Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-03 / 31. szám

Első évf olya m.

i f. s/arn.

Pápa ISS'O augusztus

ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 írt. félévre 2 irt.

D

unántúli

Az egyház és iskola keretei.

HIRDETÉSEK DIJA:-í hasábos pi titsoi I«'ihhszüri közléséért íj. ipvszei ií'rí 7 kr sorja. Ezenkívül bélyrgdij .'$0 kr.

MEGJELENIK MINDEN VÁSÁRNÁL.

TARTALOM: a tőkesegélyezésröl. Tltiíri/ Kfrh. - A lelkészt hivatal. XVI. (/V. M. Simjtsott.)— E gr y házi élet: A I».-somogyi ev. ref. egyliázinegve közgyűlése. Harákon yi Kristóf. Tár ez a: Elvi kérdések a Symholikáhan. ( Folytatás.) I>r. Szí dóik Mátyás. — Vég y es k ö z 1 e ni é ii y e k. — P á 1 y á z a t.

A tökesegéiyezésröl.

Jó munkát végzett Egyetemes Konventünk legközelébb tartott gyűlése, midőn jegyzőkönyve 86. pja szerint a tőkesegélyezést megkezdette. Tudjuk, hogy eme határozatát, a minoritásnak nem csekély; aggodalmakkal teljes fülbemászó fellépése előzte meg; de Istennek legyen hála. már elnémult a kishitűség*) és legczélravezetőbb alkotásainak egyikét, a tőkesegélyezést, im megkezdi az Ur nevében a magyarországi ev. reform, keresztyén any ászén tegyház.

Ámde, omne initium durum est. s most, mikor a tőkesegélyezés nagy áldásának még csak a legkezdetéu vagyunk, mostérezzük, hogy mikénta boldogságnak is vannak terhei, úgy a tőkesegélyezés áldásában részesülők is nem várt akadályra bukkantak.

A konventi jegyzőkönyv 60. c. pontja ugyan elég világosan intézkedik és határozottan meg is mondja, mily teltétel mellett adja meg a felveendő tőke évenként való ő°|0 kamatját az egyetemes egyház egymásután 32 évig segélyül, úgy rendelkezvén, hogy ha „az egyházkerületi hatóság igazolja a segély szükségességét a kitűzött czélnak megfelelő és a kivitelre előkészített voltát és — ha a reintegrálásra szánt 1 1 az ilető egyház által köteleztetik és az eh. kerület által biztosittatik“: mégis most következeik a „quomodo, quibus auxiliiá?“

•) A tókesegélyezén ügyében ellenzéket k «'• p e z ö kitünösöpek eljárásáról éjien nein mondhatjuk, hogy az a kishitűség kifolyása lett volna, sót ellenkezfileg a pénzügyi tekintetek komoly mérlegelésén alapult az. s én azt hiszem nekik volt igazuk. Adja Isten, hogy csalódjam. H. szerkeszti.

Látjuk, hogy 1889. nov. 18-án Révkomáromban tartott rendkívüli egyházkerületi gyűlésünk (jkönyve 20. pont.) sok jó indulattal tárgyalta le eme rendkívüli fontosságú ügyet, s ennek lankadatlan buzgalma előadója, a nála megszokott tárgy és ügyszeretettel pontosan összeszámítván a numerusokat: megszavazott a gyűlés 108.600 irtot oly formán, hogy az egyházkerület meglevő tőkéiből ezt „kölcsön adhatja4 a gyülekezeteknek ö"|)(-ra.

Távol van tőlem még csak gondolata is annak, hogy azt állítanám, mintha túllőtt volna egyházkerületünk a czélon, mikor 108,600 irtot 5"|0-ra kihelyezhetőnok vallott, mert hiszen ha magának nem volna, akkor is bizonyára kapna, mondjunk bár kerekebb számot, 120 ezer forintot nagyobb pénzintézeteinknél 4°/0-ra, s még igy is lenne haszna belőle, mert ugyanazt a pénzt azonnal el tudná helyezni 5"]„-ra, még pedig 32 esztendőre. Mindazonáltal meg kell vallanunk, hogy említett kerületi jegyzőkönyvünk jóindulatán sokat könnyített a konvent, midőn egyMfckerülcti közgyűlésünk á .1 a lelkészi fizetések feljavítására szánt 42,8<"> forintnak előlegezését nem követeli, hanem azt a reintegrálásra szánt 1 '|/'|0- kokból önmaga tőkésiti olytormán, hogy a megszavazott segélyből a töke helyreállítására I ,|2"|„-ot visszatart és csak J'!/‘l„-ot tesz folyóvá, vagy tizet ki. Vagyis még világosabban szólva, a Imi évi 100 forinttal javíttatott fel a lelkészi javadalom, ott ebből a 100 forintból a konvent 30 forintot visz-UINÁVíf 11RV. UEF. KUVH.ÜKKR. HIVA'l'ALdS KÖZUlSVL