Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-18 / 20. szám

321

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

322

lásuk szabad gyakorlatára jogot, e jellegük pedig megszűnvén. joguk is elveszett, a katholikusok által elfoglaltattak. lelkészeik, tanítóik elüzettek. — A veszprémi katli. püspökség névtára szerént 1695-ben alapittatott a plébánia Kís-Komáromban. — Az ekként elárvitott két gyülekezet, egyházi javaiból egyebet meg nem menthetvén. anyakönyveit, urasztali készleteit, jobb idők reményében Somogy-Xagybajomban a Sárközy család kezei közé tette le megőrizés végett. Későbben a szentgrótiak az 1800. évben X. Bajomban tartott egyházkerületi gyűléstől visszakérték és nyerték az őseik által említett úri családnál letett egyházi ingóságaikat, a következő j. könyvi pont igazolása szerént: 11. Olvastatott a sz. gróti ekkla kurátora s több tagjai ínstantiája, melyben a Y. (’onsistoriuinot arra kérik, hogy bírja arra néhai 'I'. Sárközy Gábor successorit, hogy azon ezüst aranyos poharat, tálacskájával együtt, szinte keszkenőket, egy abroszt, három szőnyeget, protocollum könyvet és 15 darab jószágleveleket. melyeket néhai T. Sárközy János ur, '1'. Sárköze Gábor urnák é lesattya 1716. esztendőben ápr. 25. napján, az akkori háborgós időkre nézve, az ő ekklájoktól reversális mellett, gondviselése alá vett, már most mivel ők nemes vallásuk gyakorlására szabadságot nyertek. nekiek visszaadni ne terheltessenek. Jelenlevő T. Sárközy István coadjutor ur. ugyanazon recipieus néhai Sárközy Jánosnak unokája, (ledarálta hogy a praetendált mobiliák kezénél vagyok, melyeket a sz. grótiaknak kész azonnal visszaadni, mihelyt azok néhai T. Sárközy János ur originális reversalisát producálni fogják.“

E jegyzőkönyvi adat nyomán, megkerestem a nagypiriti nt. lelkész urat. mint akinek egyházához tartoznak a sz. gróti kevés ref. hívek, kérve jóakarata értesítését e régi ereklye, a matrikula felől s következő választ nyertem : rén is érdekkel viseltettem s viseltetem auyaszeutegyházunknak múltjára nézve, e tekintetből kutattam én is a sz. gróti protocullumot, mely a nagypiriti évkönyvben is ,.igen régi és igen becsesnek“ neveztetik, de fájdalom mindeddig is nyomára nem akadtam. Annyit bizonyít a piriti egyház történeti évkönyve is. hogy az 1800. évben a sz. gróti egyház küldöttjei, más egyéb tárgyakkal, átvették a protocullumot is — bár most is a t. Sárközy családnál volna" stb. íme tehát, mit az ősök buzgalma, a múlt századok viharai közűi meg tudott menteni az enyészettől, azt a következett békésebb korban az unokák gondatlansága vagy élhetetlensége elveszni, vagy ez idő szerint szem elöl eltűnni engedő. Vajon kinek lelkét terheli e történeti nevezetesség nyomtalanul eltűnésének bűne?!

Hasonló sors érte a kiskomámmi anyakönyvet is. mely szintén nyomtalanul eltűnt. Szerencse hogy Sárközi István a I». somogyi egyházmegyének nagytudomáuyii sgédgondnoka. ki nemcsak névleg mint sokan de tényleg is a szó legnemesebb értelmében 52 évig. hiv gondviselője volt nevezett egyházmegyének, a kezei közt levő ezen anyakönyvből, az érdekesebb adatokat loth Fereucz számára kiirogatta. ki azok nagy részét egyháztörténetében. különösen pedig a rTnl a dunai ref. püspökök élete“ ezimfi munkájában feldolgozta. Ados marad azonban egy Ígérettel. Említett munkája 154. lapján a

somogyi esperességekröl ezt Írja: „ezen esperességekben*) sok és szép ekklézsiáink voltának, melyek közül Lampe csak ötöt nevez meg. Ezen hiányosságot másutt kipótolom. közölvén velem a somogyi ekklák enratora T. Sárközy István nr a somogyi esperességekben volt régi ekklézsiák neveit a kiskomáromi mátriknlából." E pótlás mint emlitém nem teljesült, liihetöen. mivel Tóth Eerencz tanári székéből magasabb egyházi hivatalokra emeltetvén, a tudomány végeden kárára, egyli. történelmi munkásságával tel kelle hagynia. (Folyt, köv.)

Cslre István.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK.

Felvilágosítás. Jól tudják lapunk igen tisztelt olvasói, hogy a 18-ik számban egy ni/ilt kérdi'*? intéztem a ..Dunántúli Prot. Közlöny“ szerkesztőségéhez. E kérdésre, nevezett lap 18-ik (május 8-ról keltezett) számában következő Hifiit feleld jelent meg:

„E valóban igen komoly és fontos tárgyban teljes magyar őszinteséggel a következőket felelhetjük: a magas miniszteri rendeleteket mi az esperesi hivatal utján az egyházakhoz megküldött hiteles másolatokban szoktuk közölni; a dunántúli protestáns lap is ott lévén azonban a nyomdában, valószínű, hogy valamelyik szedő irás helyett a nyomtatott példányt használta, a nehezményezett záradék igy csúszhatott be a lapba s kikerülve a korrektor figyelmét, benn is maradt a lapban. No de azért talán nem dől le a torony sem Győrben, sem Pápán; a miniszteri rendeletek különben sem tartozván a lapok kizárólagos és eredeti közleményei közé."

Ezen feleletre, a dolog teljes felvilágosítása végett, mellőzve részemről minden kedélyeskedést, teljes tárgyilagossággal a következőket kell megjegyeznem. Semmi kifogásunk az ellen, ha valamely laptársunk egyik vagy másik közleményünket - akár a miniszteri rendeleteket is — a forrd* in»;f nevezésével átalveszi, halié veniam damns petimusque vieissim; azt azonban soha sem fogjuk szó nélkül hagyni, ha mint a jelen esetben is történt — elmulasztja valaki az átvett közlemény forrásának megjelölését. A nevezett lap szerkesztőségének gondatlansága és a correctio felületessége jelen esetben kétszeres mértékben nyilvánult az által, hogy azon rendelet oly záradékkal közültetett, melyet azon lap egyáltalában nincs jogosítva használni s a mely záradék némely olvasóban méltán azt a véleményt költhette fel. hoijif a főtiszt. ////.</Miki hir ital mór o ifi/öri lappal is hivatalos összeköt Misbe lépett. Eltekintve ettől, ki kell mondanunk, hogy laptársunk feleletében őszinteséget, annálkevésbbé teljes magyar őszinteséget, legkevésbbé pedig kálvinista paphoz, illő őszinteséget egyáltalában nem találunk. Teljes magyar őszinteséggel ez lett volna a felelet; „Mi bizoni/ a It. /V. LhiiIhiI ni/oinatt nk le oina rend eletet, a forrást azonban elfe• Somogybán regentrn bárom esperessé? volt. a kiskomárcmi. kaposvári és szigetvári, melyei gyöngyOsmellékinek is neveztek.