Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-06-08 / 23. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 370 369 Az ,.Ujabbkori Ismeretek Tára“ V. köt. 644. lapján olvassuk: „E mű . . . ámbár nagy kelendőségnek örvendett. még sem találkozott elefánt, aki meglábolta, vagy bárány aki megúszta, megbírálta volna.“ I)e hát: Omnia iám íient. fieri quae posse negabam! Közel 70 év múlva—mert hát Pap István kátémagyarázatainak 1848-ban. a szabad sajtó hajnala felderültén, általam újra átnézve, megjelenése előtt egypár évtizeden át mohón kürmölték, körmültiik túl a Dunán — ime futtat egy névtelen jockey, káromkodik, mondván: ..Hiszen Menyhárt J. hittanár régen azt mondta: tűzbe vele. Az a csoda, hog}r azt valaha kezükbe adták Debreczenben a theologusoknak! Szónoklattanilag ugyan nem rósz, de dogmatikai szempontból tekintve nagyon zavaros, és sokkal inkább katholikus, mint kálvinista.“ Szabadjon itt megjegyeznem, miszerint Névtelennel nem érdemes ugyan szóba állam, de mivel Rácz Károly ur ahelyett, hogy elutasította volna, keserű helyzetében ez egyszerű mondatával: „kellőleg meg világit ja,u annak ócsárlásait akczeptálta: engedje meg vámosi Pap István áldásos emléke fölött bár igénytelenül őrködnöm, nagyon sajnálva, hogy Névtelen ócsárlásai nemcsak kellőleg meg nem világítják, de sőt sötéten beárnyalják R. K. urat. Névtelen indítványára (hogy t. i. nyitna ön állandó rovatot a kidolgozott kátémagyarázatok számára) azt feleli Rácz Károly ur: ,.megkezdtem (egykor) ... a kátémagyarázatot ... az első hat űrnapjára valót közlöttem Thelemann Ottótól . . . ugyanettől a XVII-et stb. stb.: de várt eredmény sem a kátémagyarázatok iránti érdeklődés, sem az előfizetők számának növekedése tekintetében nem mutatkozott.“ Es a vámosi Pap István művének nagy kelendősége! két kiadás, 1500 példány!! De mi prestizse, büvereje, öltözete-e vagy belértéke közvetítette a nagy kelendőséget? bizonyára a súlypont nem az élőbeszédnél ime szavaimban keresendő: ,.ha a jelen műben csak egy pont is nehezeujaláltatnék, melyet P. 1. szóról szóra magáénak ismerhetne: úgy a felelet terhe egészen rám néz, — de megegyezek benne — igy nyilatkozott mert ha ki elveszettnek vagy meghaltunk gondolt gyermekemet más öltözetben hozza is hozzám, mint amelyben elbocsátottam, köszönettel tartozom.“ Ezerszer inkább fölfejti a kérdést néhai Kiss Bálint, a békési egyházmegye esperese, a magy. akadémia tagja: „Tiszteletes jó uram s barátom! Fontos rövidséggel adatnak elő a gondolatok, elkerülvén minden szükségtelen szószaporitást. . . . világosan. jó renddel irt. Nem vitatja azon dogmákat, melyeknek soha végire nem mehet emberi ész. amelyek eleitől fogva gyülölségnek. szakadásoknak eszközei voltak; a különböző vallásnak véleményének czáfolgatásával az időt nem vesztegeti, azokat nem ingerli, nem kárhoztatja; hanem a maga, okosságon és szentirásun épített meggyőződését, miuden szelídséggel, »le bátran, előadja, mint illik okos emberhez és keresztyénhez: — a mieink értelmét valamely vallásbeli tárgy felől, mások iránti kedvezésből nem hallgatja el, hanem okokkal támogatva adja elő, miért különbözünk véleményünkben inasoktól. Melyekre nézve, bár ha mindenben egy értelemben nem lehetek is. mégis azoknak olvasásában gyönyörködtem; mivel a k. vallás igazságait, oly szívesen igyekezik tisztára hozni, s megváltónk érdemeit oly világos fényben az okos lélek eleibe terjeszteni; az Isten iránti tiszteletre, szeretetre oly buzgón lelkesíteni — a vallás lelkére nem tartozó különböző vélemények miatt egymástól elszakadt, elidegenedett keresztyéneket, oly kíméléssel törekszik összebékéltetni, egyesíteni; a kér. hit minden ágazatait, mindenütt, a felvilágosodás, vigasztalás, erkölcsi jobbulás elősegélő eszközévé teszi. Ezekre nézve nemcsak az ifjabb lelkipásztoroknak és tanítóknak, hanem miuden rendű és felekezetű keresztyéneknek is méltán ajáultathatik; úgy is mint az eddig kinyomtatott kátémagyarázatok közt, a mai idő tudományos előmeneteléhez mérve legjobbat, úgy is mint vallástanitó épületes kézi s olvasó könyvet méltó lesz kinyomatni.“ Ez hát a nem kálvinista, hanem tiizbevaló katholikus tan?! Nem merném ugyan Névtelenről föltenni, hogy Pap István kátémagyarázatainál előszavamat a futtatásnál, mint ostyát lenyelte, de igenis tagadom, hogy olvasta volna. Tisza-Földvár, 1890. máj. 31. Vári Szabó Sámuel, ev. ref. lelkész. — Lapunk felelős szerkesztője f. hó 4-én Körmendre utazott, hogy mint a tanári kar megbízottja a Chernél jubileumon főiskolánkat képviselje. — Chernél jubeuleum. Amily leveröleg hatott ránk azon szomorú hir, hogy az eörségi egyházmegye nagyérdemű gondnoka súlyos betegségbe esett s igy 25 éves gondnoki működésének ünnepélye nem lesz megtartható, ép oly kellemesen érintett azon újabb tudósítás, hogy a baj csak mulólagos volt, már elmúlt, s ez által lehetővé vált az ünnepély megtartása, mely mint értesülünk, igen fényesen sikerült, szivemelö jelenetek közt folyt le. Addig is inig avatott toll az ünnepély részletes lefolyását az egyli. megyei gyűlésről szóló tudósítás kapcsán megirandja, megemlítjük röviden, hogy a jubiláltat üdvözölték: Gueth Sándor esperes úr az eörségi egyh. megye—, Dienes Lajos t. b. ur a világiak—, az ágostai evang testvérek nevében az egyh. megyei esperes, a kerület nevében Kis Gábor pápai lelkész és kér. pénztárnok, a főiskola részéről Révész Kálmán közigazgató. Báró Marschall Farkas ácsi uradalmi bérlő ur, az ácsi ev. ref. templomban felállítandó orgonára 100 forintot, az ev. ref. énekkar javára pedig 20 forintot ajándékozott. A hitfelekezetfink iránti rokonszenvnek e szép nyilatkozatáért hálás köszönetét nyilvánítja ez utón is az ácsi ev. ref. egyház elöljárósága nevében Antal Gábor ev. ref. lelkész. — Tanárválasztás. A tiszántúli egyházkerület ez évi tavaszi közgyűlését f. hó 2—5. napjain tartotta Debreczen városában. A gyűlésen elintézésre váró több
