Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-10 / 32. szám
505 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A lelkészi hivatal. Dr. M. Simpson amerikai methodista püspök felolvasásai. XVII. A lelkészek nagyon különböző időben kezdik el e készülést. Felteszem, hogy a többség mégis a hét elején, mondjuk kedden hozzá kezd: hallottam olyanokról is, akik 3—0 hónap alatt egy folytában egész esztendei prédikációjukat megcsinálják. Ezek sokkal ügyesebbek, mintsem gondolnánk. Mások, kiknek fejők telve a tárgygyal, esak szombaton avagy vasárnap az istenitisztelet előtt egy-két órával kezdik a készülést. Szt. Ágoston és < hrysostomusról mondják, hogy sokszor a templomba menetkor választottak alapigét. Ismertem akárhány lelkészt, akik a- szombat éjjelt dolgozó szobájukban töltik tön — készülvén prédikációra. Az ilyenek panaszkodnak leghaugosabban a „blau montag*4 miatt. Mint pliilosophiai kérdés taglalásába nem akarok bocsátkozni, de annyit saját tapasztalatomból mondhatok, midőn gyorsan kelle készülnöm. ha szombat este választottam is textust, azon éjjel vagy legfölebb vasárnap reggel készen voltam mindig. A készülés módja nagyon különböző. Sokan a legutolsó betűig leírják beszédjüket; mások csak a részek főbb eszméit; ismét mások csak rövid jegyzetet készítenek. Mondják, Robertson beszédjei vázlatait vizitkártyákra irta. Spurgeon egyszerű jegyzeteket használ. 1 )r. Chalmers pedig egészen leírta prédikációit. í gy vélem, ritkán irhát valaki egyszerre tökéletes beszédet, bár néha megtörténhetik. Élet lehet benne; de az inkább a bimbóhoz, mint a megérett gyümölcshöz hasonlítható. Sokszor kell törölni, javítani, bővíteni. Fénélon azt tanácsolja, hogy a zsebkés folyton kéznél legyen. En leghelyesebbnek tartom, ha először is egyszerű vázlatot készítünk. Később átnézzük és kijavítjuk. Aztán néhány hét múlva, a tárgyat folyton elménkben forgatván, új eszmék és illustratiókkal kibővítve előadhatjuk. Azután, ismét kijavítva félretesszük. Es ha ezt a javítást egy év alatt többször megtesszük, úgy a prédikációban meg lesz az az egység és erő, hogy érdemes lesz teljesen leírni s mint tökéletes munkát félre tehetjük. Sokakban balga előítélet uralkodik a prédikáció újból elmondása ellen. A felolvasók hányszor ismétlik ugyanazon felolvasást! Már említettem, hogy Wendell Phillips harminc éven keresztül akárhányszor olvasta „elveszett müvészef‘-eit. (lough a „Különös népu-et és Colfax „A continensen keresztiilu-t majdnem minden felolvasó csarnokban előadták; mégis az emberek mindig csodálták és örömmel hallgatták többször is. A politikus ugyanazon tárgyról hányszor nem beszél! Szent énekeink sem vesztik el kedvességüket, mert ismét és ismét énekeljük. A ritual isták évról-évre ugyanazon imát ismétlik; sőt a nem ritualisták is sokszor. Egyszer New-York egyik templomában egy igen szép imát hallottam. S templom után. egy barátommal inenvén haza. felemlítettem, hogy mily szép és magasztos volt azon ima. „Igen*4 feleié barátom. „igen szép. Én már busz év óta bámulom.*4 Ha mások bátran ismételhetnek, miért nem a lelkész, miért ne mondhatná el máskor is ugyanazon beszédet, a melyet gyülekezetére nézve fontos tárgyról tartott V Dr. Chalmers, 506 midőn nagyon sokan jöttek templomba, többször kijelentette. hogy azon prédikációt délután ismét elmondandja. Egy ilyen alkalommal dr. Wardlaw is jelen volt és igy emlékszik meg róla: Vasárnap délután volt. Az ülőhelyeket már az istenitisztelet előtt egy órával elfoglalták s az ajtók be valónak zárva. Kívül óriási tömeg várakozott s midőn Chalmers belépett, erőszakkal benyomultak a templomba s pillanat múltán nem maradt egy talpalatnyi üres tér. Chalmerst ez bántotta s éles szemrehányást tett. Haza menet Chalmers igy szólt Wardlawhoz: ..Ugyanezen beszédet mondottam el reggel is és hogy zsúfolva ne legyenek. elhatároztam délután újra elmondani. Próbálta ezt ön valahaV" Wardlaw mondja: „Nem mosolyogtam. Hangosan nevettem. Nem, nem. — feleiéin, kevesen vannak olyanok közöttünk, akiknek szükségük volna ilyen eszközhöz folyamodniuk, hogy kevesebben hallgassák őket.*4 Mint Dr. Wardlaw. én sem próbáltam soha; de ha valaha önöket is ily tömegesen fogják hallgatni, méltó lesz megkísérlem. Különben a már elmondott beszédet újra elő m vegyék soha. mert lusták lesznek újat csinálni. A prédikáció csinálásra nézve egyéb tanácsokat nem adhatok. Rendszeres beszéd készítő magam se voltam soha. Már mondottam önöknek, hogy lelkészi pályám kezdetén semmi reményem sem volt, hogy valaha jó szónok legyek. Ezenfelül egészségem is gyenge volt. hosszú életre nem számítottam. Azon időkben egyházunknak nem voltak theologiai iskolái s ilyen, jó hírnevű iskola nyugaton egyáltalán nem is volt. Ennélfogva lelkészi pályámat minden specialis theologiai iskolázás nélkül kezdettem meg. A szentirást kora gyermekségemtől fogva olvastam, valóban nem is emlékszem, hogy olvasni ne tudtam volna, s a biblia eredeti nyelvei, különösen a görög nyelv mindig kedvenc tanulmány tárgyaim valának. De arra senki sem tanított, hogy a prédikációt hogyan kell készíteni. Hallgattam ugyan több kitűnő szónokot, de csak csupán Mr. Wesley beszédeit olvastam el. Nem is tudtam, hogy vázlatok s ilyesmik vannak. Ifjúi ártatlanságomban ép úgv nem mertem volna valamit átvenni másnak akár hallott. akár olvasott prédikációjából, valamint pénzt nem mertem volna lopni valamely bankból. Egykor egy öreg lelkész egv kötet beszéd-vázlatot akart adni. de nem mertem elfogadni. Igv kezdettem prédikálni. A bcszédcsinálást nem próbálgattam. Ereztem: jaj nekem, ha nem vezérlek Krisztushoz embereket, s hogy minden tehetségemet a bűnösök megtérítésére s a hívőknek a szent életben való elósegélésére kell fordítanom. Egyedül erre gondoltam, ezért tanultam. sírtam, böjtöltem és imádkoztam. Reszédoimnek mindig az az egy célja volt, hogy az embereket kibékítsem Istennel. Érzés nélkül soha sem beszéltem és ha nem láttam a gyülekezeten Isten megszentelő kegyelmét, vagy egy-egv megtörtét. szoinorkodtam s alázatosan imádkoztam. Beszédeim nem voltak jól kidolgozottak. Néha fel is osztottam, mert több lelkésztől hallám mondani; először, mtliofUzor, hantuulszoe. S egy papír lapra gyakran kiirtani egyes szavakat, de ritkán vettem elő. Inkább buzdítottam. mint prédikáltam és rögtöni eredményt vártam. így kezdettem a lelkészi pályát. Bármily methodust követtem is. az sajátom \a!a. Senki sem volt inkább meg-32*
