Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-09 / 45. szám
727 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 728 István alkalmi ódája, melyet Sebestyén Ferencz olvasott fel elég sikerültén. Az a költői lendület, mely az egész művön keresztül lengett, szent lelkesedést öntött a szivekbe, s önkénjeiden imára knlcsolódtak össze a kezek, s habár az ajkak némák maradtak is, de a szív önkénytelenül szólt az hóval: „Áldás reád hatalmas Isten!“ A mély vallásos érzés, mely e költeményt áthatotta, csak mély vallásos kebelből eredhet. A hatalmas Istenben vetett remény nem csal meg soha. — Sújtson a sors, törjön össze a világi baj, ha Istenben bizol, meg nem csalatkozol. Sötétben tévelygett az emberiség, az üdv útját meg nem találhatta, de Isten látta, mire van szüksége az eltévedteknek, s midőn: „Szomjazva járt az árva lélek, Igéd vizéért úgy epedt! . . . De szikla állt zordon, kevélyen, Az elfödött forrás felett. S im, egyet intesz és előtör. — Enyh csepjeit lövelve széjjel. . . . Áldás reád! ki úgy eloltád Szomjunkat az élet vizével.“ Felnyílt hát a csermely, buzogott az élet vize, s a szomjas szarvas enyhet nyert a forrás vizéből. A szikra felgyulladt, fényével bevilágitá a tiszta hitnek utait, s mindezt ama hatalmas Isten kegyelemből adta minékünk, azért „Zendüljön ének minden ajkon, A tiszta hitnek ünnepén!“ És zengett az ének teljes szívből minden ajakról. Az óda elhangzása után Földes Sándor olvasta fel alkalmi imáját, amely méltó befejezése volt a szerény ünnepélynek. Meleg, érzésteljes imádkozás volt ez. Hálákat adott a mennyei Atyának, hogy a setétségből felemelte az emberiséget: „Áldott légy jó Atyánk, hogy az igazságot diadalra juttattad az emberi bölcsesség felett, s hatalmadat megdicsőitéd az igaz evangyéliom ama bátor harczosain!“ hangzott fel a szívből fakadó hálaima. Az ima elhangzása után a XLYI. zsoltár éneklésével véget ért a szerény ünnepély. Végül legyen szabad megjegyeznem, hogy ezen ünnepélyt a legsikerültebbnek Ítélem mindazok között, melyeken eddig részt vettem. K. L. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Lapunk t. megrendelőit tisztelettel kérjük, hogy hátralékos előfizetéseiket legyenek szívesek minél elébb a kiadóhivatalba beküldeni, — A pápai ref. egyházmegye október 30-iki adlioc gyűlésében 1. az esperes tiszt. Seregélj' Béla főisk. szeniort exmittálta. 2. A pázmándi és noszlopi gyülekezetek mellett a 1 Vo °/0 tőketörlesztési hányad és 1% kamatpótlék erejéig a jótállást és felelősséget 32 évi tartamra az egyházmegye elvállalja. (Pázmánd fizet 600 frt tőke után évenként 9 frt törlesztési hányadot és 6 frt kamatpótlékot, összesen 15 forintot. Noszlop 200(1 frt után e czimeken 30 foriutot mindig január 1-én.) 3. A rédei gyülekezet nem lévén hajlandó magát 32 évre lekötni, ez utonni segélyzése megszűntnek tekintetik. 4. A kt. laki és mezőörsi lelkészi javadalmak felsegélyzésére megszavazott tőkekamatsegélyből a l'/2%-ot tőkeképzésre kéri az egyházmegye visszatartani, mivel az egyházak szegények. 5. A tapolczafői gyülekezet tulajdonát képező korcsmahelyiség eladása, ügyészi véleményezés alapján engedélyeztetett. 6. Barabás Lajos h. bödögei id. tanító oklevelét felmutatván hivatalában megerősittetik s tanítói jövedelme 10% befizetésének terhe alól is fölmentetett. — A soproni „Magyar Társaság“ évszázados ünnepélye e hó 5-n a dunántúli evang. egyházkerület, a m. tud. akadémia, a Kisfaludi Társaság, a pápai főiskola, a csurgói főgimnázium küldötteinek s a soproni egyházi és iskolai körök, valamint a városi közönség nagy részvéte mellett valóban fényesen sikerült. Úgy az ünnepélyről, mint a rákövetkező népes közebédről lapunk jövő számában fogunk bővebb tudósítást adni. — A „Protestáns Szemle“ f. évi IV. füzete a szokott gazdag tartalommal megjelent. A füzethez vannak csatolva az I. és II. évfolyam czimlapjai és tartalommutatói is. A gazdag tartalmú füzet méltatására alkalmilag visszatérünk. — Sajtóhiba igazítás. E lap 44. száma 701. oldalán Márton István nem 1832, hanem 1831. szept. 21-én halt meg. — Beküldettek szerkesztőségünkhöz: 1. Utasítás a tankötelezettséf/ végrehajtása tárgyában. Yeszprémmegye valamennyi főszolgabírója, a rend. tan. városok polgármesterei, a községi elöljáróságok, iskolaszékek s valamennyi néptanító részére. Kiadatott Veszprém vármegye közigazgatási bizottságának 1890. évi 524. sz. a. juíius hó 7-én kelt rendeletéből. Később bővebben fogjuk ismertetni. 2. Tudakozzátok az írásokat. 3. Vértanuk emlékezete. Mindkettő Kecskeméti Ferencz békési ev. ref. lelkész által irt és elmondott beszéd; amaz János 5: 39, emez zsidók 11: 32—38 felett. Sikerült s határozottan bibliai jellegű mind a két beszéd, népszerű nyelven Írva. Bizony sokkal jobban tenné K. F. úgy az anyaszentegvház, mint saját maga érdekében, ha idejét és tehetségét jó egyházi beszédek Írására forditná; nem pedig az egyházi lapok s azok szerkesztői, illetőleg a theologiai tanárok ellen folytatott mosolj’t gerjesztő „handabandázásokra“, melyekkel legfeljebb csak azon közmondás igazságához szolgáltat nevezetes adalékot, hogy az ördög haragszik a — tömjénre. — Nagylelkű adomány. A Gróf Roonféle lábatlani cementgyár uj tulajdonosa: Veisenbacher Endre budapesti építész, a gyár átvétele alkalmával nov. 1. napján, a lábatlani ev. ref. egyháznak iskolája felszerelésére 300 frtot adományozott, Az év folyamán végzett iskolaépítéshez pedig a gyári igazgatóság 182 zsák cementet adott. — Lelkészjelölés. A bőnji ev. ref. egyház lelkészi állomására f. hó 3-án Tatában 7 pályázó közül kijelöltettek Virágli Sándor tarjáni rendes, Gyalókay Béla esztergomi helyettes, ifj. Őzike Lajos ó-szőnyi, Nagy Sándor kocsi segédlelkészek. — Jurányi Gusztáv volt pápai tanár s lapunk buzgó munkatársa, mint meghívott német református lelkész Clevelandbau (Északamerika) működik s ott élő magyar hitsorsosainkból igyekszik egy magyar református gyülekezetei szervezni. Melegen üdvözöljük a messze távolból. Felelős szerkesztő: RÉVÉSZ KÁLMÁN. A kiadóhivatal kezelője: KIS ERNŐ. Pápán, 1890. az ev. ref. főiskola betűivel ny. Debreczeny K.
