Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-30 / 48. szám
769 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 770 pogányság sallangjaitól ment valódi lelki, keresztyén egyház tagjainak szembe kell állani a pokol kapuival. Luther és Kálvin seregének a Krisztus zászlója alatt jogosultpláne mis siója van e szellem-háborúban és nem szabad nekik egymást megcsalni, egymás irányában bizalmatlanságot kelteni. Egymás mellett testvériesen meg kell férniük, mint a bajnokoknak, kik a közös ellenség ellen szállnak viadalra. A katonaságnál sem büntetnek semmit szigorúbban, mintha a katona bajtársát meglopja. Tehát ismétlem, mig Róma áll, addig keresztyén felekezetek lesznek és ezeknek lenniük kell! — Minden felekezet csak azzal bizonyítja be a rómaitól való külünbüzőségét, ha nem tartván a maga egyházát egyedül idvezitönek, nem is halászsza erőnek erejével a lelkeket, — hanem a maga kerítésén belől folytonosan épit, munkálkodik, a békeség, tudomány és szeretet lelke által törekszik a Szentek ügyességére az Ur Jézus fejedelemsége alatt. De mig ez nem valósul, addig az én kedves Horváth Dezső „testvér“ kollegám nem tud nekünk felekezeti színezet nélküli keresztyén vallás tanítására szolgáló kézikönyvet felmutatni. Egy 10 éves gyermeket, kinek 2 év múlva már ez Ur asztalához kell járulnia — nem szoptathat az ujjúból felekezetességtől ment keresztyén vallásra, — mely már az apostolok hitformájában vau lerakva — mert már azon ilyen korú gyermeknek túl kell lennie, sőt megkívánjuk tőle, hogy az egyháztörténelmet met is ismerje. Hát nem félszeg dolog lenne az, ha mindezekre a reform, gyermeket a lutheránus, a lutheránust a pápista, a pápistát az unitárius tanítaná? Az ilyen észjárást csak a T. Horváth ur leveléből lehet kiolvasni. Vagy talán mi nem is vagyunk keresztyének Horváth ur előtt — azt hiszi, hogy a pogányok körmei közül ragadta ki a kérdéses gyermekeket? Nem restelli levelében hangsúlyozni azt, hogy ő „mindezeket a szülék határozott s megmásithatlan óhajára cselekszi?“ Hát odajutott már egy pap, hogy öt vezesse valamelyik hive? No de talán tiszt. Horváth I). ur a 16-ik század elején alakult remonstránsok felekezeténak álláspontjára helyezkedik — amely felekezet életgyengesége következtében jeltelen sírjába dőlve három század múlva jelenik meg tüneményesen Horváth ur megdöbbentő alakjában ? — A remonstránsok ugyanis — mint most az én kollegám — arra intették hajdan a szülőket, hogy gyermekeiket a keresztyén vallásban oktattassák, egy különös vallásfelekezetet sem nevezvén meg. De mi felekezetekre vagyunk szakadva — a törvény az enyém-tied kérdését határozottan körülírja — s a törvény kincses hajója törést nem szenvedhet sem „a szülék határozott, megmásithatlan óhaján.“ sem pedig Horváth ur bölcselkedésein. Azért kérem, követelem a jog, törvény nevében, hogy Barcza Kálmán ur gyermekeit, mint azok legilletékesebb felekezeti tanítói — mi taníthassuk a keresztyén vallásra és majd annak idejében én készíthessem őket az Ur szent asztalához. Veszprém. Bényei Gábor, ev. ref. lelkész. Könyvismertetés. Az ünnepi és vasárnapi munkaszünet. Napi kérdés. Irta Zempléni Csáky György. Budapest, 1890. Nyomatott Heisler J. könyvnyomdájában. 8 r. 92 1. Ara nincs kitéve. A nagy társadalmi, európai, sőt emberiségi kérdést megvilágositó röpirat. A r. kath. sajtó is megmozdult mái hazánkban valahára, eddig a kálvinismus gyűlései, lapjai és konventjei mozgatták egyházi részről és hatóságilag is a vallás-erkölcsre is ható intézményt. Alaposan és tájékozottal! ir szerző s a legújabb angol és franczia e szakbei irodalmat is ismeri és jól felhasználja. A vasárnapi munkaszünet fontosságát vallási szempontból a II. szakasz tárgyalja. E czikk a legkifogásolhatóbb, sőt kivihetlen elvet penget, midőn azon utat ajánlja „terjessze ki az állam a munkaszünet törvényét a katholikus egyház ünnepeit kötelezőleg.“ Még kevésbé áll meg indoka, mikor a katholikus vallás államvallás voltát vitatja, „bizonyos tekintetben és az lesz örökkéu (na ez már sok!) mert az uralkodóház katholikus; és mert az állam a kath. egyház ügyeibe sok beleszólást követel ; és a kath. vallás különben is az uralkodó, mert az ország lakosságának túlnyomó nagy többsége, 60n/o katholikus.“ (14.1.) stb. Csak az volna kivihető, amit a puritán kálvinismus 300 év előtt már belátott, hogy a vasárnap szenteltetnék meg, a többi és hétköznapra eső ünnepeket pedig elejtette az ... a mai kor és tudomány ez álláspontnak szolgáltattak igazságot, csakis a vasárnap megtartása felett folyhatik a törvényhozás terén a tusa . . . elégedjünk meg, ha csak e heti egy nap lehető megszentelése és nyugalma keresztülvitethetik. Mária és a szentek napjai, sőt az Űrnap (festum corporis Christi) is nem bibliai eredetűek, nem tartoznak az egyetemes és ős keresztyénség lényegéhez. sőt még a karácsony is 4-ik századi keletű ünnep. Tehát ne beszéljünk a vasárnapi és ünnepnapi munkaszünetről a törvényhozás sorompói előtt, csakis a vasárnapról; a párisi e tárgyú nagy congressus lK89-ben csakis a 7-ik napi munkaszttnetet tanulmányozta, — e téren adnak az angol, amerikai, helvét keresztyén népek példát és útmutatást. A III. szakasz, az egészségügyi szempontból tárgyalás, a legfigyelemreméltóbb g meggyőzöleg adva elő, teljes summája a tételben érezhető „quod caret alterna requie, durabile non est.“ Még hatalmasabb a IV. sz. a társadalmi, nemzetgazdasági és politikai szempontból taglalás. Jól mondja szerző, hogy a templomok üres voltának az
