Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-15 / 24. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 378 egyik csak a gondolatban a másik pedig a valóságban is létezik s következtet, hogy ez utóbbi a Jettel eyyiitt na­gyobb mint a másik; a legtökéletesebb gondolható lény tehát (mely végül is csak a gondolatban létezik) nem le­het csak a gondolatban, hanem léteznie kell a valóság­ban is. Kitekintve az ontológiai argumentum alaphibájától, kérdezhetünk, hogy még ha bizonyító erővel bírna is ez. elérné-e a rzélt. melyet Anselmus maga elé kitűzött: egy személyes Isten, a világ teremtöje létezésének bebizonyítá­sát y Erre tagadókig kell felelnünk, mert az ontológiai bi­zonyítékhoz nagyon is illik egy legtökéletesebb lény fo­galma. amint mi ezt a pantheisztikus világnézietben talál­juk s a pantheismus körén kívül ezzel aligha juthatunk. Azon állítás, hogy Isten minden realitásnak foglalatja, mindig bizonyos pautheistikus színezettel bir s a legfőbb lét. legfőbb igazság s legfőbb jónak egy reális lényben identifikálása, mely lénytől minden más a létet, a jót s az igazságot csak a benne való részesülés által nyerhetné, szorosan véve oda vezet, hogy az Absolut mint általános a különösök egész sorába szétoszol. Itt is látszik, hogy An­selmus bizonyítékában Plató álláspontján áll. a kinek Isten fogalmából — eltekintve a néphithez való alkalmazkodás­tól — a személyiség attribútuma rendszere által ki van zárva. S ha Anselmus a keresztyén istenfogalmat elfogadva. Istennek személyiségét tanítja, ez is mutatja, hogy a pla­tói bölcsészetet a keresztyén vallás alapelveivel ellenmon­dások nélkül összeegyeztetnie nem sikerült. Antal Géza. EGYHÁZI ELET. Chernél jubileum és egyházmegyei gyűlés Körmenden. Mint lapunk múlt számában röviden jelentettük, e hó 5-én ritka szép és kegyelete* ünnepély színhelye volt Körmend városa, amidőn a derék őrségi egyházmegye, rendes közgyűlését megelőzőleg, érdemekben megőszült gondnoka, nagys. Uhernelházi Chernél Ferdinánd ur ne­gyedszázados jubileumát ünnepelte meg.*) Ritkán volt alkalmunk az őszinte szeretet és tiszteletből fakadt ra­gaszkodásnak ilyetén nyilvánulását szemlélhetni az igaz érdem irányában, mint ekkor. Az ünnepélyre megjelent az egyházmegye lelkészi. tanítói és gondnoki kara csaknem teljes számban, képvi­selve volt a vasi közép ág. evang. egyházmegye, a pápai gyülekezet és főiskola; ezeken kivid Vasvármegye képvi­seletében az alispán, a helybeli honvédtisztikar, végié Körmend. Szombathely és vidéke értelmiségének igen szá­mos tagja, köztük a helybeli és kőszegi orsz. képviselők *) Az ünnepély leírásának e«;y részét a Körmenden megjelenő >Kábavidék« ez. hetilap sikerült tudósításából vettük át. fejezték ki valláskülönbség nélkül az érdemdús jubiláns iránti tiszteletüket. Az ünnepély isteni tisztelettel kezdődött, mely alatt Kerecsényi János reform, lelkész mondott emelkedett szel­lemű imát, áldást kérve a jubiláló érdemkoszoruzott tisz­tes fejére. A dalárda szabatos záró éneke után, felemelkedett Gueth Sándor felső-eőri lelkész, egyházmegyei esperes és gyönyörű szónoki nyelven tartott beszédben üdvüzlé az ünnepeltet, szépen ecsetelvén liervadhatlan érdemeit, tán­­torithatlan ragaszkodását és odaadó buzgúságát az egy­házmegye ügyei iránt, melyért az egyház. ..ezüstje aranyja nem levéli“ csak az igaz szívből jövő hála és szeretet, a ragaszkodás, a tisztelet és elismerés koszorújával adózhat. Majd Dienes Lajos körmendi ügyvéd, egyházmegyei ta­­nácsbiró tartott szintén a jubilánshoz egy kitünően szer­kesztett és eszmékben gazdag, szép beszédet. Knnd Soma esperes, répczelaki ág. ev. lelkész emelt ezután szót. a közép-vasi ág. ev. egyházmegye nevében üdvözíti vén a testvér hitfelekezetü egyházmegyét és ünnepelt, jeles gond­nokát, Kis Gábor pápai ref. lelkész egyháza nevében jött úgymond, messze földről leróni a tisztelet adóját az érdemekben gazdag Chernél család ünnepelt tagja iránt, történelmi vázlatát adván azon áldásdús működésnek, melyet az ünnepelt ősei a reform egyház és haza érde­kében a legviharosabb időkben is kifejtettek. Végül Ré­vész Kálmán} a pápai reform, főiskola nevében, mint amelynek Chernél 60 évvel ezelőtt növendéke volt. mon­dotta el a lapunk élén olvasható üdvözlő beszédet. Az ünnepelt férfin mind e beszédekre láthatólag meghatottál! mondott köszönetét, a két utóbbira együttesen adván vá­laszt. Kifejtett tevékenységét szerényen kötelesség telje­sítésének mondván, büszkén valló magát magyarnak és református auyaszentegyliáza hívének. A jelen volt hallgatóságra mély benyomást tevő, szép ünnepély ezzel véget ért és mintegy negyedórái szünet után kezdetét vette az egyházmegyei közgyűlés, mely másnap lett befejezve. Délután 2 órakor a megjelent lelkészi és tanítód kar, valamint a helybeliek és vendégek a ..Korona*4 vendég­lőbe közebédre gyűltek össze, mely fölött ősi szokás sze­rint megeredt a szebbnél-szebb felköszöntök árja. Először a jubiláns Chernél Ferdinánd emelkedett fel és poharát () Felségére a királyra és királynéra, valamint a királyi menyasszonyra iirité, Majd Kerecsenyi János körmendi lel­kész és Reisziy Kde alispán az ünnepeltet köszönték fel. előbbi főként az egyházi, utóbbi főként a polgári téren szerzett érdemeit emelvén ki. Természetes, bogy ezekkel csak kezdetét vette a felköszöntők áradata, melyek szel­lemesebbnél szellemesebb alakban fűszerezték a késő délutánig benyúló közebédet s emelték a jelenlevők ki­tűnő hangulatát. A közebéd alatt olvastatott fel azon számos távirati üdvözlet is. melyeket a jubiláns tisztelői közelből és távolból kőidének. Elmondhatjuk, hogy úgy maga az ünnepély, mint a kedélyes közebéd, a református egyház és a hazafias szellem diadalünnepe volt hazánk egyik határszéli megyéjében, mely alkalommal valóban megható volt hallani más hitfelekezetü honfitársainkat, amint egymással vetélkedve ismerték el és dicsőítették a 24*

Next

/
Oldalképek
Tartalom