Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-21 / 38. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

612

fiH

szem előtt, ha azoubau a szöveg éltelme más név használatát kívánja, az használtassék;

és végül, hogy parallel helyekül csak azok jeleltessenek meg, melyek valóban tartalmi, tárgyi vagy eszmei parallel helyek, vagy épen szószerinti idézetek.

5. Erdős József ama kívánságát, hogy a revisorok az egyes munkákat a maguk egészében nézzék át s egymással érintkezve beszéljék meg esetleg eltérő nézeteiket,

az értekezlet magáévá teszi.

6. Radácsi Györgynek azt az óhaját, hogy a revisor is legyen jelen a superrevisor munkájánál, hogy személyesen adott felvilágosítás által könnyítené a munkát s esetleges félreértések stb. elkerültetnének,

elvben elfogadhatónak tartaná az értekezlet de gyakorlatilag a kivitel nehézségeire és költségeire tekintettel nem véli mindig egészben kivihetőnek; ha azonban ez összejövetel absolute szükséges egy vagy több könyvnek nyomdába adása előtt, az elnökség módot nyújt ennek lehetőségére.

7. Elnök úr felhívására a még munkába nem adott könyvek közül:

Ezekiel profetiáját Németh István vállalja el; a Zsoltárok könyvéből, miután Szabó Aladár az I—XXIV-et inár beküldte, a XXV—L zsoltárt Csengey Gusztáv, az LI—LXXX-at Pukánszky Béla, a CX—CXX-ig Erdős József és a CXI—CL-ig Radácsi György vállalták el. mig a LXXX—(JX-ik zsoltárok fordítására elnök urdr. Kecskeméti Istvánt fogja felkérni, valamint neki adja át az Énekek énekét, melynek átdolgozásáról Erdős József lemondott.

8. Revisióra elnök úr a következő munkákat adja ki:

Esaiás — átdolg. Dicsőfi — Radácsi Györgynek,

Jeremiást — átdolg. Limberger — Németh Istvánnak, Esdrást-Nehemiást — átdolgozta Dicsőfi — Pukánszky Bélának, Rúth — átdolg. Erdős József — Csengey Gusztávnak, I. Sám. — átdolg. Petry Elek — Kenessey Bélának. I—II. Króm — átdolg. Németh István - Petry Eleknek és Kenessey Bélának, I—XXIV. Zsolt, — átdolg. Szabó Aladár — Csengey Gusztávnak. A kis próféták revideálására felkérendő Dicsőfi. ha ő nem vállalhatná, kiadatnak Erdős József.

9. Erdős József beadván az Esztlier könyvének revisióját,

észrevételei közöltetnek az átdolgozóval Balthazár Antallal.

10. A Jób könyvének revisióra való kiadatása egyelőre függőben marad.

11. Eluök úr köszönetét fejezve ki a tagok szives megjelenéséért és a munkára Isten áldását kívánva

a gyűlést bezárja.

Még jó szerint be se végeztük a tanácskozást, midőn Szinyei Gerzson közígazgató úr vezetése alatt a főiskola tanárkara jött a terembe főtiszt. Szász Károly püspök úr ő méltósága üdvözlésére, minek megtörténte után a főiskolai étterembe mentünk át, a hol teljes mértékben volt szerencsénk élvezhetni pataki kedves kollegáink őszinte magyaros vendégszeretetét. A szellemes felköszöntők között legérdekesebb volt az, mely Dr. Duka Tivadarért — ki a sárospataki főiskolának 54 évvel ezelőtt volt növendéke s Londonból Patakig 50 órán át utazott. — mondatott.

A délelőtti órákat az iskolai helyiségek és felszerelés megtekintésére fordítottuk. A mit ez alkalommal látni és tapasztalni szerencsém volt, annak az a kép, melyet magamnak eddig Sárospatakról alkottam, csak carricaturája volt. Pedig mondhatom, hogy ez a kép nem volt épen a legutolsók közül való. Hogy ez igy van, annak igazolása végett csak azon egy körülményt említem fel, hogy képem megalkotásához az anyagot, a pataki főiskola évi költségvetésében kerestem, tehát gondolom, elég reális téren. Igazán zavarban vagyok még most is a felett, hogy mit, minő sorrendbe említsek föl, s azt, mit fölemlítek, minő jelzővel lássam el, hogy leírásom e valót csak némileg is megközelítse. Mig e fölött önmagámban töprengek, azalatt jut eszembe, hogy hisz nem vagyok én sem pictor, ki nagymester a színek művészi összeállításában, sem poéta, ki egy két jelzővel, vagy határozóval egy egész nagy tért, vagy helyzetet ir le szépen, hogy szinte látni véli az ember ; exegeta vagyok, ki a száraz tényállást felcziczomázatlan igazságot keresi, követi, szereti. Megbocsát tehát a szives olvasó, ha hallgatva a főiskolai nyomdáról és köztartásról, annak constatálása mellett, hogy a tanhelyiségek berendezésükkel együtt a legmagasabb igényeknek is minden tekintetben megfelelők, műtárak igen szépek, könyvtár dúsgazdag, szépészeti művészeti múzeum drága műkincseket tartalmaznak, azt említem még csak meg, hogy a szépen berendezett kórház, fürdőivel, az iskola előtt elterülő 19 hold park közepén a tornacsarnok ritkítják párjukat széles e hazában. Mindezek álapján, ne legyen mondásom hántására senkinek, azt tartom, hogy Sárospatak sok tekintetben első az ország összes tanintézetei között.

A tanintézet helyiségeinek és fölszerelésének megtekintése után, kedves kollegáink látogatására fordítottunk egynéhány perczet, amit bizony nagy lelki örömmel nyújtottunk volna órákká, sőt napokká is. Ámde a gőzmozdony kerekeit megállítani nem adatott a mi hatalmunkba, uz étteremben felszolgáltatott kitűnő villásreggeli után, indultunk tehát szeretve tisztelt jó barátaink társaságában a collegiumi parkon keresztül, ki a vasúti indóház felé, ez utat is arra használva fel, hogy a sárospataki főiskola nagylelkű jóltevőinek a Palóczy Horváthoknak a főiskolai sétálóhely közepén felállított emlékoszlopáttekintsük meg.

Midőn a kedves főiskolának utolsó Istenhozzádot intettünk, ezt mindnyájan azon tiszta szívből jövő buzgó óhajtással tettük, hogy a fejedelmileg megfundált s földi javakkal fejedelmileg ellátott, felekezetűnk javára sok idő óta áldásosán működő főiskola virágozzék büszkeségünkre, a tudományok és megvesztegetetlen tiszta magyar erkölcs istápolására mindaddig, mig e haza földén csak egy magyar is él!

Sárospatakról Miskolcz felé visszajöttünkkor a szerencsi állomáson ott voltak már a gönczi ünnepélyre tiszántúlról, felső vidékről, Erdélyből jövő fényes küldöttségek. Igazán megkapó volt a kép, mely egész váratlanul szemeim elé tárult. A régi ismerősökkel, jóbarátokkal, szeretett iskolatársakkal való kedves találkozás édes öröme ragyogott a boldogan mosolygó arczokon.. Mindenféle kérdésekkel kevert vig csevegés zaja töltötte el az épület előtti szabad