Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-10 / 32. szám
509 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Az ilyen nevelésű szívtelen gyermekek között eszik az apa és anya panaszos kenyeret; dul-ful a testvérgyülölet és az örökség feletti perlekedés ördöge. A vallástalan és egyháziatlan ember a szemérmetlen élvliaj húszat, a rút önzés, a világiakhoz szerfeletti kapko dás vétkébe merül alá. Ezek közül kerül ki rendesen a dologtalan naplopó. az országos csaló, a czégéres sikkasztó s utoljára az ember- és világgyülölő életunt és a sivár életű, reménytelen öngyilkos is. Ilyen embert nem lelkesít semmi magasztos eszme vagy gondolat a vallás és az egyház érdekében sem. Az együvétartozás érzete helyett a hitközöny és fásultság foglalják el egész valóját. A királyi papság és sz. nép fogai' mából szánnazó kötelességekről semmit sem tud. A hitélet jelenségei benne nem észlelhetők; sőt. rósz példaadása miatt, valóságos mételye, sokszor nyilt ellensége a vallásnak és egyháznak. A kinél végre a szülők iránti tisztelet és kegyelet, a testvérek és hitrokonok iránti vonzódás, szeretet és áldozatkészség hiányzik: annál a hazaszeretetről sem lehet szó. Ha van némi sejtelme a hazáról, ezt adósának tartja ; de ő érte adózni, áldozni nem akar. Egy kis élvezet, vagy világi haszon többet ér rá nézve a haza minden dicsőségénél. Az iskolában elhanyagolt vallás-erkölcsi nevelés megboszulja magát az iskolán, de — tanítóján is. A hol az iskola nem a jó erkölcsök melegágya, nem az értelemfejlesztés gymnastikája; hanem csak kenyérkereseti műhely, a csintalan nebulók dressirozó kinpadja. a lelketlen magoltatás szárazmalma, hideg Siberia, sötétbörtön: ott csak alattomos gonosz rabszolgák vagy tudatlan és goromba betyárok növekedhetnek, szégyenére az iskolának — és tanítónak. romlására a társadalomnak. Ily nagy fontosságú érdekek fűződnek t. közgyűlés, a vallás-erkölcsi képzés fogalmához, lóz nem csupán hitfelekezeti, hanem nagyfontosságu államérdek is. Nem volna csuda, ha az állam a legnagyobb erőfeszítéssel és áldozattétellel gyáuiolitaná a hitfelekezeteket s a többi, e szent ügy szolgálatában álló egyesületeket és intézményeket. Az egyesek, családok, egyház, társadalom és állam által e szent ügy érdekében hozott áldozatok a legáldásosabban kamatoznak az egyéni és a közboldogság előmozdítására. Es mégis. — fájdalom. — azt kell inkább tapasztalnunk, hogy a vallás-erkölcsi képzésnek (az államtól ezúttal eltekintve) éppen ott vannak legnagyobb akadályai, sőt botránykövei. a hol az egyének és intézmények jól felfogott érdeke követelné e szent ügy virágzását és diadalra juttatását. Számtalan ily nemű akadályt találunk p. o. a családban, az iskolában és a társadalomban. A vallás-erkölcsi érzelmek és ismeretek legelső melegágya a család. Az itt szerzett benyomások a szívre és gondolkodásmódra — mondhatnám — az egész életre nézve döntő befolyást gyakorolnak. Ha az apa. anya és a környezet akár tudatlanságból, akár könnyelműségből, akár a gyermek iránti túlságos szeretetből vagy kényeztetésből elmulasztja a gyermeki szoktatás, oktatás és jóirányba vezérlés által becsepegtetni, illetőleg beplántálni a nemes érzelmeket (mint p. o. részvét, igazmondás, istenfélelem, emberbecsülés. alázatosság, engedelmesség, rend. tisztaság, 510 és munkaszeretet); ha ellenkezőleg az ártatlan gyermeki szív tábláján a rossz példaadás s a rósz társaságba bocsátás miatt a részvétlenség, hazugság, istenkáromlás, tiszteletlenség. kevélység, engedetlen makacsság, szemérmetlenség. rendetlenség, tisztátalauság és dologtalanság vonásai vésődnek be: ott sem az iskola nem javíthat, séma világi vagyon kárpótlást nem nyújthat a gyermekek javára oly mértékben, hogy a mulasztást egészen helyrehozni, az ártalmas benyomásokat ellensúlyozni és megsemmisíteni, a boldogság szétszórt fundamentumát újra rakni s az ártatlanság lerombolt angyalvárát ismét felépíteni lehessen. Pedig. fájdalom, igen számos család vétkezik e tekintetben saját- és az lTr kicsinyei ellen. Csuda-e aztán, ha ily körülmények között az asszony méhének gyümölcse nem jutalom, hanem megérdemelt büntetés? Talán ez is egyik oka annak, hogy az ilyen rosszul nevelt gyermekek gonoszságát látva, az asszonyi hivatásáról megfelejtkezett anya (mondhatnék: /ária) a családi szentélyt a gyilkosok barlangjává változtatja át a magzatelhajtás rettenetes bűne által! Iuie. igy szüli egyik bűn a másikat, hogy a családi kört gyehennává, az életet pedig pokollá változtassa át! Így válhatik a család akadályává, sőt megrontójává a vallás-orkölcsi nevelésnek. Es most tartsunk szemlét az iskolában. Idejönnek össze (sokhelyen igen nagy számban, 80-an, 100-an, sőt ezen fölül is egy tanító ,.kezew alá) a jól—rosszul szoktatott és nevelt gyermekek. Mindegyik gyermeknek más-más érzelemvilága, gondolkodásmódja, tehetsége, hajlama és ismeretköre van. Sok idő. nagy türelem és megfelelő külön-külön tanulmány kell hozzá, hogy a tanító jól megismerhesse alakítandó tárgyát a gyermekben. Sokat kell irtania, törülnie, csiszolnia a szív tábláján, hogy kedve szerinti vonásokat Írhasson rá s jó művelés után. megeredjenek. sőt viruljanak benne az erény virágai. Szomorúan kell tapasztalnia, hogy egy-egy gyom és tövis kiirtása után a család és társadalom konkoly vetései miatt, újra és újra az irtó szerepét kell folytatnia. Csudálatos dolog! O a család és társadalom jólétének egyik leghübb munkása, és ezek mégis igen sokszor, akarva nem akarva, gátat vetnek sikeres munkálkodása elé! A tanító — hasonlóan az uj Jeruzsálemet felépítő izraelitákhoz — egyik kezében felváltva a paedagogia, psichologia és lmmanismus fegyverével védekezik; másik kezében az idomitásra és építésre szükséges anyagokkal és szerszámokkal épít. Azaz. hogy építene, ha a terv s az eszközök alkalmasak volnának hozzá ! De milyen építőmester a tanító? Olyan, a kit legtöbbször tudós theoretikusok kivihetetlen tervekkel és haszontalan szerszámokkal látnak el és pedig azon kikötéssel, hogy a terv sikeres keresztülviteléért ő tartozzék felelősséggel! Ily helyzetben — azt hiszem — az urasági bélésnek. ki eszközeit megválogathatja, könnyebb feladata van, mint a — nemzet napszámosának! S ha még ily helyzetben a tanítóval az iskolába a paizsos férfin a szegénység is belép: csuda-e. ha az iskola siralomházzá változik a tanítóra. de még a tanulóra nézve is! Legkeservesebb azonban a helyzet akkor, ha a vallás-erkölcsi nevelésnek akadálya az iskolában maga a, tanitú. Mikor p. o. a szerencsétlen növendék tanítójában
