Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-12-28 / 52. szám
833 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. hetlen gorombaságokat keres, az menjen másuvá, mert nálunk ilyeneket találni sohasem fog. Mi liahidunk továbbra is az eddigi irántiban és az eddigi szellemben. Kerületünk ha nem is a legkisebb, de bizonyára legszegényebb társai között, de egyben: egyházi heti lap dolgában leggazdagabb, lévén neki két „saját külön11 heti lapja. Igen szép jelenség, ha mindkettőt tisztességesen fen tudja tartani, — sajnálatos, természetellenes tünet, ha mindkettő csak teng-leng az anyagi pártolás hiányában. Elébb-utóbb eljő az idő, mikor majd csak az egyik lesz képes fenállani. Mi nyugodtan várjuk ez időt, — Öltözzön a jobb!! 1890. decz. 23. Szerkesztő. A lelkészi hivatal. Dr. M. Simpson amerikai methodista püspök felolvasásai. XXX. Minden proselytáskodást kerülni kell. A proselyta-szerzés egy neme a kalózkodásnak és kárhoztatandó. Nem gáncsolom a hitcserélést, ha az a hitbeli nézet változásának eredménye, vagy azon meggyőződés eredménye, hogy más felekezethez tartozván, több jót tehet. Ilyenekre gyakran van példa. Az ilyenek szeretettel s azon óhajtással bocsátandók el, hogy Isten áldása legyen velők. De ha egy keresztyén lelkész más felekezet tagjait csak azért igyekszik elhódítani, hogy az övé erősebb legyen, nem csupán a keresztyén udvariasság elvét, hanem a közönséges tisztesség szabályait is megsérti. Egy lelkész se gyengítsen egy egyházat azért, hogy másikat erősítsen. Nem tisztességes dolog más felekezetet gyalázni. vagy a pártfogóktól azt kívánni, hogy egyházát hagyja el. Mert ha ily befolyások vezetik az embereket egyik egyházból a másikba, az az evangyéliommal való kereskedés lesz és a keresztyénség tiszta szelleme befertöztetik. Ilyen törekvések ellen *a keresztyén egyházak kölcsönösen munkáljanak. Az a törekvés* már csak azért sem helyes, mert számtalanon élnek a keresztyénségen kívül — van ott elfoglalandó tér, van elég veszendő lélek. Önök uraim építők. Czéljuk az, hogy az egyház fejének dicsőségére épületet emeljenek, de soha se sülyedjenek annyira, hogy más egyháztól lopjanak ahhoz anyagot. Ezen tárgygyal szorosan összefügg a lelkészek áttérése egyik felekezetből a másikba. Ha ezen deuominátiók nem a tanban, hanem az egyház kormányzásában különböznek 'egymástól, a körülmények szerint átmehet egyikhez a másikból minden gáncs nélkül. I gyanazou tant hirdeti tovább is. Kevésbbé gyakori eset az, ha az egyházak tanban különböznek egymástól. Természetes helyén való dolog ez, ha a lelkész nézete megválto-S34 zott. Ha . azon tudatra jutott, hogy eddig tévúton járt. s tovább jó lelkiismerete szerint nem hirdetheti eddigi egyháza tanait : ekkor, mint keresztyénnek, mint beesiiletés embernek kötelessége lemondani és elhagyni azon egyházat. melynek tanait nem hiszi és nem prédikálhatja. Nem vagyok képes érteni, hogy egy lelkész miként maradhat meg egy olyan egyházban, melynek tanait nem fogadja el. Az ilyen ember vagy értelmi vagy erkölcsi hiányban szenved. Vaunak felekezetek, akikhez csatlakozhatik s hol szívesen fogadják. Előtte az egész világ s akár mintegy mohamedán iró mondja: ..létráját feltámaszthatja s egyedül is feljuthat az egekbe." Történnek azonban áttérések, melyek a tisztesség határán túlesnek. Pl. egy lelkész elhagyja eddigi egyházát, másikhoz csatlakozik és ugyanekkor azt állítja, hogy véleménye nem változott s tovább is prédikálja azon Linókat. áttérése csupán személyes jólét érdekéből történt. Az ilyen áttérés nagyon káros hatású. A lelkész hamis álláspontra helyezkedik. A közönség is úgy nézi őt. mint aki nem hiszi azt, amit prédikál. Nem beszélhet szabadon a tanbeli különbségről, saját hitéről, hogy azon egyház hitét nem bántaná. 'Tartózkodónak kell lennie, az igazsággal kényelméért alkudozik és igy önbecsérzete. szellemi ereje csökkenik. Kárt tesz a gyülekezetnek, mert azok nézetét megzavarja s előbb-utóbh egyenetlenség támad s az egyház megszűnik homogen lenni. Temploma talán egyideig tömve lesz. hogy láthassák azon tehetséges és erélyes embert, aki oly hirtelen szakított múltjával és ezt talán az elismerés jeléül lehet venni: azonban szivének éltető ereje gyengül, elégületleuség, önvád követik azt, (kivéve, ha az áttérés után nézete is tényleg megváltozik.) 8 a világra azon rósz benyomást teszi, hogy az a lelkészek becsületességét kénytelen kérdésbe hozni és az olyan példák után azt hiszi, hogy elveikkel vásárt ütnek s készek azt eladni a legtöbbet adónak. Ez aztán természet szerint megnehezíti a lelkészek munkálódását. Az egyházak és a lelkészek ilyen dolgok által a legdühödtebb ellenségnél is jobban rontják az egyház hitelét. Evangélisták*) alkalmazásánál a rendes lelkészek óvatosan járjanak el. Ezek gyakran nagy szolgálatot tesznek. Merészen kimondhatják azt. amit a lelkész csak kerülgethet. De a lelkész soha se engedje át a gyűlések vezetését evangélistáknak vagy a segédlelkészeknek. Ha nem maga vezeti a gyűléseket, az irántuk való érdekeltség hamar megszűnik. Az emberek megszokván a lelkész methodusát — összehasonlítják az evangélistáéval s talán a lelkész hátrányára. Tudok több helyét, ahol az evangélisták látszat szerint igen szép eredménynyel működtek, — de távozásuk után 3- 4 hónapra a viszonyok roszabbak lettek, mint valaha — a béke megszűnt, a viszály dulongott ott. Jobb ne jöjjön evangélista, bár lelkesítene is, jobb ne legyen segítő, bár tehetséges lenne is, ha nem működik szívesen össze velünk, ha nem tervünk szerint *) F.vanjrelistáknak nevezik Angliában és Amerikában azon buzgó embereket, akik tbeol. iskolákat nem végeztek, nem is felavatott lelkészek — de önszántukból, a jó iifry érdekében bejárják az országokat, városokat és indikálják az igét.
