Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-02-02 / 5. szám
75 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. «>irV leikecske tartozik elemi érzet és törekvés alakjában. J)e hogy ezen atomok miként jutnak az illető lelki minőségekhez, hogy továbbá — a midőn minden egyes atom rendelkezik egy-egy tud almi elemmel — miért nyilvánul mégis a tudalom kizárt)lag az organikus lényeknél s hogy végül — más egyebeket elhallgatva — a psichologiai elemzés eredményeivel, a melyek szerint külön, önálló elemi érzetek a valóságban nem, csak az elméletiben léteznek, miként egyeztethető össze a szellemi atomok létele: mindezen kérdésekre a kielégítő választ hiába keressük. Azt meg nem is igen merjük kérdezni, hogy hát a minden organismusban végbemenő anyagcserét, a melynek következtében a szervezet időről időre egészen megújul s bizonyos idő előtti anyagából egyetlen atomot sem tartalmaz, miként lehet összeegyeztetni a kora gyermekségig vissza nyúló emlékezet, a folytonosan fennmaradó En-tüdat és általában minden állandóbb jellegű lelki jelenség tagadliatlan fényeivel? De felesleges volna a fentebbi s egyéb hasonló, ötletekkel inkább, mint állitásokkal bővebben foglalkozni; hanem miután azok teljes alaptalan voltára s a bennök rejlő logikai ellenmondásra röviden rámutattunk, térjünk át azon tények közül néhánynak felemlitésére, a melyek az agy és lélek között levő viszonyra némi világot vetnek s a melyek az élettani lélektan számára a tapasztalati alapot szolgáltatják. Az első tény, a mi a test és lélek viszonyán^ szempontjából különös figyelmet érdemel s a mely a különböző kísérletek és megfigyelések által minden kétségen felül áll: az állati test s közelebbről az idegrendszer egyik alkotó részének az agynak, a lélekkel való szoros összefüggése. Hogy az agy alakja és alkata szoros viszonyban van a szellemi fejlettséggel, erre vonatkozólag meggyőző bizonyítékokat szolgáltat egyfelől a különböző szellemi tehetőkkel biró állatfajok, másfelől pedig egyes ismert tehetségű egyének agyainak egymással való összehasonlítása. Ezen összehasonlításokból ugyanis kétségtelenül kitűnik, miszerint az agynak a testhez való viszonylagos súlya, továbbá az agy szürkeállományának mennyisége, végül ezen szürke állomány felületi nagysága — a mi ismét az agytekervények mélységétől és számától függ — határozott összefüggésben állanak a lelki képességekkel. Az alsóbb rendű állatok agya aránylag sokkal könnyebb, a tekervények száma, tehát az agy felülete is sokkal kisebb, mint a magasabb rendű állatoké s még inkább mint az emberé. így Leuret szerint a halaknál az agysúly úgy viszonyúk a testnek súlyához, mint 1 az 5668-lioz; a hüllőknél e viszonyszám már y,3?1-re emelkedik, mig a madaraknál l/2l2} az emlősöknél '/186 az embernél pedig V25 a sokkal magasabb értékű viszonyszám. Hasonló jelenséget tapasztalunk a különböző vizsgálat alá vett emberi agyakat illetőleg. Mig ugyanis a kaukázusi faj középagysúlya 1715 gramm, addig p. o. a négeré jelentékenyen kisebb s egyes idiótáké egész 280—320 grammig alászáll. Ellenben egy Gauss és Cuvier agysúlya a középsúlyt jóval meghaladja, a kik közül az elsőét 1855, az utóbbiét meg épen 2275 grammnak találták. Hasonlóan szorosan összefügg az agy minősége egyazon egyénnél a különböző fejlettségi állapotokkal. A gyumek agya, súlyát s a nagy agy tekervényeinek számát illetőleg, folyton növekedik, hogy a férfikorban maximumát élje el, a mely maximumról az agg korban ismét alászáll, folytonosan kisebbedvén, s végül csaknem teljesen összeaszván. Az agy és lélek szoros összetüggését bizonyítják továbbá az állatok agyával vivisectio utján tett kísérletek s az embereknél is a különböző pathologiai megfigyelések. A szerint ugyanis, a mint egyik vagy másik része távolittatott el vagy sértetett meg az agynak, tapasztaltatott különböző szellemi functioknak teljes megszűnte vagy elgyengülése, úgy hogy e kísérletek s illetve megfigyelések által az agy szerepének fontossága a szellemi működésre nézve minden kétséget kizárólag bebizonyult. De természetes, hogy mindezen tényekből, a melyeknek számát még szaporíthatnék, nagyon keveset tudhatunk meg az agy és lélek viszonyát s az utóbbi mivoltát illetőleg. Annyi kétségtelen, hogy az agy fejlettsége feltételét képezi a szellem fejlettségének s hogy az agy bizonyos értelemben a lélek szervének tekinthető; azonban hogy ezen feltétel közelebbről miben áll s az agy szervi működése is miben határozódik: arra nézve ezen adatokból mi következtetést sem vonhatunk. (Vége következik.) ] )r. Horváth József. Könyvismertetés. Berde Sándor. Jézus vallása a három első evangyeliom szerint. Uj-szöv. biblica theologiai tanulmány. Deés 1889. 8-ad rét, 84 lap. A ki figyelemmel kisérte hazánkban a tudomány és művészet terén a legközelebbi húsz év alatt kifejtett buzgó tevékenységet és ennek folytán elért örvendetes eredményt, az előtt méltán feltűnhetett, hogy a theol tudományok terén önálló nagyobb szabású alkotással még hosszabb időközök eltelte után is csak elvétve találkozunk. Sőt van a theol. tudományoknak olyan része is, melylyel magyar nyelven írott munka ez ideig nem foglalkozott. Ilyen különösen a biblica theologia. Hogy mi ezen jelenség oka, annak fejtegetésébe nem bocsátkozom; csak konstatálni akartam ezen épen nem örvendetes tényt. Ily körülmények között teljesen érthető azon nem mindennapi öröm, melyet a fenti mű első megpillantásakor éreztem s azon élénk kíváncsiság, melylyel a mű olvasásához fogtam. Azóta elolvastam már kétszer, de valahányszor szemem elé kerül, önkénytelenül is érte nyúlok. Ha megkérdenék tőlem, hogy mi ennek az oka, aligha mondanék mást, mint hogy magyar nyelven íratott. Sajnálnám azonban, ha e nyilatkozatból azon következtetést vonná le valaki, hogy tehát a műben nem látok semmi elismerésre méltót, kiemelendőt azonkívül, hogy magyarul íratott. Hogy ez meg ne történhessék,
