Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-16 / 46. szám
731 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 732 Beszéd Seregély Béla föisk. szenior exmittálásakor. Tisztelendö férfiu, Testvérem az Urban! Azon jeles lelkészképesitő okmány, melyet előttem felmutattál, általában képesit téged az ev. ref. egyházban a szent ige hirdetésére és a szent sákramentomok kiszolgáltatására. A hely kérdését azonban, ahol e szent cselekvények véghez viendők, érintetlen hagyja, érintetlen a szolgálat helyét, hol az Ur szöllőjében ékeskedned kell. Ezt tudva, te előre kérvényeztél a pápai egyházmegye közgyűlése előtt, hogy vegyen fel lelkészei sorába, jelöljön ki helyet, hol a szent cselekvényeket végezhetnéd, a pásztori tisztet teljesithetnéd. Az egyházmegye e f. évi júliusi közgyűlése jk. 28. sz. a. tégedet lelkészei sorába felvett, bekeblezett s engemet felhatalmazott, hogy káplánnak ki és elrendelhetlek. Mivel azonban a főtiszteletü egyházkerület bölcs rendelete szerint a kirendelést meg kell előzni a kibocsátásnak, azaz nyilvánosan az egyházmegye tanácsszéke előtt meg kell nyerned-a felhatalmazást arra, hogy a pápai ev. ref. egyházmegye gyülekezeteiben mint lelkész törvényesen forgolódhassál; állasz itt előttünk, s én e kibocsátást (exmissio) teljesítendő,három tárgyra irányzóm figyelmedet s ezek: a templom, az iskola, a nép vagy gyülekezet. A t e m pl o m. A templom lesz neked fő helyed. Ott állasz az Ur előtt. Ott áldozol neki, nem léleknélküli cselekmények, czeremoniákkal, hanem szent igéje hirdetésével. Hirdesd azért a szent igét lelkesen, mert igazság az, lélek és élet, — hirdesd a szent igét fáradhatatlan ni, mert nem tudod soha, melyik mag s mikor esik a jó földbe, de hirdesd hamisítatlanul, úgy amint megiratott: a teremtő gondviselő Atyát, a megváltó Fiút és a megszentelő Szentleiket. Egyszerű kis templomod közepén ne rendítsen meg a czeremoniások naponként erősödő gúnyszava, mert az igazság te veled lesz, mivel az Isten lélek s szükség, hogy lélekben s igazságban imádjuk. A z i s Jc o l a. Volt idő, midőn iskoláink, az egyház e veteményes kertjei a lelkipásztorok különös gondoskodásának tárgyai voltak, és mi ép ezért a tanügy terén elöljártunk. Ma azonban hallunk híreket, olvasunk kimutatásokat, melyek érzékenyen érintik önérzetünket... nem elől, hanem hátul járunk. Mi ennek az oka? a tanitók-e? de hiszen ezeket évenként mindinkább képesítik... a tanterv-e? de hiszen régebben az sem volt, és most már tervet tervre halmoznak ... a tankönyvek e? de hiszen ezek mindinkább megfelelnek a paedagogia követelményeinek s nagyrészben az állam könyvei. . . Én bennünk lelkészekben is keresem a hibát. Nem vagyunk többé oly gondos őrei az iskolának, mint a nyomatás idejében. Elégnek hisszük a világi hatóság gondoskodását, és mi szép csendesen várunk szebb jövőt. Mindezeket azért mondom el neked ifjú testvérünk, hogy légy te az iskolának gondos őre, a tanítót támogasd, buzdítsd, az iskolát látogasd ne csak a rendtartás által kívánt egy havi időben s vezesd magad is a növendékeket. Majd ha ismét kezünkbe veszszük az iskolai ügyet, lesznek iskoláink, mint hajdan elsőkké. Gyülekezet. Aki lelkészszé lévén azt hiszi, hogy templomi, iskolai teendői elvégzése után babérain pihenhet, felette téved. Kint van még a nag}7 és gondot igénylő munka. Annyira sok és nehéz ez, hogy a leggyakorlottabb erőt is megpróbálja. Ott van mindenek előtt az áldozatkészség ébrentartása. Ez a forrás volt a régi időben megtartónk, nem szabad ezt kiszáradni hagyni ma sem. Ma pedig már nagyon kiszáraztja ezt a sok társadalmi teher, de végkép kiszáradni a jó lelkész nem' engedi. Az a jó lelkész, aki ez alapból épiteni tud iskolákat, templomokat, lelkész és tanítói lakokat, az a jó lelkész, aki e forrásból tudja fedeztetni a kegyadományokat, szükségleteket. Ott van a gyülekezetben az érkötési élet felvirágoztatása. Támadja ezt ma a könnyen gondolkozás, az eskü szavaibanni hit gyengülése, a vadházasság, az elválások és sok más egyéb alattomosság, mely a törvény kijátszására irányul. Ezek ellen küzdeni kell szüntelen. Ezek
