Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-24 / 34. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 540 539 azért, mert az jó — tőlünk nem fogadhatná el. mert elfogadása közhaszna szolgálataidnak önzetlenségben niegdicsőiilő erkölcsi magas értékét szállítaná alá .... hanem igenis adjuk azt. a mivel bírunk, a mit adhatunk, és a mit Te is elfogadhatsz, adjuk szeretetüuket, hálás elismerésünket. áldó tevékenységeddel, közhasznú szolgálataiddal. tiszta jellemeddel kivívott igaz tiszteletünket, adjuk ezzel azt az erkölcsi jutalmat, mely értékesebb minden világi jutalomnál, adjuk ez emlékalbumot. Ez emlékeztessen Téged, hozzád méltó, s országos hírnévnek örvendő fiadat, szép reményű s általad a haza és egyház szeretetében nevelt, a közjóért áldozatkészségre lelkesített unokáidat arra. hogy az ev. reformált egyház tudja méltányolni és hálásan ismeri el hű fiainak érdemeit, áldón ható tevékenységét. — ez lelkesítse fel őket az általad jelölt, sokszor tövises, de mindig ad astra vezető utón elölualadásra s ez által a haza és egyház iránt, ennek elismerését és háláját biztosító érdemeknek szerzésére. Emlékezetedet örökítik az ev. ref. komáromi egyháznak, a komáromi egyházmegyének, a dunántúli egyházkerületnek. a zsinatnak, a konventnek és országos közalapnak jegyzőkönyvei. És ha majd egykor — adja Isten minél későbben — szépen futott földi pályád bevégződik. Te akkor is élni fogsz az utódok hálás emlékezetében. Te nem halhatsz meg mindenestől fogva, mert: ,,Az erős nem fél az idők mohától, A koporsóból kitör és eget kér. Emléked a jók, igazak és késő Századok áldják.“ Tartsd meg a dunántúli ev. ref. egyházkerületet, az egyetemes ev. ref. egyházat eddig is minden alkalommal, s tettekkel tanúsított szeretetedben s légy meggyőződve a felől, hogy mi is szeretünk úgy, a mint érdemied, s buzgó imában kérjük a kegyelem áldó Istenét: tartson meg Téged törhetlen erőben és egészségben, a lélek örök ifjúságában hőn szeretett édes hazánknak s az evangeliom szikla-szilárd alapján rendíthetetlenül álló ev. reformált keresztyén egyházunk díszére, javára és virágoztatására. Élj sokáig és boldogul! Üdvözlő hangok*) a dunántúli egyházkerület részéről, méltgs. Beöthy Zsigmond egyházkerületi vil. főjegyző urnák 50 éves egyházi hivataloskodása jubileumának alkalmából. Méltóságos egyházkerületi főjegyző ár! A dunántúli ev ref. egyházkerület ma örömünnepet ül. — Örömünnepet oly érdemnek, mely hosszú félszázadon keresztül nőtt és emelkedett oly nagygvá, oly ragyogóvá, melyet ma már egy — több mint 230,000 lelket számláló testület: a dunántúli ev. ref. egyházkerület vesz körül az elismerés — tisztelet — őszinte ragaszkodás nemes érzelmével. Igen. főjegyzőnk köré sorakozunk ma mindnyájan, *) Az ünnepeknek az egyházkerület nevében főtiszt, püspök ur által átadott remek kötésű emlékalbumba Vályi Lajos egyházkerületi főjegyző ur irta ezen szép élőbeszédet, melynek kéziratát kegyes volt lapunk rendelkezésére bocsátani. Fogadja érte hálás köszönetünket. hogy odaadó lankadatlan buzgalommal 50 évig működött bajnokunk halántékai köré fűzzük az őszinte tiszteletnek egyszerű, de annál értékesebb koszorúját. Az irás szavai szerint : „aranyunk és ezüstünk nincs nekünk“ ; —anyagi kincsekkel nem jutalmazhatunk mi téged iubiláló férfin ; de nem is kívánod ezt mi tőlünk; hisz az ország, melynek téréin verítékedet hullatva 50 éven keresztül működtél, nem e világból való, s igy e jutalom is, mely téged igazán megillet, s mely nemes szivednek olyan jól esik. kell, hogy ne a mulékonyság tünékeny jellegét hordó — anyagi, hanem erkölcsi legyen s ezt mi kész szívvel, öremmel. legnemesebb kötelességérzettel hozzuk neked áldozatul; és hogy ezt mi annál indokoltabban tehessük; s hogy emelkedett lelked is úgy vehesse ezt mi tőlünk, mint az egyház és imádott vallásunk oltárára szived lángszerelmével hozott áldozat adóját, — s hogy tiszteletünk ne csupán az udvariasság, — ne a napirenden levő iubileumok köznapi hideg képmása és kinyomata legyen, s hogy tisztelgésünket nemes szived tudása és érzése is emelje és értékesítse: engedje meg szerénységed, ha 50 éves egyházi hivatalos pályádra visszatekintve, röviden megkíséreljük felsorolni azon érdemeidet, melyek az egyházkerület kezeivel a tisztelet koszorúját ma nemes halántékaidra teszik. Annyira kedvencze valál Te, tisztelt férfin a mennyei Gondviselésnek, hogy vallás-erkölcsösen művelt szülőkkel áldott ez meg Tégedet. Már bölcsőd felett vallásos áhitat őrködött s ez az oka, hogy kora ifjúságodat már az egyház virágoztatására szenteléd. — Mily jól esett az egyház kormányzóinak látni, hogy a 20 éves ifjú, kiválva a világi dicsőséget szomjazó kortársainak sorából, örömmel, szive lángsugallatától lelkesítve lépett be az egyház ügyeit komolyan intéző férfiak tanácstermébe s ott az egyház jogai — vallásunk szabadsága s önkormányzati szervezetünk bástyáinak bátor védelmezésében villogtatád a lelkesültség zománczaitól ragyogó fegyvered — s a komáromi egyházmegye. melynek élén ma is. mint annak bölcs kormányzója, áldólag működöl. bizalmával felkeresett, — s mint ifjút, érdemekben gazdag tanácsbiráinak diszkoszorujába tűzött téged. I)e nemes buzgalmad, s magasra törő szellemed csupán e szűk térre nem szorítkozhatott, — fényes és nagy tehetséged tágasabb működési körre volt szánva, s valóban a dunántúli egyházkerület, felismerve Benned az egyház és vallás ügyei iránt melegen érdeklődő férfiút, első sorban az al- azután pedig a főjegyzői tollal ékesített fel — s ily minőségben 25 évig hűen, a közügy javára s az egyház méltó büszkeségére működvén, kerületünk, méltányolni óhajtván fényes tehetség s lankadni nem tudó buzgalommal párosult szolgálatodat, — habár szűk körben is, de a bensőség melegével, jegyzőkönyvileg megünnepelte működésed 25-ik évfordulóját. Jött a zsinat, az egyetemes magyar ev. ref. egyház szervezetét újból megalkotni hivatott egyházi tanácskozás. Kerületünk területén széttekintvén egyházaink, hogy egyházunk és vallásszabadságunk kipróbált bajnokait fölkeressék bizalmukkal — imé, az elsők között kimagasló alakoddal találkozott a közvélemény és bizalom s mint kerületünk világi h. elnöke, fényes vezérszerepre lettél
