Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-07-06 / 27. szám
427 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 42g alaki tani. Ily módon munkánknak meg lesz az eredeti jellege, gondolataink bővülnek, kifejezéseink szépséget, fenséget és nagyobb erőt nyernek és mégsem plagizálunk, mej t ez nem puszta idézése más ember munkájának, liánéin miként a folyó felszedi a patakok vizét, mégis saját medrében halad és saját habjainak zsongását hallatja. Uj szavakat ne gyártsunk. A legnagyobb feltalálók sem teremtik az anyagot, hanem csupán más módon alkalmazzák az ismertet. Sokféle módja van az anyag gyűjtésének és megőrzésének. A jeles mondások gyűjteményét e czélra egész komolysággal nem ajánlhatjuk, mert abban olyanok is jöhetnek elő. amelyeknek vonatkozását nem ismerik. Nagyon helyes dolog, ha olvasás közben a ceruza és jegyzőkönyv mindig kéznél vannak, nem az idézetek, kijegyzések kedvéért, vagyis hogy a szerző gondolatait megőrizzük. hanem hogy azon gondolatokat őrizzük meg. amelyeket bennünk az felébreszt. A készületnek egyik neme a toll ügyes használata ; most nem a kidolgozott vagy a rögtönzött predikáczióról beszélek, hanem azon Írásbeli könnyedségről, amelylyel minden lelkésznek bírnia kell. Ez föltétlenül szükséges. Önöknek sokat kell irniok és amennyire lehet jól; de a fő, hogy sokat Írjanak. A természetben mindaz, ami ifjú, buján tenyész. Mennyi levél nő és hullik el egymásután! Mily bőséggel fakadnak a rügyek, virágok — tizszerte több minden fán, mint amenynyit a fa megérteiket! így tegyen az ifjú iró is, először Írjon s később csiszolhatja; öntse ki gondolatait, amint jönnek, nem szükség, hogy nagyon összhangzók, s teljesen összefüggők legyenek. Minél gyorsabban, annál természetesebben írnak. Igen soknak az a baja. hogy eszménye oly magas és tökéletes, hogy fél írni. Ha elkezdi is az írást, félbenliagyja. Midőn egy mondatot kijavítanak, abba szorítják bele azt a hevet, mely a következőknek adna melegséget, szépséget. írjanak sokat, ha egyebet nem. leveleket, czikkeket a napi vagy heti lapokba. írjanak theologiai tárgyakról gyakran és prédikácziókat — akár elmondják azokat akár nem — hogy a kellő alak és terjedelem adásában és a részek felosztásában gyakorlottak legyenek. A lelkésznek nem szabad tisztán theologiai olvasmányokra szorítkoznia. Amennyire csak lehetséges jártasnak kell lennie a többi tudományokban is, különösen az észtanban. Epigy a természettudományokban is. A kőzetek. a növények és állatok, a tenger és a levegő mozgásai. a térben mozgó világtestek mind a teremtő bölcseségét és hatalmát hirdetik. A legparányibb épugy nyújthat érdekes és hasznos tanulságokat mint a legnagyobb. Egy lelkésznek amennyire csak lehet minden ismeretben jártasnak kell lennie és Krisztust, mint központot tekintenie. Ks soha sem szabad szem elől eltévesztenie hivatását — a nagy szellemi épület építését. Minden egyéb ismeret csak segédeszköz erre nézve. A tudomány oly tág mező. a gyülekezetek igényei oly különbözők, a közvélemény oly változó, hogy a lelkész az irodalom és tudomány bármely ágát felhasználhatja. Gyermek és ifjú koromban nagyon szerettem tanulni. Bizonyos mértékben megismerkedtem nyűgöt Európa főbb nyelveivel. Ez egyszerűen tudvágyból történt, de azóta tapasztaltam, hogy nincs az az ismeret, aminek hasznát ne venné az ember. Megtörtént, hogy azon országokban konferenciákon vettem részt , amelyek nyelvével megismerkedtem. Bár nem tudtam hosszasan beszélni azon nyelveken, de olvastam rajtuk és a határozatokat könnyen megértettem. EGYHÁZI ELET. A tatai egyházmegye lelkészi értekezlete. A tatai ev. ref. egyházmegye lelkészi kara június hó 30-án tartá Tatában rendes évi értekezletét, mely alkalommal Nt. Uzike Lajos esperes úr az egybegyült lelkészi kar előtt a lapunk élén közölt elnöki megnyitó beszédet tartotta, melynek egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétele s esperes úr beleegyezésével e lapok hasábjain való közlése közakarattal elhatároztatott. Ezután a meg nem jelent lelkészek közül néhányan elmaradásuk okait bejelentik, — a magokat nem igazoló elmaradottak pedig 2 frt birságban elmarasztaltadnak. Felolvastatik az értekezlet pénztárnokának 1889. évrőli jelentése s költségvetése, s azok. kik tagsági dijaikkal több évről hátralékban maradtak, az esperes úr által ennek lefizetésére felszólitandók s nem fizetés esetében az egyházi gondnoknál fizetésük kiadhatása a tartozási összeg erejéig letiltandó. A hátralékok után jövőre 6% kamatfizetés elhatároztatik. A László-Szigeti-Czike alapítvány kamatai, — melynek czélja a szegényebb lelkészek fuvarköltségeinek fedezése, — a jelen évben igénybe nem vétetvén, a tőkéhez csatoltattak. Ezután következett a könyvtáruoki jelentés, melyből kitűnik, hogy némely lelkész urak a könyveket maguknál nagyon hosszú ideig tartják, — melynélfogva elhatároztatott, hogy hat hónál tovább senki magánál a kivett könyvet nem tarthatja. A „nyelvtörténeti szótár“ s „Pázmán Péter müvei“-nek megrendelése elhatároztatik, egyéb könyvek hozatalával pedig könyvtárnok úr bizatik meg. Lapokat járat az értekezlet, mint a múlt évben, — a következőket: 1. Prot. egyli. és isk. lapok. 2. Debreczeni, — 3. Sárospataki lapokat. 4. Az erdélyi prot. közlönyt, 5. Religiot és 6. a „Prot. pap“ czimii folyóiratot. A könyvtár ügyeinek rendezése után jelenti elnök úr, hogy az értekezleti ülésre Sz. Kiss Károly úr adott be munkálatot, „Egy bibliotheka története“ ezimmel, — mely munkának a lelkészek között körútra bocsátása elrendeltetett. Indítványok szép számmal tétettek, melyek közül legnagyobb vitára szolgáltatott okot a múlt évi egyli. kér. jkönyv 26-ik pontjára nézve tett indítvány. Az említett jkönyvi pont értelmében ugyanis határozottan, minden föltétel hozzákapcsolása nélkül elfogadja a kerület a lelkészminősités és egyházosztályozás tárgyában alkotott püspöki javaslatot s igy azon határozatnak jogérvényes-
