Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-06-01 / 22. szám
343 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 344 tói sem azt, bog}' evangyéliomi, — sem azt, hogy «vangyéliom szerint reformált egyház; a törvényes elnevezés megállapításánál azonban ne használja egyik sem az „evangélikus“ (evangyéliomi) elnevezést, melyet a közbeszéd, a közhasználat hazánkban egyenesen az ágostai hitvallásnak számára foglalt már le. Mi legyen aztán úgy az egyik, mint a másik prot. egyházra nézve a megállapítandó helyes elnevezés. erre nézve jó lenne előlegesen is gondolkozni és a gondolatokat nyilvánosságra hozni mert „több szem többet lát,“ Magam részéröl tartózkodom még most e tárgyban javaslattal lépni fél. csakis annyit akarván jelen soraimmal elérni, hogy rámutassak azon tényre, miszerint a jelen állapot tarthatatlan és okvetlenül megváltoztatandó. Révész Kálmán. A lelkész! hivatal. Dr. M. Simpson amerikai methodista püspök felolvasásai. VIII. Kerüljenek minden izgató szert, a melyeket hangjuk erősítése vagy a szónoklat könnyítése végett önöknek ajánlanak. Nehezen hiszem, hogy az. aki hivatva érzi magát, megkísértené azok használatát; de olykor szives barátok figyelmeztetni fogják önöket, hogy gyönge idegzetüek. vagy megfáztak és unszolják majd, hogy predikálás előtt egy kis bort vagy pálinkát igyanak. Ezen barátok azt is fogják mondani, hogy sok templom öltözőjében a lelkész számára, a predikálás előtt és utánna való használatra. bort és pálinkát tartanak. A keleti vidéken való első visitatióm alkalmával egy dékány épen úgy megiitődött, hogy nem fogadtam el, mint én, hogy ajánlani mert ilyesmit, Ismertem néhány ifjú lelkészt, kik néhány csepp opium féle csillapító szert szoktak predikálás előtt erősítőül bevenni. Örömmel jegyzem meg, hogy csak kevés esetet tudok ilyet; de meg kell említenem, hogy ezek vagy physikai vagy erkölcsi romlásba jutottak. Dr. Alexander mondja: „A hittagadás esetei oly hatással vannak ránk, mint a sivatagban utazóra az elveszettek csontvázai.“ A papi iszákosok is hasonló intő jelek. Mások kéthárom csésze erős kávét vagy teát isznak. Ezek a szervezetre egy ideig tagadhatatlanul erősítő hatással vannak de oly adósság ez, melyet kamatostul kell visszafizetni. Minden izgalmat levertség követ. Isten nem kívánja tőlünk, hogy a szószékbe mesterségesen fokozott erővel lépjünk fel. Valódi erőnkkel és tehetségünkkel kell őt szolgálnunk; de úgy, hogy egy órai szolgálat a jövendőre nézve tehetetlenné ne tegyen bennünket. Hogy sok lelkész panaszkodik a „blau montag“-ról. annak oka azt hiszem az, hogy idegeik tnlságos feszültségben lévén s az izgatottság oka megszűnvén, lehangoltságba estek. így vagyunk a dohányzással is. Van elég olyan gyülekezet, a melyik nem akar dohányzó lelkészt elfogadni. Sok család retteg az ilyen lelkészek látogatásától, nehogy fejlődő gyermekeik eltanulják tőlük ezt a szokást. A legcsekélyebb amit mondani lehet róla, ez: hogy igen drága mulatság s mint ilyen akadályozza a lelkész működését. Mert ha a hittérítési ügyről beszél s gyülekezetét a gazdálkodásra hívja fel. szavai hatálytalanok lesznek, miután látják, hogy ő nem viseli szivén a missió ügyét, mivel maga sem korlátozza felesleges kiadásait. Sokakra, különösen a betegekre nézve kellemetlen a dohányfüst szaga, Vannak egyesek, kiknek bővériiségüknél fogva jót tesz a dohányzás és kis mértékben orvosszerül használható a légzési nehézségek esetén; de ideges egyéneknél, mint a lelkészek is többnyire, határozottan káros. Izgató szer. mely végre is teljes ernyedést okoz. Ismertem több sokat Ígérő tehetséges ifjú embert, kiket korán sirba vitt. Hiszem, hogy van benne valami, mert láttam embereket órákig füstölve és azt állítván, hogy tanulmányoznak. Nem kétlem, hogy gondolnak nagyságra és dicsőségre; de a tapasztalat azt mutatja, hogy életük is úgy végződik mint szivarjuk t. i. füstbe megy. Az ifjú lelkész még csak kezdi tanulmányait. Bárha dicsőségesen végezte is collegiumi tanulmányait — mégis csak azt tanulta meg, hogy mint kelljen tanulmányoznia. Nagy munka vár reá. Az intézetet elhagyván szabadnak érzi magát. Az óra nem hívja; professorok nem várják; előadásokra nem kell mennie; gyönyörrel érzi, hogy önmagáé. S azon veszélyben forog, hogy elveszti a tanulásra való hajlamot; ami nincs rendszeresen téve, nincs is jól téve. Hogy munkájának sikere legyen, bizonyos rendszer szerint kell eljárnia. Ki kell tűznie a tanulási órákat és ahhoz ragaszkodnia a mennyire csak lehetséges. Ily módon tehetünk sokat. Hannah More mondja, hogy egy ügyes munkás kétszer annyit végez, mint egy kontár. A mennyire csak lehetséges, a reggeli órákat kell a tanulásra fordítani és pedig ha lehet zavartalanul. Dr. Alexander mondja: „Mondd meg mivel töltötted lelkészí pályád kezdetén a délelottöket és én jobban megmondom, mint te, hogy hogyan prédikálsz most,“ Nehéz megmondani, hogy hány órát kelljen igy felhasználni. Szerintem legkevesebb három és legtöbb hat órát, Mr. Wesley minden reggel együtt tanulmányozott prédikátoraival és legalább is öt óra hosszat. Van akárhány német deák, aki tizenkét, tizenhat órát tanul naponként. Poole tiz éven keresztül hajnali két, három órakor kelt fel és késő délutánig tanulmányozott, az étkezésre is csak néhány rövid perczet fordítva. Csakhogy egy lelkésznek oly sokféle kötelességei vannak, hogy öt-hat óránál tovább egy folytában nem tanulmányozhat. Ámde megvan az az előnye, hogy mindenütt tanulhat. Más emberek foglalkozásának meg van a maga helye, melyről eltávozván, dolgukat is félre teszik, de a lelkész bárhova megy is, talál tárgyat mindenütt. A meglátogatott családok, a társas összejövetelek, hol megjelenik, emberek, kikkel dolga van s gyermekek kikkel az utczán találkozik, mind szolgáltatnak neki tanulmánytárgyat. Ö Isten hírnöke mindenek jólétének előmozdítására. Ezért tanulmányoznia kell azok
