Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-12-28 / 52. szám
841 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 842 váll mutatja a levél 14. pontja, hol két rendbeli prédikátorokról“ vau szó. Különben Xagy-Maráczy Balázs azt mondja, hogy a presbyterűim dolgát rKanisai Pálffi János püspök uram Pápán, in anno 1012 kezdette és indétotta volt.“ Nagy kérdés, hogy e ponton nem tévedt-e Xagy-Maráczy emlékező tehetsége, mert Kanizsai Pálffi János épen 1012. május hó 10-án hivatott meg pápai pappá, tehát bajos feltenni, hogy mindjárt hivataloskodása legelső évében ily nagy reformot kezdett és indított volna meg, és pedig annyival inkább, mert ugyancsak az 1612. év november hó 11-én állapíttattak meg Pathai István püspök elnöklete alatt a köveskuti zsinaton azon kánonok, melyek még behatóan ismertetve irodalmunkban nem voltak, (Tóth Ferencz is csak czimüket említi i. m. 73. lap) de egyházkerületünk levéltárának egyik nagybecsű kolligátumában megvannak s ekép átvizsgálván azokat, határozottan állíthatom, hogy bennök az egyes egyházközségek által választandó (világi) preslnjterekröl egyetlen egg szó említés sincs téve. Ekkor (1612-ben) tehát még nem kezdhette K. Pálffi János a presbyterium felállítását, hanem igenis kezdhette később, nevezetesen az 1030. junius IS- és 10-én Pápán tartott zsinatban, melynek kánonait röviden ismerteti Tóth Ferencz (i. m. 94. lapján). Ezen kánonokban Tóth Ferencz szerint „Presbyteriumról vagy Superintendentiale Consistoriumról, a Seniorokról, a Proseniorokról, a Presbyterekről, kiken ö (Kanizsai Pálffi) csak Prédikátorokat ért (melyből világos, hogy abban az időben még a mixtum Presbyterium ebben a Superintendentiában sem állott fenn), a Prédikátorokról közönségesen. a Zsinatokról, az Oskolák Rectoriról és a DeákokrólM van intézkedés. Ámbár Tóth Ferencz, mint láthatjuk, azt mondja, hogy a kérdéses kánonokban nincs szó világi presbyterekről, mégsem Írhatom alá feltétlenül állítását mindaddig, mig e kánonokat (melyek kerületi levéltárunkban ma már, fájdalom, nem találhatók, de hogy egykor megvoltak, kétségtelenül bizonyos) a pápai ref. egyház levéltárában meglevő hiteles másolatból*) legközelebb át nem nézem s föl nem használom. Azt hiszem, hogy e Pálffi-féle kánonok alapján, teljes képét lehet adni a dunántúli kerület azon kori egyházi szervezetének, melynek rendszeres összeállítását rövid idő alatt meg fogom kísérteni. Hogy nálunk már jóval 1650. előtt meg kellett lenni a világi presbyterek intézményének, azt nemcsak Xagy- Maráczy levele, de Liszkaynak fentebb idézett jeles munkája is biz«»nyitja, melynek 18. lapján a 29. szám alatt olvashatjuk, hogy Pápán 1650. július 5-n „a nemesi, vitézi és városi rendből“ egyházi elöljárók választatnak, és pedig: a nemesi rendből 3, a lovasok közül 5. a gyalogok közül 4, a városi rendből is 5; legalább Liszkay i. h. ennyinek a nevét sorolja fel; de hogy többen is voltak, azt bizonyítja Liszkayuál az utolsó név mellé tett „sat.u jel; továbbá Xagy-Maráczy levelének 9. pontja: rPápán numero 24 presbyter vagyon az külső rend közül, nemes és polgári személyek, istenes becsületesek.“ •) Liszkay József: A pápai evang. reform, egyház levéltára, Pápa. 1875. 11. szám. 13. lap. Ennyi az, mit Xagy-Maráczy Balázs nagyfontosságu leveléről Ígértem és óhajtottam elmondani. Most már Ígéretemet beváltottam, salvavi animam meam. Záradékul legyen szabad megemlíteni, hogy egyházkerületünk levéltárában megvan Lorántffy Zsuzsánnának sajátkezű aláírásával ellátott, 1650. szeptember 27-n Sárospatakon kelt adománylevele, melyben ö a kis-komáromi egyháznak, (hol Xagy-Maráczy egyik lelkész volt) örök alapítványul háromszázliusz tallért ajándékoz. Teszi pedig e szép adományt a nagylelkű fejedelem-asszony a kiskomáromiaknak ő hozzá küldött lelkésze Xagy-Maráczy Balázs által kifejezett kérésére. Sajátságos véletlen, hogy a fejedelem-asszony adománylevele 1650. szeptember hó 27-n, a Xagy-Maráczy hozzáintézett levele pedig épen a következő napon, szeptember 28-n kelt. Révész Kálmán. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Főiskolánkban a javító érettségi vizsgálat f. hó 22-én tartatott nt. Kis Gábor pápai lelkész úr elnöksége alatt. A cultusminiszter képviseletében ns. Ball ági Aladár úr, a budapesti tudományos egyetem nagynevű tanára jelent meg, közörömünkre, ismét. E vizsgálaton 4 ifjúnak kellett volna javítania egy-egy tárgyból, de csak 3-an jelentek meg, kik közül szerencsésen javított 2, egy pedig ismételten elbukott. — Főiskolánk, mint általánosan ismeretes, a reformátió korában keletkezett s azóta egyházunk és hazánk javára — az 1752—1783 időszakot kivéve, amikor a katholikusokuak a kormány által is elősegített erőszakoskodása folytán A. Tevelre kibujdosni és a magasabb osztályokat nélkülözni volt kénytelen — nemcsak az alsó és közép, hanem a felső oktatás terén is folyvást nagy haszonnal működött. Alapítója és első fentartója a pápai ref. egyház több mint két századon át hűségesen dajkálván száz évvel ezelőtt adta át kerületünk gondozása alá, amely azóta a dicső emlékű Márton István tervei szerint a tudományok lelkes bajnoka, Tóth Ferencz „numerum äuge“ elve értelmében kollégiumi rangra emelte, az előállott szükséghez képest újabb és újabb tanszékekkel, facultásokkal bővítette, épületekkel, tanszerekkel, alumniumokkal ellátta. A kebelében melengetett szellem, melyet az itt tanult deákok ezrei terjesztettek tovább, uj életre kelté egyházainkat, amelyek a hosszantartó üldözések viharai után szervezkedvén újra. ennek hatása alatt erősödtek meg. Ezen működésében nagy hatása Alma Mater történetének megírásán, amely az egész kerület tanügyének története, dolgozik Mokos Gyula tanártársunk s felkéri általunk főiskolánk barátait, hogy amennyiben munkája körébe tartozó adatokkal rendelkeznének (ilyenek: a volt rectorprofessorok, tanárok, praesesok. classicus praeceptorok életére vonatkozók; régi is-