Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-10-12 / 41. szám
655 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. EGYHÁZI ELET. Az országos ref. lelkészi értekezlet kérvénye a konventhez. A Duda pesti lelkészi értekezlet által f. hó 1-én elfogadott kérvényt, mely két laptársunk limit számában már olvasható volt. kötelességünknek tartjuk mi is közölni, nemcsak azért, inéit annak szellemével és tartalmával teljesen egyetértünk, liánéin azért is, mert egy ily, szerintünk igen fontos, történeti értékkel biró munkálatnak valamennyi egyházi lap hasábjain meg kell örökítve lennie. A kérvény a következőleg hangzik: Főtisztelendő és Méltóságos Konvent! Alulírottak az országos református lelkészi értekezletnek Budapesten 1890. szept. 30-án számos világi férfiak részvételével tartott gyűlése határozatából azon alázatos kérelemmel járulunk a Főt. és Mélt. Konvent elé. hogy alábbi peticziónkat magáévá tenni és a nagybecsű támogatásával erősítve az országos törvényhozás elé terjeszteni méltóztassék. Kérelmünk tartalma röviden ez: Kérjük az 184S-ik évi XX. t. ez. végrehajtását következő indokok alapján. Köztudomású, hogy lelkészeink igen nagy része oly csekély fizetéssel bir, melyből művelt és családos embernek. a lelkészi álláshoz méltókig megélni lehetetlenség. A hivatalos felszámítások elszomorítókig mutatják, hogy százakra megy azon lelkészi állomások száma, melyeken a lelkészi fizetés 400 és 300 írton alul marad, sőt olyanok is vannak, hol az úgynevezett lelkészi javadalom a 100 irtot alig haladja meg. Nélkülözés, nyomor és könyhullatás ily helyeken szegény lelkésztársaink kenyere éjjel és nappal, anyaszentegyházunk, hazánk és magyar fajunk kimondhatatlan kárára. A nyomor évről-évre növekedik az által, hogy e csekély díjazású lelkészeink legnagyobb része az ország Szegényebb részein, folyton szegényedő és idegen nemzetiségek által lakott vidékeken lakik. hol a református ünfentartási erő tovább nem feszíthető. hol a református gyülekezetek pusztulása egy jelentőségű a magyar faj gyengülésével és pusztulásával, pedig e magyar véghelyek megtartása és megerősítése nemcsak fontos egyházi, hanem elsőrendű nemzeti, illetőleg állami érdek is. dói tudjuk és hálával ismerjük el. hogy egyházi főhatóságaink a közelebbi években a rendelkezésükre álló eszközökkel, országos közalappal. Baldácsy-alapitványnyal számos ínséges egyházat segíteni, és több lelkészi állomást megerősíteni igyekeztek; de azt is szomorúan kell tapasztalnunk, hogy saját erőnk és eszközeink nem elégségesek a még meglevő nagy nyomor enyhítésére, annál kevésbbé annak gyökeres megszüntetésére. Ennél fogva azon meggyőződésben vagyunk, itt az ideje, hogy e nyomasztó helyzet megszüntetésére az állam erősebb támogatását is igénybe vegyük, azon magyar államét, melynek törvényhozása jól tudja, hogy a magyar református egyház az ő testéből való test. az ő véréből való vér; mely jól tudja, hogy autonomikus magyar egy-656 házunk a zivataros múlt válságos napjaiban nem egyszer volt a magyar nemzeti életnek, alkotmánynak és szabadságnak végső menedéke s a mai békés jelenben is egyik legmegbízhatóbb támasza és erőssége; mely kétségkívül nem fog kitérni azon nemzeti tartozás lefizetése elől. mely- Ível egyházunknak erkölcsileg, sőt törvény értelmében is tartozik. Mi azt hiszszük. itt az ideje kérnünk a Ft, és Mélt. Konventet, hogy addig is. migaz 1848. XX. t. ez. egészen végrehajtható lenne, méltóztassék a nemzet törvényhozásánál minden erejével odahatni, hogy e törvény elvi rendelkezéseinek teljes fentartása mellett és református közegyházunk autonómiájának minden sérelme nélkül — távolról sem gondolva arra, hogy lelkészeink az államkincstárból fizettessenek — a nevezett törvényezikk alapján református egyetemes egyházunkat oly anyagi támogatásban részesítse, hogy gyülekezeteink és lelkészeink mind valláserkölcsi hivatásuknak, mind magyar nemzeti és kulturális missziójuknak teljes sikerrel megfelelni képesek legyenek, hogy a ,.magyar vallás“ nevet méltán viselő református közegyház szegény gyülekezetei és sínylődő lelkészei a nemzettest ép és erős tagjaiul megtarthatók legyenek. Mély tisztelettel és teljes bizalommal kérjük a Fűtés Mélt, Konventet, hogy a közanyaszentegyház igaz szeretőiétől és jól felfogott érdekéből sugalmazott ez alázatos kérelmünket hathatós támogatásával erősítve, sürgősen a nemzet törvényhozása elé juttatni méltóztassék. Az „Országos református lelkészi értekezlet“ Budapesten. 1890. szeptember 30-iki üléséből. TARCZA Kálvin arczképe. (Nyílt levél nt. Kis Gábor lelkész úrhoz.) Kis irószobám faláról —alátekintenek reám egyházi közéletünk egykori nagy alakjai. Tudós professorok, hírneves püspökök, nagy papok és kiválóbb világi protestáns férfiak képei. És a kis múzeum olyan beszédessé lesz e nagy alakokkal! Szenczi Molnár mellett a költőpüspök Szász Károly. Török Pál, Nagy Mihály. — a jó Haubner s a kegyes Pap István. Bőd Péter, Budai Ezsaiás és Révész Imre. A hírneves szónokok között : Szoboszlai, Sziládi stb. stb. és nagynevű tanáraim közül Ballagi. Mintha beszélni látszanának a rá jók tekintővei! . . . Csendes órákban elmerengve a múlt időn, valóban úgy tetszik, mintha beszélnének a keretbe foglalt alakok, — intve, buzdítva s lelkesítve a mai kor küzdő emberét. Velem sokat beszéltek már irószobám ez ékességei. De egy, — szomorúan érzem, —- hiányzik ő közülök. Akinek legelső helyen kellene lennie; az. aki e többiek buzditója és eszménye is vala: Kálvin János képe hiányzik még a kis szoba falairól. Van ugyan egy kép birtokomban, mely hossza Ion-
