Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-16 / 11. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 174 173 södik. Midőn a világi befolyások, összeköttetések az uralkodók. hangja annál gyengébb. Tehát tőlünk nem származhatik. Mi szeretjük a vidámságot, élvezeteket, gazdagságot. dicsőséget, hírnevet. Szeretjük a világ tetszését. A szószék mindezekről lemondat velünk. Komoly kötelességek, nehéz gondok, folytonos munka, aránylagos szegénység foglalják el azok helyét. A világ bölcsei, kikre szívesen hallgatunk, a prédikál ást bolondságnak mondják; és az élet szertelen siirgése-forgásában mindig akad valami. a mi minket a szószéktől elfordít. A gonosztól sem jöhet mert hisz épen a setétség birodalmának lerontása a czél. Idvezitőnk monda *„ha a sátán önmagában meghasonlott. nii módon állhat fenn az ő országa? I)e ha én Isten lelke által teszem mindezeket, akkor elérkezett hozzátok az Isten országa.“ A másik bizonyság az, hogy ez a vágy egyenes ellentéte természeti hajlamaink és korábbi szándékainknak. Az ifjú nemcsak, hogy nem óhajt prédikálni, de határozottan nem is akar. Terveket készít más foglalatosságra. Szive valami kedvencz pályán csüng, midőn az elhívás éri. S úgy látszik mintha lerontaná a hir, gazdagság és dicsőségről való szép álmait. S nem csupán saját tervei, hanem sokszor szülei és barátjaival is ellenkezik. Azokat mélyen elszomorítja, úgy hogy atyja ki és megtagadással fenyegeti. De mindezek daczára. azon meggyőződése, hogy neki az evangyéliomot prédikálnia kell. egyre erősödik. Gyakran oly hirtelen, hogy leikétől egészen idegen. Magános óráiban gyakran mondja kezeit összekulcsolva: „jaj nékem, ha az evangyéliomot nem prédikálom.“ Érzi, hogy azt lelke üdvösségének elvesztése alatt tennie kell. Ezenkívül más akadályok is támadnak. A lelkészi pálya, oly szent, oly magasztos, és ő oly tökéletlen, oly sok gyarlóságai vannak, hogy azt be nem szennyezheti. Ezsaiással mondja: ,.megfertőztétett ifjú vagyok.“ Ifjúnak, tapasztalatlannak hiszi magát s igy szól Jeremiással: ..Ali. ah Uram Isten! imé nem tudok szólni: mert gyermek vagyok.“ Attól fél, hogy nem tudja az evangyéliomot tetszetősen hirdetni és Mózessel igy szól: ..nem vagyok ékesen szóló, késedelmes vagyok a szólásra." Ily nézetek természet szerint letéritik — az egyedüli gyógyszer az isteni kegyelem és hatalom. Ha a szükség kívánja egy Szeratim fog röpülni hozzá, hogy az oltárról vett eleven szénnel illesse ajkait. Isten ad társakat melléje, hogy megállhasson a Pharaóh előtt. Majd meg a másokhoz való viszonyából támadnak akadályok. Szülei öregek s úgy képzeli, azoknak szükségük van rája otthon. Es azt mondja ..( ram engedd meg nékem! hogy elmenjek először és temessem el az én atyámat.” Más igás barmot vett. valami foglalkozásra lépett. vagyont gyűjt, vagy megnősült s azért nem mehet. De bánni legyen az akadály, a mentség, ismeri az őket a ki elhívta. S igy válaszol: ..Hadd temessék el a halottak az ó halottaikat. Kövess engemet.” Az engedelmes szivtt előtt nyílik ut. A szülék jóléte biztnsittatik. dolgai jól folyaminak s az akadályozó feleség megtérhet. Ha kitérhetek egy kissé és néhány bizalmas szót szólhatok, azt mondanám, hogy azon ifjú. a ki várhatja az elhívást, jól tenné, ha addig nem nősülne inig lelkészi állomásra nem jutott. S különösen a tanuló hagyja későbbre az ismeretek ezen ágának tanulmányozását. Adómnak inig egyedül volt az Éden kertjében azon foglalatosságot adá Isten, hogy nevezzen meg minden állatot; az első időkben a nevek a tulajdonságokból eredtek. Adám előbb elvégezte ezen munkáját mielőtt a szép és vonzó Évát meglátta volna. Sok szomorú tapasztalat után állíthatom, hogy az ifjú embereket legtöbbnyire eltörpíti s munkásságukban akadályozza a korai házasság. Ha tehát az ifjú elhivatva érzi magát, mit tegyen? Felelem: Készüljön alaposan munkájára. A maga körében mozdítsa elő mestere ügyét. Igyekezzék társait megtéríteni. Otthon ti és nőtestvéreit, benső barátjait vezesse Krisztushoz. Nathanielre találva, mint egykor Fülöp, Jézusról szólva, mondja neki: „jöjj és lásd meg.“ Ne feledje el. hogy neki nem szabad tétlenül várni nagy dolgokra. Rettenetes az a csalódás, ha azt hiszi, hogy egykor nagy dolgot fog véghez vinni. Hogy nagy dolgokat tehessünk, meg kell tanulnunk a kis dolgok véghez vitelét. Egy sem jó vezénylő tábornok az. a ki nem jártas a közemberek teendőjében. Nem lesz kitűnő lelkész az sem, a ki nem ismeri felebarátja bajait, megkisértetéseit és nem észlelte, hogy Isten igéje miként menté meg felebarátja lelkét. A gyülekezetét egyesek alkotják. Embert emberrel, szivet szívvel hódíthatunk meg. Az az ifjú készül igazán a lelkészi pályára, a ki megtanulja, hogyan kell a bűnös, szomorkodő. vagy csüggedő egyénekkel bánni. Tudassa-e barátjaival. hogy elhivatott? Nem szükséges. Keresse-e. az alkalmat, hogy prédikáljon ? Semmi esetre, sem. A ki kapva kap az alkalmon, az nincs elbocsátva. Mert ha csak egy kicsi fogalma van is a felelősségről, ha oly kevéssé ismeri önmagát, hogy azt képzeli, miszerint, elhivatott, ez vagy elmebeli vagy erkölcsi fogyatkozásnak jele. mely miatt alkalmatlan a lelkészi hivatalra. Az igazán elhivottnak nincs szüksége publikálásra. Mig Isten titkon beszél hozzá, teleljen ő is titkon ..Itt vagyok Uram. Küldj engem.“ A második nyilvánulása az elhívásnak az egyház szava. Isten a természetben mindennek alkotott megfelelőt. A szem és a világosság, a fül és hang egymásért vannak. Az egyház feje. a ki az ifjút elhívta, vezérleni fogja az egyházat is azon elhívás felismerésére. Kiéi zik az hangja rezgéséből, szemei sugárzásából, arczából és lelki nyugtalanságának jeleiből. Az ifjú azt képzelheti, hogy az egyedül az ő titka és soha sem fogja megtudni senki : de találkozhatik az Urnák egy szolgájával a ki vállára téve kezét igy szól: ..nem bízott Isten Önre semmi nagy munkát?“ Az Urnák egy szolgája, vagy egy választott öreg hölgy igy szólhat hozzá ..Nem hívta Ónt el Isten prédikálni?“ Néha oly hirtelen, oly váratlan jön az ilyen kérdés, hogy a lőlek felkiált: ..Avagy élőmbe kellett-e jőuöd néked én ellenségem!” A mit valaki fölfedez, hamar köztudomású lesz bármi uton-múdon ajtót nyit előtte. Az egyház meghívása társulván a lelkiismeretbeli elhíváshoz, nagyban erősíti a kötelesség felöl való meggyőződést. 3&
