Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-09-28 / 39. szám
619 czot folytat is ellenünk a elérus, báruiint törekszik is törvénybe ütköző eljárásával elvenni tőlünk azokat, akik törvény szerint a. mieink, bármily sértő kifejezéseket használ is polemicus czikkeiben ellenünk, én mégis ott és akkor, ahol és amikor az államhatalom szabadság-vesztéssel büntetés nélkül is érvényt szerezhet törvényeinek, helyes eljárásnak tartom azt. hogy a szabadságvesztést nem alkalmazza azon lelkészekkel szemben, kik a törvény előtt meghajolni nem akarnak. Kik zúdultak fel e rendelet ellen ? Azok a róni. katli. papok, kikkel szemben a világos törvénynek szigorát mérsékelt!“. mig a protestánsoknak nem nyújt biztosítékot a felől, hogy azokat: kik törvényszerűit őket illetik ..de facto“ nem fogják-e elragadni egyházuknak anyai ke beléről. A püspöki conferentia Kómához apellál, onnan várja a döntő szót; mintha az ország törvényeitől, s az ezeken alapuló miniszteri rendeletektől és épen felekezetközi viszonyok szabályozásánál lehetne apellata egy az országon kívül levő, s oly hatalomhoz, mely az egyik felekezetnek csalhatatlanná dogmatizált fejedelme. Az alsóbb rendű papság harczot indít a rendelet ellen a „Magyar Álláin“ czimü ultramontán napi lapban; nyíltan kimondja, hogy annak nem engedelmeskedik, a törvény szerint más felekezethez tartozó gyermekeket ezentúl is megkereszteli, anyakönyvezi, ténykedéséről az eretnek pásztorokhoz sem anyakönyvi kivonatot, sem bizonylatot nem tesz át. mert nem a haeresisnek, hanem a a róm. katli. egyháznak keresztel, mert haeretieus pásztorokkal nem cooperalhat, mert passust a pokolba nem adhat és nem is fog adni. mert ami szent, azt nem szabad odaadni az ebeknek (sanctum non licet dare canibus.) Ellenben az szabad ugy-e. hogy elidegenitsük azt a mi a másé? s lia a törvény és az ezen nyugvó miniszteri rendelet — ha kell bírságolással is — kényszeríti az elidegenítőt annak visszaadására, ami nem az övé, ez már cooperálás a haeretieus pásztorokkal, ez már ebeknek adása annak, ami szent! Ne tulajdonítsák el azt, ami a másé, mert ezt már az ó-szövetségben is megtiltotta Isten a tíz parancsolatban, ne kereszteljék el azokat, kik „de lege“ más felekezethez tartoznak, akkor nem kell ily keresztelésekről az illetékes lelkészhez anyakönyvi kivonatot áttenniök. nem kell a haeretieus pásztorokkal cooperálniok. Gúnyosan használják a „Magyar Államnak“ majd minden számában Róma harezosai, egyes lelkészek és esperesi kerületek a protestáns lelkészek czimzésénél a pásztor és prédikátor elnevezéseket. S amit ők gúnyból használnak, azt mi megtiszteltetésnek veszszük. Mi nem áhítozunk a „pap“ czim után. sőt perhorrescáljuk azt. Igenis mi pásztorok vagyunk, hű pásztorai a Krisztus urunk által gyűjtött lelki nyájnak s a nyáj reánk bízott tagjainak. Mi prédikátorok vagyunk, mert prédikáljuk a szent igét a Úr Jézus Krisztus és az apostolok által hirdetett. üdvre vezérlő örök igazságokat, alkalmatos és alkalmatlan időben egyiránt. Tiltakozunk az eretnek elnevezés ellen, mert nem szakadár. nem eretnek az, ki az Istennek szent leikétől ihletettem irt Szent-írást és csakis ezt ismeri el hite és 620 vallása terén cselekedetei szabályozójául. Tiltakozunk az ellen, mintha a szent keresztség (mert a keresztség a reformált keresztyén egyházban is szentség, nem pedig puszta fölvétel az egyház kebelébe) ebeknek adatnék akkor. mikor abban a protestáns keresztyén szülők gyermekei részesittetnek. A protestáns keresztyének dicséretére szolgál az, hogy a harcz legnagyobb hevében sem használnak ily sértő kifejezéseket a róm. katli. papsággal szemben, mert az ily kifejezések használása nem azokat alázza meg, akik ellen használtatnak, hanem azokat, akiket használatától az illem, az önérzet nem képes visszatiltani. Az anyakönyvi kivonatoknak az illetékes lelkészhez áttételét pokolba való passus adásnak mondják (a rozsnyói. füleki és több esperesi kerület tiltakozásában). Tehát a róm. katli. papságon s az előtte föltétien engedelmességgel meghajolókon kívül nincs mennyország, nincs üdv, azokon túl csak pokol és kárhozat van. S mert a róm. katholikus testvérek között is sokan vannak már, — kik nemcsak mernek — hanem tudnak is gondolkozni, okoskodni, mert azok sem hajolnak meg többé föltétien engedelmességgel a papi akarat előtt, valószínű, hogy azokat is kizárják a mennyországból, annak örök üdvéből s hogy ez a törekvésük, az kitűnik azon támadásokból, melyeket jó, hithű, de gondolkozásuk s akaratuk szabadságát a papság kedvéért föl nem áldozó róni. katholikusok ellen is intéznek, azokat Pilátussal. Heródessel. Julián apostatával. Catiliuával hasonlítják egybe, s sátánnak nevezik el. nem kiméivé magát a cultusminisztert sem, ki minden esetre van oly jó katholikus, löt tán jobb, mint sértegetni, mert ha nem volna az, akkor nem kaphatta volna a Gergely-rendjelt a pápától. A pokolba passust adás kifejezés használásának jogosultságát az egyházi atyákból (Athanáz, Tertullián, Cyprián) vett idézetekkel igyekszenek igazolni. Csakhogy az egyházi atyák iratai bármily szépek és tiszteletreméltók is, de nem a szentirás. Csak annyiban helyezhető súly azokra, amennyiben a szentirással egyeznek. Csak azt ne feledjék, hogy Athanasius a 4-ik század elején, Tertullián a 2-ik század végén s a 3-ik elején, Cyprian a 3-ik század elején működött. És hol voltak akkor a római egyház mostani dogmái? hogy többet ne említsek, hol volt az átállagozás (transsubstantiatio) tana, az úri szent vacsorának egy szili alatti osztása, a római pápának (ki akkor csak püspök volt) csalhatatlausága? S ha az akkori egyház hitelveit nem vallókat ezen egyházi atyák pokolba jutóknak, pokolba taszitottaknak. örökre elveszetteknek mondták és ha az. amit ők mondtak, igaz . . . akkor kárhoztatásuk sújtja azokat is. akik reájuk hivatkoznak, mert eltévedtek az akkori egyháznak hitnézeteitől. Azoktól, kik az egyház szolgáinak, közös mesterünk és urunk, isteni tanítónk az Ur Jézus Krisztus követőinek vallják magokat, több kíméletet, keresztyéniesebb Ítéletet, szeretette]jesebb nyilatkozatokat vártunk volna. Nem lett volna szabad feledniük az írás intését: „kicsoda vagy te, hogy a más szolgáját ítélni mered, az ő urának áll vagy ; esik“, s észben kellett volna tartamok a szeretet nagy ! mesterének az Ur Jézusnak e figyelmeztetését : „Erről is-DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP.
