Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-23 / 12. szám

193

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

zünk : de a hol ketten vagy hárman összegyűlnek az ö nevében, jelen lesz ő ott, azt mondotta az IT s ez meg a mi vigasztalásunk.

Zárom válaszomat, kívánva e becses lapnak minden sikert s szerkesztőjének minden kegyelmet és erkölcsi nagy erőt, bátorságot. — a mire a mai viszonyok között nagy szükség van az igazság mellett való önzetlen küzdelemre, hogy teljesedjenek rajta is a költő szavai:

„Csak sast nemzenek a sasok.

S nem szül gyáva nyalat Núbia párducza.“

Kecskeméti Ferencz.

"Teljes készséggel és örömmel közöljük tisztelt lelkésztársunk fentebbi válaszát, mely a kérdés tisztázásához nevezetes adalékul szolgál; de azt hiszem, megengedi nekem, hogy néhány szerény megjegyzéssel kisérjem becses válaszának egy-két pontját; mert eként még sokkal inkább osztani fog a félreértés, melynek ködében sokszor a testvérek és jó barátok is ellenségekként tűnnek fel egymás előtt.

Bizonyára a legnagyobb megnyugvással és elégtétellel veszi velem együtt mindenki tudomásul K. F. ur azon határozott kijelentését, hogy a Szabad Egyházban közölt felhívás formája és a társulás okadatolása nem szerencsés, hogy a felhívást fogalmazó és közlő • szerkesztő ur nem oda lőtt. ahova czélzott; hogy végre K. F. urék „szerényebb valamire gondoltak, mint oly társulatra, mely a Prot. Irodalmi Társulat ellenfele legyen .... oly társulatra nevezetesen, mely jó részben a lelkészi értekezletek jellegé re! bírjon, egyebek közt azonban azzal a különbséggel, hogy vallásos gyakorlatokkal legyen összekötve.“ Ha eredetileg is igy van meghatározva az alakítandó társulat czélja és köre. bizonyára nem fogok ellene oly módon felszólalni. mint azt a Sz. Egyházbeli közlemény után tennem kellett. De hát ebből csak az a tanúság, hogy mikor valami felszólítást bocsátunk világ elé. írjuk meg világosan, bőiig mit és boggon akarunk tenni.

Azt is örömmel olvastam, hogy K. F. ur nem fogadja el magára nézve a denuncziálás szándékát, illetőleg vádját sem. Nagyon szép; hanem máskor tessék úgy Írni. hogy ne egy egész testületet vádoljanak be. anélkül, hogy legkisebb kivételt tennének; vagy legkisebb bizonyítékot is hoznának fel ily súlyos vád igazolására: „ Mégis széggen. bogg vallásunkat no/ionként bántják o mi pénzünkből finJártott testületek tanárai.“

Ha K. F. ur és társai az utolsó betűig hívek a helvét hitvallás és heid. káté tételeihez és <* hűségüknek jeléül és erősítéséül még társulatot is alapítanak egymás között, semmi szavunk nincs és nem is lehet ellenük; ..jeder Mensch kann selig werden nach seiner Fannii.” Ha ugyancsak ok megindítanak és lentartanak egy egészséges szellemű és a követelményeknek megfelelő református néplapot, velünk együtt minden jó református ember méltányolni s tehetsége szerint pártolni fogja őket De ha ugyancsak ők, vagy bárki mások széles e hazában, olyan absurdumot kivannak, hogy a Protestáns Tudoinángos Irodalmi Társaság, melyben uz ágostai hUcuUásu atgafak is ép olg joggul, mint mi. részt reszio-k. a ..Szemlében" a helvét hitvallás és heid. káté prnpagatorává váljék és ezen

19U

két symbolicus könyv adta határokon túl egyetlen lépésre se merjen menni; —- ha mondom, ily valóságos absurdumot kívánnak; vagy, ami ezzel egyértelmű: az Irodalmi Társaságot jogtalanul kálvinista társasággá kívánnák tenni és onnan az ágostai hitvallású testvéreket kizárni: ez ellen meg minden igaz és öntudatos protestáns embernek fel kell szóllalni s az illetőket komolyan figyelmeztetni, hogy a tilosba tévedtek s talán maguk sem tudják, hol járnak.

Hasonlóképen ha K. F. ur és elvtársai, szigora és: kizárólagos confessional ista álláspontjuk igazolására saját leikök meggyőződésén kívül (ami ellen, ismétlem, senkinek semmi szava nem lehet) még arra is folytonosan hivatkoznak. bogg ök a Révész Imre álláspontján vannak s a Révész Imre szellemének örökösei, munkájának folg tatái: ezen állításukra már minden elfogulatlan ember azt fogja mondani, hogy vagy nem tudják mit beszélnek; vagy ha tudják, akkor tudva nem mondanak valót. Révész Imre a maga, egyházpolitikai, hitta ni és politikai álláspontját legtüzetesebben az 1872. évi „Figyelmezö“ III. és IV. füzeteiben fejtette ki. Melegen ajánlom mindazoknak, kik oly gyakran szoktáK és szeretik felvenni — és fájdalom néha „hiába“ — a R. 1. nevét, hogy ne csak olvassák, de tanulmányozzák is ezen nagyfbntosságu apologetico-polemicus czikksorozatot. Megláthatják belőle, hogy Révész Imre az evangyéliomi protestántismus alaptanaira nézve a protestáns külföldön nagy hatással működő „Evangélikus; Szövetség" eredeti programújával értett egyet (105. lap), de azt sehol sem mondja, bogg a belvét bitvaUáss d vágg a beid. kátéra!; megláthatják, hogy épen Révész lnne volt az, aki a lelkészi, tanári s más hivatalos esküformákból a beleél hitvalláshoz való korábbi erős leköffedést mindenütt elit aggta (179. lap); megláthatják, hogy szerinte „a felekezetek alaptanai iránti hűség, nem eg gérte! mii a konfessziókhoz való szigora leköttetéssel’1 (180. lap); megláthatják, hogy ugyancsak Révész Imre szerint ,,a valódi tiszta keresztyén vallás a lehető legtökéletesebb, sőt az egyetlenegy tökéletes vallás . . .méh/ eggkor valódi világvallássá leendf és pedig anélkül, hogy evégre pl. az egész világnak kálvinistává kellene lennie." (177. lap). Végre azt is megláthatják és óhajtom is. hogy meglássák és figyelembe vegyék, különösen Kecskeméti és Szabii urak. hogy ugyancsak Révész Imre „nem volt hive az evaug. szövetségnek azon piefisztikus színezetre s rendszerezett imádkozást stb. ggakorlatokra nézve, amelyek, különösen mióta kebelében az angol methodisták vettek erőt, túl n rendén előtérbe léptek.“ (100. lap).

Nem hiszem, hogy K. F. ur és társai helyeselnék és aláírnák R. I. fentebbi nyilatkozatait. Ezért én soha egy igével nem kárhoztatom őket. mert ez teljesen szabadságukban áll; de az már nem szabad, hogy ugyanők ennek daczára folytonosan R. I. valódi követőinek és szellemi utódainak hirdessék magukat: sőt emellett még épen ellenem is a R. 1. nevével jöjjenek s párducztól származott, gyáva nyalat emlegessenek. A sas csakugyan sast nemz; sl párducztól. a természet rendje szerint, nyúl sohasem származhatik: hanem sas szárnya alá bújó ökörszemek és maguknak párdttczbőrben tetszelgő nyulacskák . fájdalom.' mindig voltak, vaunak és lesznek; bár a világelébb-ntóbl*