Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-01-12 / 2. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 28 27 teljesen, vagy legnagyobb részben kárba, mert ő nekik „eretnek“ kommentár épen nem kell, a mint én is tapasztaltam a „Védtörvény“-t tárgyaló kis füzetemnél. Hibás állitás a következő: Ezen törvényes sógorság mellett van még olyan sógorság is, mely házasságon kivid való közösülésből és születésből származván, törvénytelennek neveztetik. (2. lap 2. §.) Születésből sógorság soha sem származik. Nem jó a testvérek definitiója „Testvérek tehát azok, leik ugyanazon apától és anyától származtak, vagyis akik egy testből és egy vérből eredtek“, nem jó pedig azért, mert nem sokkal ezután ezt olvassuk: „féltestvérek azok, kiket ugyanazon apa nemzett de más más anya szült“ vagy megfordítva. (3 1.) A fentebbi definitió csak az édes testvérekre nézve állhat meg. Az cpcioni zsinatot e latinos név helyett alboni zsinatnak mondanám; épen úgy, mint hogy a Macon-it nem mondja szerző Mat icon-inak; a 691-ben tartott konstantinápolyi zsinat semmiesetre sem trilliói (in Trullo) hanem igenis trullnsi. (20 1.) Bár szerző határozottan megmondja előszavában, liogy „több tételt teljes tudatossággal ismételt könyvében“; de a teljes tudatosság daczára sem értjük például annak okát, hogy az 1. lap jó része a 27. lapon ismételietik: valamint az egész második részt (27—53 lapok) oly tulterjengőnek tartjuk, hogy bizonyára tetemesen nyert volna vele a munka értéke, ha az jóval rövidebbre vétetik. Mindenkor nagy baj, ha az erdőtől nem látjuk a fát. Legpracticusabb, legszükségesebb és legsikerültebb része a könyvnek a harmadik, mely a hazai egyházjogi viszonyokat adja elő a házassági tiltott fokozatok tekintetében. De e részt is jóval rövidebbé s világosabbá lehetett volna tenni azáltal, ha először azon rokonsági és sógorsági fokokat, melyek winden egyházban egyaránt feltétlen vagy dispenzáIható házassági akadályt képeznek, szerző egy helyen és egyszer adja elő; másodszor pedig ha ily czimü szakaszokat: „mely rokonok és sógorok kelhetnek egybe dispenzátió nélkül is“ teljesen elhagyja, egyfelől azért, mert itt a tárgyat kimeríteni teljes lehetetlen; másfelől pedig azért, mert ha tudom azt, hogy mely rokonok és sógorok nem kelhetnek össze egyáltalában, továbbá hogy melyeknek összekeléséhez kell dispenzátió, akkor nagyon természetesen tudom azt is, hogy a többi rokonoknak és sógoroknak már dispenzátióra semmi szükségök. A Josepliina constitutio egy pontjának (a 13-nak) felfogásánál épen nem járt szerzőnk szerencsével. (55 1.) A nevezett 13. §. ugyanis ezt mondja: „Egyenes vonalon végtelen izig tilos a házasság; oldalágon nem terjedhet tovább e tilalom, mint fivér és nővér közt; azután az egyik fivér és a másik fivérnek vagy nővérnek leánya közt: (nagybátya—unokalmg) és viszont a nővér és annak fivérének vagy nővérének fia között; (nagynéne—unokaöcs) végre két fivérnek vagy nővérnek vagy egy fivérnek és nővérnek gyermekei között (unokatestvérek.)“ Csikv barátunk e pontra egész sajátságosán azt mondja: „ha tehát nincs abban szó unokatesvérről és unokanőtestvérről, nagybátyáról és un oka húgról, nagynénéről és unokaöcsről, az a czélszerü és egyedül helyes eljárás, ha ezen rendeletet minden részletezés nélkül úgy értjük, hogy az a házassági tilalmat a második fokig terjeszti ki.“ Oly világos az a 13. §., hogy világosabb már nem is lehet; van abban szó egyenként — amint a zárjelben kitüntettem — a nagybátya és unokahug, a nagynéne és unokaöcs, valamint az unokatestvérek közötti házassági tilalomról; úgy hogy valóban csodálom, hogy szerzőnk úgy bele tévedt e világos §-ba, hogy nem látta meg a mi nyilván benne van, sőt még magyarázni is szükségesnek látta. A dispenzationalis mintáknál bizonyára tévedésből nincs felemlítve (70. 1.) hogy a felmentvényért való folyamodványra 1 frtos bélyeg kell. E megjegyzések után — melyeket csakis a mielőbb megjelenendő második kiadás érdekében említettünk fel — csak dicsérőleg szólhatunk e nagy szorgalommal készült munkáról s melegen ajánljuk azt főkép a lelkésztársak figyelmébe. Révész Kálmán. VEGYES KOZLEMEIYEK. — Lapunk következő számait már csak azoknak fogjuk megküldeni, kik vagy előfizettek, vagy pedig megrendelik lapunkat. Személyi hírek. Főtiszt, és mélt. Pap Gábor püspök ur, nt, Czike Lajos esperes és kerületi számvevő úrral f. hó 7-én Pápára érkezvén, az egyházkerületi és főiskolai pénztárakat megvizsgálták; ezenkívül püspök ur több tanár óráján megjelent. Ugyanaz nap este érkezett meg főtiszt. Vályi Lajos főjegyző ur is, hogy a kér. számvevő úrral együtt a közalapi segélyügyeket véglegesen rendezze. — A mezőföldi egyházmegye újabban kettővel szaporítván tanácsbiráinak számát, az uj állásokra liácz Géza moóri lelkész ég Pálffy Károly székesfehérvári ügyvéd s egyházmegyei világi számvevő lettek megválasztva. Hase Károly f. A protestáns theologiai irodalom századunkkal egyidős patriarchája, a méltán nagynevű iró és tanár Hase Károly Ágost f. hó 4-én 90 éves korában Jénában meghalt. A részére jutott talentomokkal hosszú életén át híven sáfárkodott, a theologiának csaknem minden ágát gazdagítván szellemes müveivel. De mégis mint egyháztörténetíró és polemikus volt ő legjelesebb. Egyháztörténelme tíznél több kiadásban forog közkézen; magyarra is átdolgozta Farkas József budapesti hittanár (1865—67); hatalmas polemikáját pedig a protestáns egylet adta ki Hegedűs János fordításában. Vajha „Ideale und Irrthümer“ czimü rendkívül érdekes munkája is, melyben gyermek és ifjúkori éleményeit igazán megkapólag és tanulságosan adja elő, magyar nyelven lenne olvasható a hazai theologus ifjúság s általában a müveit közönség által. — A magyar Protestáns Irodalmi Társaság köréből. Abból az alkalomból, hogy a Prot. írod. Társ. első kiadványai: a Protestáns Szemle és a Linczi békekötés története megjelentek s legnagyobb
