Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-16 / 46. szám
737 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 738 két meglátogatják, részt vesznek a tréfákban, készek bármely szórakozásra; de .Jézusról egy szót sem szólnak. Ritkán láthatók az ilyenek a szegények gunyhójában. a betegek ágya mellett, avagy a tékozló fiúval beszélve, a ki a bűnök utján járva megtöri atyja, anyja szivét. Ritkán láthatók igenekkel beszélni, hogy Krisztushoz vezessék őket. Ritkán láthatók, hogy a szegény özvegyeket vigasztalnák. bátorítanák. Ritkán láthatók, hogy a bajokkal küzdőket, kik a kétségbeesés szélén állanak, meglátogatnák. Tapasztalásból mondhatom, hogy a szorgalmas és félénk természetitekből lesznek a legjobb lelkipásztorok. Mert ezek nem pazarolják az időt triviális beszédekre; úgy jelennek meg, mint a kik meg vannak győződve, hogy Krisztus küldötte őket. Beszélnek .Jézus csodálandó szeretettről, s a lelki áldások azon kimeríthetetlen tárházáról, mely azoké, a kik Krisztust szeretik. Készek segélykezet nyújtani felebarátjuknak s felemelni az elesettet, bátorítani a cstiggedőt. Az Ur .Jézus az leune-e ránk nézve, aki, ha csak beszédjei — de tettei már nem Írattak volna le? Mint mennyei hangot hallanánk beszédjét; de szivünket az vonja hozzá közelebb, amint látjuk, hogy a vak szemevilágát visszaadja, a társaságból kivetett bélpoklost meggyógyítja. Ekkor látjuk az ég leszállóit a földre. Látjuk Isten érintkezik az emberrel. így lesz Jézus valóban Immánuel — mi velünk Isten. En azt hiszem, hogy Jézus szeretete jobban hat az emberi szívre, mint az általa hirdetett nagy igazságok. Mindkettőit4 egyaránt szükség van. Pusztán szeretete az emberiséget nem nemesítené meg. Igazsága szeretete nélkül nem hozna gazdag gyümölcsöket. Ha a lelkész az apostolok igazi utóda akar lenni, kövesse Jézus példáját, kövesse az apostolokat, mint azok követték mesterüket. Felteszem, hogy nem hiszik rólam, mintha én szorgalmas tanulmányozást kevésre becsülném. De ha az uj testamentumot kezembe veszem, azt olvashatom, hogy az Idvezitő, az apostolok miként taniták a népet, gyógyítók a betegeket, vigasztalták a szomorkodókat — de arról egy betűt sem találok, hogy miként kell a predikácziót írni, előadni, milyen hanghordozást, taglejtést tegyünk, ha jó szónokok akarunk lenni. Közvetlen inspiratio utján magokévá tették az igazságot — nekünk is el kell azt nyernünk. De úgy látszik azon kapott igazságon kívül nem gondoltak semmire sem. csakhogy az evangyeliom dicső áldásait terjeszszék. anélkül, hogy az előadás modorára gondoltak volna, egyszerűen az igazságot hirdették ugv. hogy az emberek szivét megillették. Valamint Krisztus és az apostolok nem gondoltak arra. amely annyi sok ifjú lelkészt megzavar. — félő, hogy ezek viszont keveset gondolnak arra. ami Krisztus és apostolok szivét hevité. Csak kevés olyan nagy és népes gyülekezet van. ahol lehetetlennek látszik a híveket mind ismerni. Ilyen Spurgeon ötezeret számláló egyháza; és ilyenek néhány nagyobb városunkban levő gyülekezetek. A lelkipásztori teendőket ez esetben a lelkész segédek által végezteti. 8 találkozik olyan ifjú ember, aki saját tehetségét ismervén. s aki leendő nagyságát sejtvén, az ilyen hírneves lelkészek példájára egyedül tanulmányozásnak és predikálásnak akar élni s a hívek látogatását, mint kezésbbé nemes foglalkozást mellőzi. Pedig tudhatnák, hogy azon kitűnő lelkészek is falu helyen vagy legalább kis gyülekezetben kezdették pályájukat. Tudomásom szerint mindazok. akik rengeteg nagy gyülekezetét gyűjtöttek maguk köré. a lépcső alján kezdették, tanulmányozták a köznépet, prédikáltak a köznépnek és igy szerezték az emberi természet azon ismeretét, mely képesité őket akkora gyülekezet egybehozására. Spurgeon és Beecher a lépcső alján. vidéki helyen kezdették, úgy emelkedtek följebb. Azon ifjú ember pedig, aki egyszerre a lépcső tetején kezdi, elkerülhetetlenül szállni fog lefelé. ®$íí TÁRCZA. Kis János-ünnepély Sopronban. A soproni ev. lyceum Magyar Társasága, vele maga a lyceum tanári kara és ifjúsága, valamint a dunántúli ev. ág. egyházkerület f. hó 5-én emlékünnepet ült, közelebb és távolabb vidékről ment tisztelgők részvétele mellett. Ezen emlékünnep valódi örömülineppé vált a résztvevők feukölt és lelkesedett hangulatában, mivel érezte és látta mindenki, hogy a Társaság alapítójának hagyományos szelleme élt mindig és él most is a Tár sas -'-g tagjainak lelkébeu. November 5-e Sopronban egészen Kis János emlékének volt szentelve. A sopronmegyei szt.-andrási jobbágy szülőktől született Kis János 1782-ben kezdette tanulmányait a soproni lyceumban és kilencz évig volt tagja az intézetnek. Tudományszomja nem elégedett meg az iskolában nyerhetett ismeretekkel, hanem magánúton egészité ki a külföldi nyelvek irodalmak olvasása és tanulmányozásával. Magyar irodalomról értesülni ezen időben vajmi nehéz volt a tájékozhatást nem igen nyújtó Mindenes gyűjtemény. Hadi történetek és Kurír lapjairól. () tehát a komáromi Péczeli Józsefhez, e kor egyik vezérirójához fordul útbaigazítás, tanácsadás és tájékoztatás végett. Ennek befolyása alatt, még négy társával (Németh László, Potyondy László, Hrabovszky István és Halasy Mihály) szövetkezett 1790. márcz. 20-án a soproni Magyar Társaság megalakítására, melyben egymást támogatva, kölcsönösen birálgatva segítsék a magyar nemzeti nyelv s irodalom megismerésében, majd távolabb külrehatolag a német nyelvű városban a nemzeti hazatiuság felköltésében és ébrentartásában. Ezen társaságnak az iskolai év végéig csak az öt alapító volt tagja; de hogy távozásuk után az egyesület el ne enyészszék, választottak tizenegy uj tagot tauulótársaik közül. Az alapítóknak eltávozta után a Társaság nem enyészett el; sőt hovatovább erősödött a nyomukba lépett buzgó tagoknak hasonló lelkesedése folytán.
