Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-16 / 46. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 740 739 1791-ben egy jegyzőt és pénzkezelőt választottak, 1792-ben pedig egy tanárelnököt Raits Péter személyében, aki ezen év novembei 4-éu vette át a Társaság vezetését és folytatta 32 éven át, egészen 1824. júniusig. Kis János 1791. szeptemberben a külföldre meut és két évet töltött Göttingában és Jénában. Hazajövet 1793-ban a Dunán utaztában irta ama szép lyrai költeményét, a hajós éneket, mely aztán „Szeretteim édes honja“ czim alatt énekeltetett a dalkedvelő közönségtől. Csakhamar a győri ev. gymnasiumban lett tanár, és miután 1796-ban pappá avattatott fel, még ezen évben Kővágóörsre, 1802 Nemes- Dömölkre, 1808- ban pedig Sopronba került lelkésznek, a hol 1812-ben püspöknek is megválasztatott. Ezután harmincznyolcz esztendei lelkészkedése alatt nagy gondja volt a tőle plántált növény fejlődésére, az először nagyon kis körben indult Magyar Társaság működésére. Midőn a Társaság 1840-ben fennállásának 50 éves emlékét ünnepelte, az alapítók közül már csak ő volt életben, a társaság igazi megteremtője. így függ össze szorosan a soproni Magyar Társaság létesülése, története és fennállása, Kis Jánosnak, a magyar nemzet jeles költői egyikének és a nagy tudománya, sokféle irányú, közel 60 évig működött írónak emlékével. Ezért ünnepelte meg és pedig méltán, a Magyar Társaság százéves fennállása emlékével együtt, a lyceum tanári kara és egyházkerülete egyúttal Kis János emlékét is és leplezte le a lyceum számára most festetett uj arczképét is. Az ünnepély kezdődött a 96. zsoltárnak, az egyesített (körülbelül 100) theol. főgyrnn, és tanitóképző-intézeti énekkarok általi eléneklésével. Az ünnepi beszédet, Kis János arczképének leleplezése mellett, tartotta Poszvék Sándor lyceumi igazgató, Ezen, körülbelül félórára nyúlt tartalmas, találó hasonlatokban és képekben gazdag emelkedett szellemű beszéd, az igen népes gyülekezet figyelmét egész végéig feszülten lebilincselte. „Sopron tájékához“ költeményt Kis Jánostól, szavalta Csengéi Miklós VIII. o. tanuló, elég sikerültén. A „Hajós-ének“ költeményt Kis Jánostól, férfikarra szerezve Kapi Gyula képzőintézeti igazgatótól, éneklé újra az egyesitett énekkar. A „Magyar Társaság történetéből,“ mely ez alkalommal önálló füzetben is megjelent, egyes töredékeket, ügyes egészszé összeillesztve, olvasott fel Kovács Sándor III. éves hittanhallgató. Aschendorf József II. éves hittanhallgató szavalta hangulatteljes alkalmi költeményét, igazi jó érzéssel. És végre a Hynmust éneklé az egyesített énekkar. Ezen énekkarnak ügyes és szabatos vezetése valóban mesterére vall Kapi Gyula és Király Béla tanárokban. A közebéd egy órakor kezdődött és három órakor végződött a szokásos felköszöntők kíséretében. A mintegy 150 teritékü asztalok mellett láthatók voltak: a kerület püspöke főtiszt. Karsai Sándor és világi elnöke mélt, Szentmártoni Radó Kálmán, a kerület egyházi és világi jegyzői kara. a soproni különböző tanintézetek (r. k. főgynin., főreál, r. k. tanítóképző, ev. tanítóképző, ev. lyceum, állami felső leány, kereskedelmi, Csöndes- és Lühne-féle) tanári karának nagyrésze, a megyei és városi tisztviselői kar többsége, az esperességek küldöttei. Veres József orosházi lelkész és országgyűlési képviselő, a pápai és csurgói ref. iskolák küldöttei stb. A sok szellemes felköszöntő közül hamarjában eszünkbe jut a főispán s kerületi világi elnök Radó Kálmáné az uralkodó családra, majd utóbb a lyceumi s általában a tanári karokra és az igazgatóra; a püspök Karsai Sándoré az akadémia és Kisfaludy-társaság jelenvolt képviselőire, Domanovszky Endrére és Heinrich Gusztávra, — később pedig a lyceum tanügyének tovább is oly bölcs vezetésére, amilyennek tanujelét adta a tanári kar a mostani alkalommal is; Poszvék Sándoré a testvér dunántúli ref. iskolák tanári karára és jelenvolt tagjaira; Domanovszky Endréé a lyceum Magyar Társaságra és általában a lyceum ifjúságára; Heinrich Gusztávé a lyceum tanári karára; Hajós Gyuláé és Malatidesz nyug. tanáré Domanovszky Endréié, mint 22 évig volt soproni tanárra; Mülluer Mátyásé a közel s távolból jött vendégekre; Révész Kálmáné a dunántúli protestánsoknak ismert testvéries érzületére, a pápai és soproni főiskolák egyetértésére stb. A vidékről jött üdvözlő iratok között nagyon kiemelkedett Torkos Lászlónak, egykori soproni tanulónak és most budapesti ev. főgyrnn. tanárnak mély érzelmű, lendületes alkalmi költeménye. Még a közebéd előtt megtekintette a vidéki látogatók egyrésze a lyceum alumniumi ifjúságának (mintegy 240) két teremben étkezését. Jól esett látni a derült arczu ifjúságnak megelégedését az örömünnepi ebéd fölött, amiut hajtogatták a boros poharakat, melyek megteltek az iskola egy jóakaró barátjának szívességéből. A derült hangulatban töltött közebéd után kiki sietett soproni ismerősei látogatására, hogy azután némelyek az estvélí vonattal elutazhassanak, mások pedig az ifjúság tánczmulatságában résztvehessenek. A soproniak vendégszerető fogadása minden jelen volt lelkében kedves emléket hagyott fenn, melyet egyúttal Kis János és Magyar Társaság ünnepélyéhez is fűz. P. Sz. K. KÜLFÖLD. A reformáció emlékünnepe Jénában. Németország csak most ünnepelte egyik legnagyobb élő emberét, akinek hadvezéri lángesze biztositá hazája számára az európai államok fölötti elsőséget, — kinek hadi tudománya modern világnézetünk alapján csaknem csodálatra méltó ... Az ünnep a fényt és pompát tekintve: kápráztató vala; — olyan, a minőben a lapok tudósítása szerint még közönséges halandó nem részesült, — hiszen maga a koronás császár volt az első hódoló tisztelő, a milliók ura s o hatalmas ur a köszönet szavait hallatá az ünnepelt férfiú üdvözlésekor!! .... Valóban szokatlan jelenet s a XIX. század alkonyát élénken megvilágító tü-
