Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-07-13 / 28. szám
441 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 442 dékes gondolatoknak természetes következménye lenne, egyházkerületünk tájó sebeire gyógyírt ajánlani, az unitárismus terjedését gátló akadályok. s e tekintetben egyházkerületünkben alkalmazandó intézmények s eljárások felsorolásában. De ettől, egyrészről azért, mert egyházmegyénket s az unitárismust illetőleg még most elmondhatjuk: „de strigis, quae non sunt, nulla quaestio fiat“, másrészről azért, mert tudom azt. hogy lelkésztestvéreim bölcsesége eléggé szakavatott és képes megtalálni a jelzett sebekre idő s alkalomszerüleg helyezendő gyógyírt addig is, mig zsinati törvényhozásunk bajainkat orvosolni fogja, de meg nem is lenne helyes és czélhozvezető további s már is hosszúra nyúlt beszéddel untatni önök figyelmét s elrabolni a tárgyalásokra szükséges időt, — jelen alkalommal tartózkodni fogok. 8 önöknek egyenként s eg}mttesen testvéries üdvözlése után az értekezletet megnyitottnak nyilvánítom. Őzike Lajos esperes. A lelkészi hivatal. l>r. M. Simpson amerikai methodista püspök felolvasásai. NI 11. A mi a napi foglalatosságot illeti, ne vesztegessenek sok időt a napi lapokra és könnyebb olvasmányokra. A keresztyén civilisatió egyik dicsősége, hogy reggelizéskor olvashatjuk a föld minden részéről érkező híreket; de a napi sajtó azért nem mondható nagy áldásnak. mert elménket lekötheti s a reggeli órák észrevétlenül elrepülnek mig érdekes dolgokat olvasunk, de melyek teendőinkre nézve semmi fontossággal sem bírnak. Tegyünk ügy mint a méh. amely nehány pillanat alatt kiszívja a virágból a mézet és tovább repül a nélkül, hogy a virág szirmait összeszámolná, és annak sziliének szépségét sokáig vizsgálná. Tegyünk ügy mint a kereskedők, akik hirtelen átfutnak a legfontosabb híreken s aztán dolgukhoz látnak. A tudományos és the dogjai szemlékben gyakran nagybecsű ezikkek jelennek meg. amelyeket nem lehet elég gondosan elolvasni; de mig a könnyebb olvasmányokat kedveljük, megtörténhetik, hogy szívesebben fordítjuk időnket az olvasásra, mint a lelkipásztorságra. Nehéz dolog itt is szabályt alkotni. Korunk a szabad gondolkozás kora. A napi sajtó sok mindent felölel. A tömeg közt elegen vaunak, kik nagy gondolatokkal foglalkoznak. A lelkész nem mellékelheti el mindiga nép közt uralgó sajátos tévedéseket és meg kell vizsgálnia ezek argumentumait, melyek annyit foglyul ejtenek. Minél inkább látják az emberek, hogy általános érdekű dolgokról értekezik, annál nagyobb befolyása lesz rájuk, de csekély értéke lesz ezen befolyásnak, ha az hlvezítőhöz nem vezérli őket. A prédikálás tárgya szertelen nagy. most csak egy pillantást vethetünk rá. A szószék negative nem azért van. hogy onnét valami pogány, vagy természeti álláspontról bizonyos erkölcsiséget. hanem, hogy egy magasztos, tiszta erkölcsiséget tanítsunk, a milyen csak egy megváltozott, megtisztult. Isten és emberek iránt való szeretettel megteljesedett szívből jöhet. Az az erkölcsiség, mely nem a szívből származik, olyan, mint az a fa. melynek egyes férges gyümölcsöt hozó ágai lenyelettek, félre dobattak. A keresztyén moralitás olyan, mint az egészséges fiatal fa, melynek minden ága szép virágot és jó gyümölcsöt hoz. A fa természete is változhatik. ..Nem jó fa. az. mely hitvány gyümölcsöt terem, és nem gonosz fa az, mely jó gyümölcsöt terem." A prédikálás czélja nem is az, hogy a törvény magyarázatával az értelmet jó irányba tereljük. Nincs oly nagy tudomány és meggyőző okoskodás, mely az emberi szivet megváltoztathatná. Egy gép nem javíthatja ki a maga hibáit, vagy nem idulhat el magától. A lelkésznek nem az a feladata, hogy természet vallást hirdessen. Értékes, hatalmas motívumokat vehetünk a természetből. Az embereket megtaníthatjuk tetteik következ- i ménveire; de sem ez. sem szabad a lelkésznek önmagát | prédikálnia, ott csak a mesterről szabad beszélni. A lel| k‘sz isteni gondolatokat hirdet és az a ki saját magát fitogtatja, az lealacsonyítja, beszennyezi a szent helyet. E ither így szólt: ..Eli magam nem tudok Lutherről semmit, | nem akarok róla tudni. Eli csak egyedül Krisztust prédikálom. Ám ördög vigye Luthert (ha tudja). Ha Krisztust meghagyja, ügy jól van dolgunk." A lelkészekhez most is intéztetik a nagy kérdés, melyet egykor maga a mester kérdezett ..mit gondoltok a Krisztus felől?" S ezen. a világban még mindig hangzó kérdésre való feleletben ki kell mutatni nem csak jellemét. hanem az emberek idvezitésében kinyilvánított jellemét. Alidon dános megkérdezteté, hogy ő volna-e a Kriszti«, egyenes választ nem adott, hanem csodáira hivatkozott , melyek őt Isten fiának lenni bizonyították. A lelkésznek inkább nagy kérdésekkel kell foglalkoznia. mintsem idejét jelentéktelen dolgokra pazarolja. Egyeseknek örök üdve lehet egy prédikácziótól függ: minden prédikácziónak közvetve, vagy közvetlenül Krisztushoz vezetőnek kell lennie. Mily tárgyg.val szabad hát a szószékben foglalkozni? Istennel, az ő mindenható-, mindentudó- és mindenütt jelenvalóságá val; az embernek mint Isten teremtményének felelősségével, akit az o keze alkotott, aki az () dicső képmását hordozza magán, és a kibe saját lelkét lehelte; az idvezitő halálával, annak lehetőségével, hogy Isten fiai. Krisztus Jézus örökös társai lehetünk, a ki terein tője és ura mindeneknek; az ember felelősségével, a mely családi és társadalmi viszonyaiból gondolkodó, tudományos vizsgálódásai s a föld felett való uralkodásából következik. Majd «lies«* sorsával : a halál és sírral való küzdelme s azokon való diadalával: a test feltámadásával és a halhatatlansággal. S azo í tudattal, hogy sorsunk kezünkben van. elfogadván Krisztust, engedelmeskedvén az isteni törvénvnek Istenhez jutunk: elvetvén 28*
