Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-12-28 / 52. szám
Első évfolya m. •V®. szám. Pápa 1890. deczember 28. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Az első év végén. Szerkesztő. — A lflkészi hivatal. XXX. (l)r. M. Simpson.) — Iskolaügy: Van-e szükség a felnőttek oktatására? Csiszér András. — Tár ez a: Kis-Komáiom történetéhez. (11.) Itérész Kálmán. — Vegyes közlemények. - Hivatalos rés z. Az első év végén. »Mindeddig segítséggel volt nekünk az llr.« Az év elközelgő véghatára bárkit is komolyan inf, hn(<-y visszapillantson a teiblyt napok és hónapok eseményeire; hogyme indítana hát minket is az év vége komoly visszatekintésre egy házunk és kerületünk ez évi állapota s végül lapunk legelső évi pályafutása felett. .Református anyaszentegyházunk életében, légyen érette a jó Istennek hála, kiválólag örvendetes mozzanatoknál állapodhatunk meg. Igaz, hogy voltak nekünk is veszteségeink, az Urnák sok hu munkása költözött át, épen egyházkerületünkből is, az örökkévalóság honába, — de mégis oly nagy veszteségtől, mint amilyen a testvér ágostai egyházat három püspökének halálában érte, a mi egyházunk ez alkalommal megkiméltetett. A kormányon álló íA'fiak eként zavartalanul folytathatták az egyliizra nézve áldásos működésüket s az előkészületek, melyeket részint ez évi egyetemes konventünk, részint ennek kiküldött albizottságai már eddig is végeztek, szép reményeket és erős bizalmat költhetnek fel bennünk jövő évi zsinatunk zavartalan lefolyására és áldásteljes eredményeire nézve. A hazai két protestáns egyház egyaránt szeretett gyermeke, közös kincse, Irodalmi Társaságunk ez évben már teljes erejét kifejtve felelhetett meg a hozzákötött várakozásoknak s kiadványai, úgy a Szemle, mint a Monographiák élénk tanúbizonyságai azon szellemi erőnek és tudományos készületnek, mely a két egyház hivatott férfiúinál már régebben is meg volt ugyau, de eddig, alkalma--’ tér nem lévén, megfeleiöleg alig nyilatkozhatott. Vajha a 'Társaság szellemi erőinek nüvekedtével növekednék annak angmji ereje is; vajha azon egyházi tisztviselőink és hatóságaink, kik a Társaságtól eddig visszatartók magukat, mihamarabb tömegesebben sorakoznának annak zászlója alá! A gönczi ünnepéig is egyik feledhetetlen emlékű napja leend a hazai protostántismnsnak. Károlyi Gáspár ünneplése a protestáns szellem ünneplése is lett egyúttal, s különösen most, midőn evangyóliomi egyházaink magas és alacsony helyekről egyaránt támadásoknak voltak és vannak kitétetve, nem lehet elégszer hangsúlyozni a magyarországi két protestáns egyház testvéri összetartását s komoly méltósággal tanúságot tenni annak ma is meglevő számottevő erejéről! Az egyházunkat oly közelről érdeklő elkerészt lesi harcz első, de nem végső ütközete a protestántismus és ami ezzel egy. az igaz libcralismus diadalával végződött az ország törvényhozásának egyik házában. Mit hoz a jövő e még nagyon fejlődésben levő kérdésre nézve, azt gyarló emberi elme meg nem mondhatja; de annyi tény, hogy az országgyűlés és a közvélemény figyelme
