Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-09-28 / 39. szám
627 Yolna-e tiszte az egyházmegyének, hogy arra ügyeljen fel, miszerint az egyházak jogaik gyakorlásában rövidséget ne szenvedjenek? Pár éve már, hogy az én egyházam minden gyűlési jegyzőkönyvben mint szavazatinulasztó van feltüntetve s folyvást azon alapon kéri és kapja a birság alóli felmentést, hogy nem is kapta a szavazásra a felhívást. Hogy miért nem kapja? tudom, sőt jelentést is tettem róla; de annak eredménye nincs. Aki nem él jogával, azt bírságolják; aki elüttetett jogától, hallgasson. Ha esperes vagy gondnok nem él szavazási jogával, nem tudják be neki. Ha gyűlésen — hol pedig nagyobb fontosságú ügyek tárgyaltainak, mint egy-egy tisztviselő választása — nem képviselteti magát valamely egyház, szót se tesznek érette: vájjon mi a ratiója, hogy a szavazatmulasztókat igy üldözik? 2. A másik tárgy, miről szólni akarok, egy pénztár. A csurgói gymn. tápintézeténél — melyre különösen is adakoznak az egyházak — évenkint rendesen szokott megtakarítva maradni bizonyos összeg, mely elébb egyszerűen az iskola többi vagyonához Íratott, egy idő óta azonban külön kezeltetett s szépecskén növekedett is. Evről-évre, mint a többi pénztár, megvizsgáltatott s a számadás eredménye jegyzőkönyvbe vétetett. Az 1888. augusztusi jkönyv szerint e pénztár tartalma 2043 forint volt. Az akkori pénztáros azonban meghalt s hogy a pénzeket, értékeket ki vette át, ki kezeli? nem tudok rá jönni. Egy ideig én is kezeltem e pénztárt s mintegy 1000 irtot a környéken kamatra adtam belőle, és most tőlem kérdezik az illetők: hova küldjék a tőkét, kamatot, mennyi a hátralékuk stb? nem tudok felelni s nem tudok kellő útbaigazítást kapni. A legközelebbi gyűléstől vártam, hogy intézkedni fog ez ügyben, de ott szóba sem jött. Nem gyanúsítok, nem is gyanúsíthatok senkit, mintha talán a pénztár tartalmát eltulajdonította volna, mert hisz az nagy részben kötvényekben fekszik; de még sincs rendén, hogy annak a pénztárnak annyi időn át nincs kezelője s én szeretettel felhívok mindenkit, ki tudós e dologban, hogy tudomását velem közölni szíveskedjék. Ezek azok nt. Szerkesztő ur, miket elmondani óhajtottam. Nálunk lelkészi értekezletek nincsenek, hol ilyenekről magunkat kibeszélhessük. Legalkalmasabbnak találtam e mi lapunkat a találkozás s beszélgetésre. Remélve, hogy elutasítva nem leszek, tisztelettel vágyok Alsó-Segesd, 1890 szeptember 9. alázatos szolgája Barla Károly, lelkész. Berlini magyar könyvtár. Nagy Áron barátommal 1842-ben külföldi útra indulék. Bécsbeu csatlakozott hozzánk miskolczi Szíjártó György s. pataki végzett senior. Bécsből, nehányheti időrésünk után megkezdőnk utazásunkat Berlinbe. Útunk 028 Prága, Drezda, Lipcse, Wittenberg és Halién át történt Mindegyik városban látás, tapasztalás tekintetéből növi-, debb majd hosszabb időig tartózkodunk. Halléban tanulmányoztak ekkor Tavasi Lajos, Tatai István. Terrai Károly hazánk főiskoláiban szép hirü tanárok, írók, kiknek honfiúi lelkes barátságukra elhunytok után is édes örömmel emlékezem, itt búvárkodott még László József is, pápai főiskolánk gondnoka, kivel akkor nem találkozhatám. csak később kor hozta meg nékem ezen kibeszélhettem örömet, hogy vele sziliről szilire lehettem, még pedig saját lakán Kocson egy ünnepélyes alkalommal. Eljutánk végre Berlinbe hosszabb tartózkodásunk főhelyére. Magyar tanulók számosán voltak ekkor Berlinben, kik hazafiui lelkesedéssel, közakarattal könyvtárt alapitáuk ily czimmel: ..Berlini magyar könyvtár4 (bibliotheca hímgarica). 1881-ben, Bécsbeu megjelent ily czimü magyar lap „Bécsi Magyar Újság“, ennek levelező tagja valók. E berlini magyar könyvtárról alapításától fogva 1881-ig semmit sem tudtam. Ezért e lap 2-ik számában ezen nyílt levelet közlém : „Majd 40 éve. hogy Berlinben egy kis magyar könyvtár alapittatott 1842-ben. Ez évben mintegy 25 magyar ifjú tanult a berlini egyetemen, részint nevelőségre készülők, részint más tudományos szempontból időzök. Ezek alapítottak oly nemes és hazafiui czéllal egy könyvtárt, hogy legyen Berlinben egy szent tárgy, egy hazafiui szent ereklye, mely körül központosukon a berlini magyar tanuló ifjúság, és az ott megtelepült magyar családok, hogy a magyar haza irodalmikig is mindig szivükben legyen a messze távolban is. Többet e könyvtárról nem közölhetek, mert e részbeni jegyzeteimet megsemmisítette hazánk izgalmas sorsa. Kedves dolgot tenne hazánknak és a még élő' alapítóknak, ha ott tanuló ifjaink valamelyike tudósítást tenne közzé a „Bécsi Magyar Újság“ lapjain. Keszi Hajdú Lajos.“ E felszóllamló levélre válaszol ugyanazon la]) 1882. márczius 5-iki számában Dr. Lakics Eerencz, mely válaszból kitűnik a könyvtár története. A levél igy hangzik: ,,T. szerkesztő ur! Megvallom majdnem leverőleg hatott reám Hajdú Lajos úrnak felszólítása, leverőleg pedig azért, mert azonnal átláttam, hogy a felszólításnak reményre mutató hangjától nagyon elütend az én száraz, és pusztán a tényekkel számláló előadásom, leverőleg még inkább azért, mert újra tapasztalom, hogy ime, kik 40 év előtt ifjú lélekkel lelkesülni tudtak magáért a gondolatért, azok megőrzők ezen lelkesedésüket végig az ősz hajakig, inig a mai ifjúság már alig érti őket, és lelkesedésüket. De térek a dologra. Hajdú ur kérésének teszek eleget a „berlini magyar könyvtár“ alapításáról az „Emlékkönyv“ alapján adok rövid ismertetést. A főok az „Emlékkönyv“ első lapja szerint oly őszinte szép szavakban van kifejtve, hogy azt hiszem, valódi örömet szerzek vele, ha egész terjedelmében ide igtatom : „Mi ismeret gyarapításért külföldön levő magyarok, kiket a szerencse és véletlen oly számosán hoza össze testvér hazánk különböző vidékeiről Némethon e nevezetes városába, mennyit tudtunkra sohasem, kiket a mesz-DUXÁNTCLI PROTESTÁNS LAP.
