Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-10-12 / 41. szám
661 bűnbánóik közt. menjen el a szép Malone városába, l j^ ork államba. Ott meg- fogják tudni a törvényszék nyilvános tudósításaiból, hogy Mc. Nully atya mint csábította el szép bűnbánóját Mc. Farlane kisasszonyt, akivel egviitt kosztolt és akinek tanítója volt. Meg fogják tudni, hogv a haragra lobbant szülék mint vették üldözőbe őt és hogy mint Ítélték el 2000 dollár bírságra, mit azonban vonakodott megfizetni. Bebörtönözték. de onnét kiszökött, elment Kanadába, hol a püspök szívesen fogadta s az ir leányok gyóntatói közé őt is alkalmazta! Nem visszhangzik-e még a világ a krakói apáczazarda borzalmaitól Ausztriában. A róni. katli. sajtó minden megfeszített törekvése daczára el tudta-e palástolni es tagadni az igazságot? Nem bizonyult-e be szemmel láthatólag, hogy a szerencsétlen apáczát I biik Borbálát teljesen mezítelenül találták meg egy borzasztó sötét, nedves, piszkos börtönben, ahol azért tartották fogva az apáczák. mivel vonakodott az övékéhez hasonló gyaláza tos életet folytatni az ő gyóntató atyjokkal. Pankiewiczczel ? Ks ez a nyomorult pap nem bizonyitotta-e be az ellene emelt vádak igazságát az által, hogy dudásként önmaga vetett véget életének? < Vége köv.) VEGYES KÖZLEMÉNYEK. Válaszul. Nt. Barla Károly alsó-segesdi lelkész ur a Dunántúli Prot. Lap szept. 28. számában „olyan tudós embert keres, ki őt a csurgói főgymn. convictusi pénztár hollétéről tudósítaná." Felhívása folytán van szerencsém tisztelet- és szeretettel tudatni, miszerint a kérdéses pénztár el nem veszett, de még csak el sem tulajdonittatott. hanem az 1889. évben meghalt pénztáros (Sziics .Mihály) vejénél van s hogy e pénztár a f. év nyarán választott pénztári kezelőnek miért nem adatott át még eddig, arra nézve tessék illetékes helyen kérdezősködnie. Megnyugtatására ennyit: az átadáshoz csak a hivatalos actus kívántatik! — (Jige. 1880. október 4-én. Császár István. V budapesti értekezleten, mint a „Ivözpapok Lapjának" legközelebbi számában olvassuk, kerületünkből részt vettek; Begedy István esperes. Cseke Bálint. Héjjas Károly. Janó István. Márnli Márton Tamás. Mezey János, Pap Klek. Pap Sándor. Szabó János (Szenna). Szabó Xsigmnnd és Thury Fiele lelkésztársaink. I gy a tárgyalások menetét, mint az elfogadott kérvény szövegét tekintve csak gratulálhatunk a jelenvoltak tapintatosságának és törvénytiszteletének; mert hiszen nincs egyetlen józan protestáns ember sem. ki a szegényül díjazott lelkészek sorsának javítására a törcém/es egyházi hatóságok utján tett oly lépéseket. melyek autonómiánk Itánninemii esorbitasaf határozotton kizárják, a legmelegebbén ne pártolná es üdvözölné. Viszont azonban nem fojthatjuk el a felett érzett visszatetszésünk kifejezését. hog\ a »Közpapok Lapja" legutóbbi számában a szerkesztő ilv nagv. de üres szavakat bocsát l>62 világgá: „az 1881-iki(egyházi) törvények kivetkeztettékref. egyházunkat annak eredeti zsinatpresbyteri rendszeréből.*4 továbbá: ..ezen törvényeknek épen az a legnagyobb hibája, hogy a gyülekezetek jogait konfiskálta," ..e törvények a. fő- és közpapok közt áthidalhatatlan űrt ástak." Jó lenne már egyszer, ha azok. kik oly igen szeretik hangoztatni e nagy szavakat, igyekeznének azokat komolyan és alapostul be is bizonyítani. Az elkercsztelések tárgyában legújabban két. röpirat jelent meg s küldetett be szerkesztőségünkhöz- Mindkettő álnevű szerző munkája; az egyik (Világliy) ultramontán-katholikus, a másik (Philiater) elfogulatlan józan protestáns szempontból fogja fel és tárgyalja a kérdést. Az előbbinek sem árát. sem megjelenési helyét nem tudjuk, mert az utolsó lap alja. ahol bizonyára a nyomda czime volt kitéve, ollóval le van metszve ; mely tény egyfelől igen jellemző az illetőkre, másfelől a sajtótörvények 4L és 44. §-aiba ütközik. P h i 1 i at e r már nem lát okot. ily törvényellenes titkolózásra, munkája melyet a legmelegebben ajánlunk olvasóink figyelmébe, Kókai Lajos budapesti könyvkereskedőnél 35 krajezárért kapható. — Sorsjegy kölcsön egyházunk javára. Azon sorsjegykölcsön. melynek eszméjét egyetemes konventiink legközelebbi ülésén 'fisz a K á 1 in á n főgondnokunk vetette fel s mely által mintegy kéhnilliémyi tőkét lehet előteremteni, a megvalósuláshoz közel áll. Ugyanis Wekerle Sándor pénzügyminiszter, a képviselőház október 2-ki ülésén, az 1891. évi költségvetés előterjesztése alkalmával tartott nagyszabású beszédében ide vonatkozólag a következőket, mondta: „Még azon reményemnek vagyok bátor kifejezést adni. hogy egy igen nagyfontosságu kérdésnek, az er. ref. egyház segélyalapjának nevelése végett fogok legközelebb egy törvényjavaslatot előterjeszthetni, amelyben a törvényhozásnak felhatalmazását fogom kérni arra nézve, hogy a vöröskereszt-egylet és a basilika-sorsjegy-kölcsönök mintájára. megfelelő biztosítás mellett egy magánjellegű sorsjegykülcsönuek felvételére adhassak engedélyt. (Helyeslés.) Ónérthetőleg nem felekezeti érdekek, hanem magasabb politikai szempontok indítják a kormányt, ezen előterjesztésre. amelynek azonban előfeltételét az képezi, hogy az: a siker, az a pénzügyi eredmény, melyet kell hogy ezen sorsjegykölcsön eredményezzen, arányban álljon a műveletnek nagyságával. Ks én nem kétlem, tisztid! ház. hogy hazai pénzintézeteink, amelyekkel első sorban tartom ezen kölcsönt megkötendőnek, nem fognak elzárkózni azon nagyhorderejű. úgy politikai, mint kulturális, de főleg nemzetiségi szempontból fontos kérdések elöl. melyek ezen czél megvalósításához fűződnek; (Elénk helyeslés.) s áldozatkészségük által s erejük latba vetésével módot fognak nyújtani legközelebb arra. hogy ezen előterjesztésein előfeltétele: a pégzügyi siker biztosit tassék.“ A legnagyobb érdeklődéssel fogjuk a további fejleményeket kbé.ni k t. olvasóink tudomására juttatni. Oly vállalatról van itt szó. mely sikerülés esetén 70 80,000 forint évi jövedelmet fog hozni egyházunknak czéljnira! DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
