Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-23 / 12. szám
Első évfolya m. 12. szánt. Pápa 1890. márczius 23. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 írt. félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből. A DI'SÁNTÚLI EV.REF. EGVHÁZKER. KIVATALOSKiiZI/tNVE. 'X HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos pelitsor többszöri közléséért ö. egyszeriért 7 ki- sorja. Ezenkívül bélyegdij 20 kr.-© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: ÁUami fizetésre vau-e szüksége a ref. papságnak? 1. Bihari.— Iskolaügy-: Javaslat a papnövendékek paedagogiai képzésére és tanitóképességi vizsgálatára nézve. (Vége köv.) — Tárcza: Szoüoszlai Pap István naplójábój. (Vége.) — Rövid válasz. Kecskeméti Femi.cz. — Szerkesztői jegyzet. — Vegyes köziemén y e k. Állami fizetésre van-e szüksége a ref. papságnak? i. A ref. papság nagyobb részének szegény, sőt mondhatni, ného1 koMus helyzete nem most kiált először orvoslás után. Mint egy tengeri hydra többször fel-felmerült már ez, élénken foglalkoztatván a közvéleményt, mely a társadalom egy jelentékeny osztályának fájó sebei feltárása előtt szemet nem hunyhatott. Nem volt és nincsen bizonyára közöttünk senki, a ki ezt a szomorú helyzetet tagadásba vonni akarná, ha szinte az a túlerős vonásokkal festett szegénység, mely egyértelmű volna a koldusbottal, nem mindig és mindenütt felel mega valóságnak. Az egyházunk életében egy némelyik alkotásával forduló pontot képező debreczeni zsinat már komolyan számot vetett ez egyházunk életére megbénító sulylyal nehezedő körülménynyel s a jövő érdekében és a későbbi nemzedék hasznára megteremte az országos közalapot, melynek épen az a feladata, hogy segélyadományával enyhítse a nyomort, gyógyítsa a fájó részeket. Ámde valamint az összehordott homokszemekből csak idő múltán, lassanként fog szembeötlő, tekintétyesb domb vagy halom állani elő, úgy azon közalapi fillérek is, a melyeket hangya szorgalommal gyűjtöget egyházunk egyeteme, nem mindjárt az első emberöltő életében képezhetnek olyan kimeríthetetlen segélyforrást, a melyből a minden irányban jelenkező szükségletek megfelelő és kívánt módon kielégítve lehetnének- Itt az anyatesttől elszakadt és sok helyütt már revesedésnek is indult szétszórt, barna csontok összegyüjtögetése, ott az esztendők sul}’a alatt összeroskadt és a magukkal is jótehetetlen hívek anyagi erejéből megújhodásra hiába várakozó templomoknak és más egyházi épületeknek rendbehozása, amott pedig a nélkülözésnek, a nyomor legkeményebb megpróbáltatásának kitett egyházi hivatalnokok helyzete mind-mind áldozatot követelnek a magok számára és a mi fő: egyszerre, mert a halogatás talán itt is, ott is komoly veszélylyel jár. A közalap ügyeit intéző bizottság magának a konventnek egyenes akarata folytán mindjárt a kezdet kezdetén hozzá is fogott ama sokszor szemére vetett és annyi oldalról kifogásolt munkához, hogy az egyházi élet mezején jelentkező bajokat némileg orvosolja; úgy gondolkozván, hogy a pillanatnyi segély látása és közvetlen tapasztalata a jövő reménye alatt eltürhetőbbé teszi a jelen nyomorát, s további kitartásra buzdítja a már-már egészen lankadni látszó idegeket. Az eredmény azonban más képet mutat. A közalaphoz fűződött bizalom igen sok ember szivében megrendült; nemcsak, hanem vele szemben olyan aggályok is merültek föl, melyek a mostani eljárás mellett egyenesen kétségbe vonják, hogy kitűzött nagy fontosságú czéljait valaha megvalósíthassa. S e desperált föltevés sok tekintetben indokolt is, mert az évenként beszolgáltatott közalapi járulékok tekintélyes összegének daczára. a közalap erőben növekvése nem felel meg a váradalomnak. Es a csaknem atomokra szétforgácsolt segély feltűnőbb eredményt idáig legalább sehol sem produkált. A szegényebb gyülekezetek életében gyógyításra várt sebek mind meg vannak, sajognak és égnek. Aligha csalódunk tehát, azt mondván, hogy 12
