Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-03 / 31. szám
49! DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. . 492 a hallgatóság amazt érti meg. Nyelve az övéké; ismeri észjárásukat, s velük rokonszenvezni látszik. Figyelmeztetem önöket most is. bár erre később ismét visszatérek, hogy az idők követelik, hogy a lelkész ne csak rokonszenvet élezzen a nép iránt, hanem azt ki is mutassa. Nem zárhatjuk be szemeinket azon tény láttára, hogy a válaszfal mindig magasabb és magasabbra emelkedik a tanult és a tanulatlan, a tőkepénzes és a munkás között; nincs ember a ki inkább felállhatna és békítő szerepet vihetne, mint az evangyéliom szolgája, s rajtok e tekintetben, hazánkban is. úgy most. mint a jövőben, nagy felelősség terhe nyugszik. Ismétlem, nincs más, a ki a gazdag és szegény, a tanult és tudatlan, az erényes és a bűnös közé áll hasson. Az ur Jézus példája szerint le kell szállniuk az elaljasodás legmélyebb fertőjébe is. s mégis tisztán kell tartaniuk magukat a világtól. Segédkezet kell nyújtaniuk embertársaiknak s mig szánalommal tekintenek a nyomorultakra, az ég felé is néznek, a hova tévelygő felebarútjaikat vezérlik; és mig ezeknek a romlásból való megmentéséért küzdenek, nincsenek magokra hagyatva, az Idvezitő segíti önöket. Az elesettet megmentik a kárhozattól, ha ők magok is a mindenható és határtalan szeretetre tá maszkodnak. A lelkész Isten és a bűnös ember között áll; hallgatja az Isteni szeretet hivogatásait és ugyanazt ismétli a tévelygőknek s igy a szeretet kötelékével igyekszik a legaljasabbat is körülövezni, megtartani, mig őt magát a fiuság érzete csatolja Isten trónjához. Mily mélyre szállhat le, ki mondhatná meg V Annyira mehet, hogy még az angyalok is igy kiáltanak fel: „Oh Isten bölcsességének és tudományának mélységes gazdagsága! Mely igen megtudhatatlanok az () Ítéletei és végére mehetetlenek az O utai!“ Soha sem fogom elfeledni ezt az eseményt: Nem sokkal utóbb, hogy Európában a magukkal jótehetetlen hülyék számára iskolákat alapítottak, egy ifjú ember, jóindulatától vezéreltetve, átkelt az Oczeánon. hogy meglássa az eljárásmódot és az eredményt, Meggyőződve az intézmény hasznosságáról. visszatért hazánkba, s ő is alapított egy ha_ son lót. Felszólításokat bocsátott szét. hogy a legtehetetlenebb gyermekeket, a milyenek csak találhatók, vigyék hozzá _ Volt ezek közt egy kis fin. úgy öt éves lehetett, a ki öntudatos mozdulatot soha még nem tett, egy hangot még soha ki nem ejtett, és nem látszott megismerni senkit sem. Miut egy hustömeg feküdt, önmagától még csak megfordulni sem tudott. Ilyen volt az a gyermek, a kit többek közt hozzá vittek. Kísérletet tett vele kísérlet után, de hiába, az nem látszott öt megismerni, s nem tett legcsekélyebb önkéntes mozdulatot sem. Végre, kedvetlenül bár saját szobájába vitte s naponként fél óra hosszáig maga mellé fektette, remélve, hogy igy talán vehet észre valami kedvező jelt. S hogy ezt az időt is felhasználja, fennhangon szokott olvasni. Egy nap, a hatodik hónap vége felé, kifá radva a hasztalan fáradságba, nem olvasott. Csakhamar valami nyugtalanságot észlelt a gyermeken, mintha az megfordulni akart volna. Az a gondolat villant agyán keresztül hogy „őt keresi.“ Föléje hajolt s az több kísérlet után kezét az ö ajkára tette, mintha azt jelezte volna, hogy „beszéljen.“ A tanító most már méltán remélvén sikert, nagy gondot fordítva rá. megtanitá járni; és midőn az ötödik év végén láttam, el tudta mondani az Egyesült Államok elnökeinek névsorát és néhány kérdésre korrektül felelt. Bámulva néztem rá és igy szóltam magamhoz: ..Lehetséges-e ily nagy türelem és buzgalom V Mily nagy lehet ezen gyermek szeretete tanítója iránt! Volt-e valaha valaki ilyen és ennyire elhagyatottV“ „Volt — folgtatám tovább — Az Isten fia az égből alászált, folytonos gonddal őrködött fölöttem, saját életét öntötte belém, s várt tiz évig, mig én igy szóltam: „szólj uram. mert jól hallja a te szolgád!“ Mily nagy szeretet ez az emberek iránt! Krisztus leszál hozzánk és vár. vár bennünket. Hányán vannak ily szerencsétlenek, a kik már vagy harmincznyolcz éve feküsznek a Bethesda partján várván minket, hogy belesegitsük a megháborodott vízbe.“ EGYHÁZI ELET. A b. somogyi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. A b. somogyi egyházmegye július 16 — 17. napjain tartotta meg ez évi második közgyűlését Csurgón, a fögymnasium nagy termében, nagyszámú közönség részvétele mellett. A gyűlés tárgyai között legnevezetesebbek: az esperesi jelentés, a missióügyek. a csurgói főgynmasium j ügyei s a népiskolai tanügy. Legelső sorban érdekes, hogy egyházmegyénk is, — alkotmányjogi aggodalmainál fogva. — nem járulhatott a komároinmegyei egyházmegye azon indítványához, hogy a kerületi közgyűlés helye megváltoztassák. Székesfehérvár ép úgy alkalmas a Beőthy-jubilaeum megtartására, mint Révkomárom. Itt is ép oly impozáns alakban nyilvánulhat az elismerés, mint akárhol, hiszen a kerület mindenütt ugyanaz. — tehát maradjon a meghozott határozat. A ladi unitáriusok is elhatározó lépésre kényszeritettek bennünket. Belátván az egyházmegye, hogy kellene tenni valamit. — esperesünk azt proponálta, hogy a ladi lelkész cseréltessék ki a csurgói főgymnasiumban működő vallástanárral, a vallástanár pedig — ki kápláni minőségben lett az intézetnél alkalmazva. — helyeztessék át M. Ladra. mint tanitó-káplán. A közgyűlésből kiküldött bizottság azonban, tekintettel Kis József vallástanárnak tett Ígéretére, t, i. hogy rendes lelkészszé léteiéig Csurgón marad, s tekintettel a tanár úr érdemeire, mellőzte esperesünk propositioját, s Begedi Lajos m. ladi lelkész urat. mivel a kényszercserére ok nincsen — a ladi egyház megzavart békéje helyreállítása czéljából, felkérte, hogy hozza meg személyileg is az áldozatot s egyezzék abba, hogy az üresen álló gyöngyösmelléki egyházba áthelyeztessék. A dolog most ekként áll. s háttérben ott áll a kegyes kívánság, hogy a ladi unitáriusok visszatérve (V'?) az egyházba, követésre méltó buzgalommal viszik a megtagadott fajárulékot a parochiára! . .
