyénre szorítkozunk s minél rörideljh f írtaméi jieriodnsokk'll dolijoziink. unná} iiayi/okk ingadozást, sö' teljes szakát!i/talonsái/ot Joi/ank ta[risztülni. így o. a közép életkort Magyarországon 3(1 évnek találván több éven keresztül, nagy valószinüségg 1 felvehetjük, hogv e- szám keveset fog változni a köv tkezö években is; de már kevésbé találónak fogjuk tapasztalni e számot. ha negyedévenként vagy hónaponként számítjuk ki a közénéDtkort s még kevésbé, ha nem az egész or-