Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-07-20 / 29. szám
461 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. mint inkább az egyháztársadalmi-gyakorlati kérdések a mai polemikus irodalom tárgyai. Ezt szem előtt tartva nem volna-e helyes a Symbolika feladásával újból a Polemikára térni vissza, ha mindjárt más eszközökkel kellene is azt művelnünk, mint annak régebbi alakja ? E kérdésnek megoldása czéljáböl Schmidt a Symbolika Joyaloni meyhatározásácdl föglatkozik behatóbban, mint amely szükséges a Symbolika és Polemika közötti viszonynak, a két stádium határa és terjedelmének közelebbi meghatározására. A) A Symbolika foyulmn. A symbol inn, mint a kér. ember ismertető jele a nemkeresztény nyel szemben a lehető legszorosabb összefüggésben állott a keresztséggel. A kér. hit alapigazságainak ily határozott formulázása volt épen amaz ismertető jel. mely az egyes embert a közösség tagjává tette s a nemkeresztyéntől megkülönböztette, amiért is a keresztelési symbolmn e speciális céljánál fogva egyedülinek, szinte kizárólagosnak vétetett. NIivei a kér. egyház csak eyy s a kér. hit csak a nemker. világgal szemben volt meghatározandó, azért esetleg több hitvallásnak fölállításától az egyház teljesen eltekintett. Másként állott azonban a dolog az eretnekség föllépésével, mely hasonlóan a kér. egyházhoz tartozónak vallotta magát, habár a hivatalos egyháznak vezetői abban csakis a kér. közhittel való ellenkezést láttak. Az eretnekséghez való viszony tekintetében mindjárt kezdettől fogva némi különbség mutatkozott az egyháznak görög és latin része között. Míg ugyanis a görög egyház az eretnekséggel való határozott ellentétének s a sajátképi kér. igazságnak föltüntetése czéljáböl a symbolnmot kiegészítette, addig a római egyház azt eredeti alakjában tartotta meg s a häretikus irányt jogilag szervezett egyházi hatalmának dekrétumaival utasította vissza. Ennek következménye az volt. hogy az az egyház, mely a keresztelési symbolnmot a fellépett benső kér. ellentétnek szükségletei szerint módosította, folfaképen csak eyy symbolnmot tartott meg. t. i. a zsinati határozatok által módosított keresztelési symbolnmot. inig nyugaton annak eredeti alakjához a görög egyház módosított s javított symboluma mint önálló symbolum lépett, amelyhez aztán az u. n. athanasinnum mint harmadik járult, mely harmadik symbolum már csak benső eyyházi, az eretnekség ellen irányzott dogmatikai meghatározásokat foglalt magában, s megszűnt lenni szorosabb értelemben vett symbolnmnak. azaz a kér. ember ismertető jelének a uemkeresztényuyel szemben. A görög egyház bizonyos dogmatikai formulák felállításával igyekezett védekezni a häretikus mozgalmakkal szemben. Az egyháznak a középkorba való lépésével megszakadt a hitvallások képzése a kereszténység mindkét egyházában. s még a teljesen beállott schisma sem vezetett uj symbolmnok képzésére. Mig azonban a görög egyház épen orthodox jellegénél fflgva a további dogmatikai meghatározásoktól elállott. addig a nyugati egyház még mindig élt ily meghatározásokkal, természetesen nem a hitvallásnak. hanem a hierarchia által a gyülekezetre oktroyált dogmatikai törvénynek alakjában, mert hiszen kereszténység és egyház azonos volt az ö tudata előtt. A 462 nemkeresztényekkel szemben való elkülönítésre elégségesnek bizonyult a régi symbolum. a keresztények az egyházi hatalom s az általa fölállított dogmatikai törvény iránti engedelmességre szorittattak. mely hatalom minden megkülönböztető symbolum mellőzésével az eretnekekre is kiterjedt. Így a reformatio gazdagon kifejtett hagyományos dogmatikát talált az egyházban, de nem symbolnmot a régi keresztelési symbolum s annak 2 mellékhajtása nudlet. (’sak később mutatkozott szükség arra nézve, hogy a maga specialis kér. hittudatát annak hagyományos alakjával szemben formulázza. s igy magát mint különös kei-, hitközösséget más kér. egyházi közösségekkel szemben megkülönböztesse. S a kereszténységről alkotott sajátos felfogását a reformatio mozgalma confessiónak mondotta. Így az Angus tana eredetileg apológiának vétetett annak bebizonyítása czéljáböl. hogy az uj mozgalom épen az általános kér. egyházi igazság szolgálatában áll, s csak a formula coucordiae vette az Angus tanát sajátképi symbolumnak s helyezte a keresztelési symbolum s annak két mellékhajtása mellé. A reformatio egyházainak hitvallásaival szemben a középkori egyház sem elégedhetett meg Trientben a régi kánonokkal, habár eddigi traditiojának megfelelőleg az uj egyházak hitvallásában csakis a régi tévelyekkel azonos eretnekséget látott. Dogmatikus hittételekre, sajátos symbolumra: a (’atechismus romanus s a Professióra volt szüksége középkori hittartalmának auctoritativ megalapítása czéljáböl az evangy. káté s más hitvallással szemben. mi által lehetővé vált a most már egymás mellett fennálló kér. egyházi közösségek különböző tanfogalmainak összehasonlító tárgyalása. Hogy a Symbolika emez elégséges anyagát a jelzett összehasonlító irányban az egyház akkoriban fel nem használta, az a dolog természetében rejlik. A különböző egyházak eltérő tanfogalmai kezdetben kizárólag a polemika alakjában tárgyaltattak, s e polemikát. p. <». Chemnitz ,.Examen concilii tridentini“ ez. müvét kellőleg méltányolnunk kell, - habár másrészt a dogmatikai rendszerek kifejlődése alapján bizonyos mesterséges jelleget öltött, evangy. részen is a dogmatikai traditionalismus uralma alatt állott s utóbb egészen a szürszálhasogatás és scholastikai rideg formalismus terére sodortatott. Szükségét érezték a történeti tárgyalásnak, s igv keletkezett a Symbolika. mint tisztán történeti tudomány. a symbolumképzés indokainak történeti feltüntetése. 1 írv Caryzőir. Köllmr, II’alch s más egykorú Íróknál. Bár uj tudományunk nem akarta a régi polemikát kiszorítani. sőt inkább a dogmatikai elemet kiemelve, annak segédtudományául tekintette magát s mintegy a symbolumok magyarázatává vált. — mégis a történeti érdek eme hangsúlyozása az objektivitás szellemének uralmát vonta maga után. amit aztán a pietismus react iája is támogatott. Ha Kolláré Időnek ismeretes müvében*) látja a Symbolika uj arájának kezdetét, úgy annak jogosultsága * »Abriss einer liistor. und vergl. Darstellung der dn"in. System» unserer verschiedener! christl. tlauptpartayen.«
