Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-09-21 / 38. szám
607 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 60S Károli ünnepély. (Göncz, 1890 szept. 14.) A hazai két protestáns egyház euie nagyszerű és impozáns ünnepélyéről csak igen rövid tudósítást adhatunk. A legbővebb és leglelkesebb leírás is messze maradna a valóságtól, melyet látni, melyben résztvenni és a melyen lelkesülni kellett. Talán később visszatérünk az ünnepély egyik vagy másik nevezetesebb részletére s elmélkedni fogunk a látottak és hallottak felett; most legyen elég az ünnepély lefolyásának rövid leírása. Az ünnepély reggelén a kis Göncz városka egész táborrá vált. Az ország minden részéből özönlött a sokaság, hogy a teljes biblia legelső magyar fordítója emlékének hódoljon s hogy ország világ előtt teljes önérzettel bizonyságot tegyen a protestáns szellem élő erejéről és hatékonyságáról. Négy püspök (Kun Bertalan, Szász Károly, Szász Domokos és Zelenka Pál), három főispán (báró Vay Béla. Darvas és Cseh Ervin), két főgondnok (gróf Tisza Lajos és báró Prónay Dezső), igen sok esperes és egyházmegyei gondnok, több százra menő református és lutheránus pap,-közel félszáz tanár s ezrekre menő érdeklődő a közelből és távolból gyűlt össze e napon Göncz téréin. A templomi istenitisztelet délelőtt 11 óra felé vette kezdetét, ügy a gyülekezeti ének, mint a karénekek nagyban fokozták az ünnepélyes hangulatot, melyet Kun Bertalan püspök mély buzgóságtól áthatott alkalmi imája, valamint id. Kiss Áron szathmári esperes kitűnő alkalmi beszéde (Római levél 15. 4. felett) a legmagasabbra emeltek. A templom udvarában, az ott levő tengernyi népnek Novak Lajos baktai lelkész mondott szintén igen sikerült egyházi beszédet. Az ünnepély második része a templom udvarán, a szobor körül folyt le, melyről báró Prónay Dezső nagyhatású beszéde után hullott le a lepel. A kiválóan sikerült szobor egyaránt dicséri a protestáns buzgóságot és a művész alkotó kezét. Majd Szabó József náprágyi lelkész olvasott fel egyes részleteket Károli életrajzát tartalmazó pályanyertes müvéből, aztán Diika Tivadar, az angol bibliaterjesztő társaság képviselője szólt, végre Szász Károly püspök mondá el hatalmas zárbeszédét. mely után a tulajdonképeni ünnepély a Hymnus eléneklésével véget ért. Reméljük, hogy az ünnepélyen elmondott összes beszédek egy külön füzetben a Károli alap javára ki fognak adatni, azért is tartózkodunk azok tartalmának kivonatos ösmertetésétől. Az ünnepélyt egy hevenyészett nagy deszka sátorban délután 3 órakor közebéd követte, melyben mintegy ötszázan vehettek részt. Természetes, hogy a pohárköszöntések itt sem maradtak el. melyek a jelen alkalommal sokszoros jelentőséggel bírtak. Kun Bertalan püspök emelkedett szellemű beszédben dicsőségesen uralkodó királyunkat éltette, gróf Tisza Lajos, Schlauch püspök egyik legközelebbi nyilatkozatára reflectálva, a Protestantismus szellemét dicsőité és annak terjedését kívánta. Szász Károly, báró Prónay Dezső és Ihika ezredes a két protestáns egyház minél bensőbb egyetértése és összetartásáért, Szász Domokos báró Vay Miklósért és báró Prónay Dezsőért emeltek poharat. Ezenkívül még többen is beszéltek, hangjuk azonban a nagy tömegben elveszett. A felszóla. lások közt legutolsó, de igen szép reális tartalmú volt Beké Mihály debreczeni árvaszéki elnök beszéde, ki bejelenté, hogy Debreczen városa a Károli alapra 100 forintot küldött. Nikházi László volt lelkész is 50 forintot ajánlott s ezenkívül szép összeget gyűjtött össze az alapra. A közebéd alatt lett elárusítva Szabó Józsefnek külön füzetben megjelent pályakoszoruzott munkája. Ha volt valami az egész ünnepélyben, mit máskép szerettünk volna, az az idő rövidsége volt. Összesen alig nyolez órát tölthettünk Gönczön. melynek majdnem felét maga az ünnepély foglalta el. A megmaradt négy óra alatt nem hogy újabb ismeretségeket lehetett volna kötni, de a régi ismerősök is alig találkozhattak egymással e valóságos emberáradatban. De igy is a legnagyobb mértékben felemelő lesz ez ünnepélynek emléke minden résztvevő kebelében s szeptember 14-ke ezentúl emlékezetes nap lesz a magyarországi protestántismus történetében. Záradékul megemlítjük, hogy közülünk az ünnepélyen részt vettek Yályi Lajos, Kis Gábor, Gergey Károly az egyházkerület, — Németh István, Szilágyi József és Révész Kálmán a pápai főiskola részéről. Révész Kálmán. Utazás Göncz felé. (Bibliaforditók értekezlete.) Nagytiszteletű Szerkesztő Ur! Kedves Barátom! Midőn főtisztelendő méltóságos püspök urunk kegyes engedélyét vettem, hogy Sárospatakra, majd pedig Gönczre elmehetek, ígéretet tettem, hogy becses lapodban e kirándulásról majd egyet mást írok. E sorokkal Ígéretemet óhajtom beváltani. Múlt lapodban előzőleg említést tettél arról, hogy a biblia revideálásával foglalkozó munkatársak a gönczi ünnepélyt megelőzőleg értekezletre jőnek össze Sárospatakon. A gönczi ünnepély lefolyásának leírását e helyen mellőzve, szabad legyen mint az említett bizottság igénytelen tagjának ezen értekezletről szólanom pár szót. Az előre megállapított útiterv szerint f. hó 12-én reggel 7 órakor indultunk Budapestről Sárospatak felé. Az indóházbau a munkatársak jórésze együtt levéli, legnagt, óbb szerencsénkre egy I. és II. oszt. vasúti kocsiban helyezkedhettünk el. így részesültünk azon kiváló megtiszteltetésben, hogy főtiszt. Szász Károly püspök ur ő méltósága nagynevű utitársaival együtt átlátogatott hozzánk. Elénk s ránk nézve a legkellemesebb beszélgetésbe elmerülve az állomások egész sorát hagytuk el észrevétlenül és ha egy nyilván hallható belső hang meg nem szólal bennünk, tán még azt sem vettük volna észre,
