Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-30 / 48. szám

771

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

772

az oka is van, hogy a hivatal, bolt, műhely, gyár stb. miatt ha akarna sem mehetne sok száz és száz alkalmazott, elvonatott ember templomba (30. 1.). Szép idézetekkel telve e fejezet, p. o. „Minden termelés végczélja az ember“ ... és „A vasárnapi munka nem egyéb szünet nélküli munkapazarlásnál.“ . . . Carey-től a Társadalmi Tudomány Elveiből. Tárgyalja Lasalle, Schultze- Delitsch- stb. féle iskola elveit s a vasárnapi munkaszünet áldásos voltát számadatokkal és tényekkel is igazolja.

Az Y. szakasz a muukaszünet jelen állapotát Európa jelesebb országaiban mutatja fel. Érdekes, hogy az anglikán püspökök már 1831. megalakiták a „vasárnap megtartását előmozditó társaságot“ (hibásan szúrja bele a szerző a magyar fordításba az ünnep mellékszót, nincs ez az eredetiben) . . . Kérdjük: hát a dúsgazdag r. kath. klérus miért aludt 60 évig e fontos kérdés felett? még most is alig ébredezik. Elég liiven adja a különböző államokban a jeleu állapotot.

Végül áttér (VI. sz.) hazánkra (66—88. 11.) s az országgyűlés elé terjesztendő Baross-féle javaslatot bírálja. Méltányosan emlékszik meg a protestánsok kezdeményéről. kár kevés adat látszott rendelkezése alatt állani, a debreczeni mozgalmat kiválólag méltatta (70. 1.) Szomorú a budapesti „Ipar- és kereskedelmi kamara“ véleménye, hogy t. i. szerinte a vasárnapi munkaszünet felől javasolt törvényre „absolut szükség nincs“ . . . mégis nem ellenzi, ezzel lágyítja aztán elhamarkodott alapvéleményét. A Baross-féle javaslat hiányait kutatja és sok pontban alapos észrevételeket tesz. Botrányosnak nyilvánítja szerző azon állapotot, mely szerint az ipariskolai tanítást sok helyen vasárnap az istenitisztelet alatt tartják stb. A katonai vasárnap reformját szerző figyelmen kívül hagyta. Végül felhí: nálunk is alapítani kell mielőbb országos vasárnapi társulatot (elhagynám az ünnepi másik jelzőt, mert erre nem terjeszkedném ki.) Helyes indítvány! Az ünnepek (űrnap, Mária, szentek napja stb.) ne fogassanak egybe a vasárnappal, mert ez koczkáztatná a fő'czélt. A mely felekezet a vasárnapon kívüli ünnepeit meg akarja tartani, tartsa meg saját körében, de általános törvényhozással az a többi felekezetek sérelme nélkül ki nem vihető.

Levonva a r. kath. specialis és igy nem általános kér. szempontot, szerző szép tanulmánya figyelemre méltó és érte üdvözlendő. A 7-ik napi szünet vagyis a vasárnap megtarthatása kérdése humanismus és philantropia kérdése is, e magasztos emelvényen minden philantrop egyet érthet, s ez adja meg a kérdésnek önálló és általános jellemét; a tiszta Protestantismus e terrénumra helyezkedett, ide kell emelkedni a hazai r. katholicismusnak is, s akkor vállvetve Simor és Szász Károly, Apponyi és Tisza egy talajon kiizdhetnek, ez lévén az emberi szeretet magaslata. Adjuk meg minden keresztyénnek örök jogát: vasárnap imádhatni teremtőjét szívben és szabad lélekkel s hogy örülhessen is e napon.

Debreczenben, 1890. nov. 19.

Balogh Ferencz,

hittanár.

TÁaczA.

Az: Isten igaz szolgájának jó élete.

Pastoralis versben.

Irta: ANDREAE BÁLINT.

(Folytatás).

E dolgok mint spanyol falvak Olyan furcsák s újak voltak.

„Hogyan? kérdérn, a papi rend A paraszthoz tanulni ment?

S ne tanítsák főiskolák,

Mint fékezzük az ostobát?

S theologiánk szentélye Holmi parasztbucsu féle?

Szól az agg: „No megbocsátok,

Ti még szabad utón jártok;

Fussatok csak a járomba,

Másnak lesztek a bolondja.

Itt kell hinned, tudnod, tenned,

Tűrnöd, hagynod, félned s venned,

Mit nem szeret s akar senki S vele szépen csendben lenni,

Mert ki zúgna valamire,

Annak hamar künn a szűre.“

Kértem már most az Istenre,

Hogy a dolgot felderítse;

Csak pajkosság volt kérdésem,

Unszolt pezsgő, ifjú vérem S ha velem ezt megértette,

Holtomig is áldom érte.

„Jó, jó — szóla jó öregem —

E beszéd már tetszik nekem Figyelj hát és ne csudálkozz,

Ha kedved nem lesz papsághoz.

Halld meg -előbb falum baját S ha viszketeg bánt, gyere hát.

„Mondám, a pap mind azt h igy je,

Mihez másnak semmi kedve.

0 hisz Istent, kit más kerül S jár idegen bálvány körül.

Hisz az égben, más átkozza,

Mert minden vágy földhöz vonzza.

0 hisz poklot, mit más gúnyol S jár a szokott széles utón.

Hisz az örök Ítéletben,

S boszú dúl más gonosz szívben.

Hisz jutalmat, mit más nem vár,

Csak itt legyen telt a hombár.

Hiszi Isten bölcs kormányát,

Mig más itt csak vaksorsot lát.

Hiszi, közel van halála,

S más lelkét ez soh’ se bántja, így hiszi, mit világ tagad,