Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-18 / 20. szám
í>l 9 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 920 missiói czélokra 3950 fit; 111. tőkekamatsegély 32 évre: daliak; az egyetemes konvent azonban, az egyházkerületek indokolt véleménye alapján, esetről-esetre megengedlieti. hogy a tökeszerző 1 ‘/2%-ok kiszolgáltatására nem képes egyházközségek lelkészei is részesittessenek ily segélyekben a 3V2°/()-ok erejéig. A közalap pénztárában ily módon elöállandó tőkék aztán, megfelelő összegükre növekedvén, az illető egyházközség tulajdonába adatuak ki. az egyházkerület felelős levéli gondoskodni arról, hogy e tőkék kizárólag az illető lelkészi javadalom biztosítására tartassanak fenn és gyümölcsöztessenek, a közalap e tekintetben vállalt terhei ettől fogva megszűnvén. A mely egyházkerület felelősséget vállal a lelkészi javadalom fölemelésére számított tőke legfölebb 32 év alatti előállítására: a közalapból biztosított évjáradékokat egész öszegükben nyeri, püspöke útján kezéhez; a közalapot ebben az esetben sem a tőke előállításának, sem az évjáradékok 32 éven túli kiszolgáltatásának terhe nem illetvén.“ Egyházkerületünkben a következő egyházak, lelkészek és missiók nyertek segélyt: I. Egyszersmindenkorra: Egyházak. Nagyod 150 frt, Nagy-Szecse 100, Beleg 100, Böhönye 50, Galambok 100, Görgeteg 150, Hencse 100, Kis-Kovácsi 50, Merenye 50. Nagy-Korpád 150, Nemes-Kisfalud 50, Szabás 100, Jákó 100, Nagy-Maros 50, Alsó-Szőllős 50, Ekecs 50, Marczelháza 50, Rétbe 100, Szap-Nyárad 50, Mező-Komárom 200, Simontornya 200, Senyeháza 100, Szalafő 400, Szécsi-Sz.-László 100, Vecse 400, Héregh 200, Szelíd 100, Tárkány 100, Csór 100, Hajmáskér 100, Zánka 100, Várpalota 100 irtot, összesen 3800 frtot. Lelkészek: Patay Károly n.-peszeki 70frtot, Császár István nemes-kisfaludi 50, Cseke Bálint hencsei 70, Nagy Lajos nagymarosi 50, Kocsis József alsó-szőllősi 7<>, Német Károly nagymegyeri 70, Závori Elek n.-keszii 80, Nagy Lajos simontoruyai 50, Somogyi Gyula egyházas-rádóczi 70, Lanczinger János h.-bödögei 100, Antal Lajos ászári 50, Márton Tamás csoóri 50, Kemenczki Lajos tárkányi lelkész 50 frtot, összesen 830 frtot. III. Missiói czélokra: Állandó évi segély Nagy-Kanizsa részére 500 frt. Verőcze és vidéke 200, Brekinszka 350, Daruvár 200 Korencsai tanító 150, Fiumei missió 500, Esztergom 350, Csehi 100, Pozsonyi missió 200, Köveskállai 150 frtot. Egyszersmindenkorra: B.-somogyi missio bizottság részére 150 frt, Uj-Szőny 300 frt. Ideiglenesen: Kaposvár egy évre még 200 frt, összesen 3.350 frt. Tőke-kamat se ij chj ez és 32 évre. I. Egyházak: Tergenye 50 foriut, Garam-Szentgyörgy 75, Ivis-Koszmály 50, Uj-Bars 75, Nagy-Ölved 50, Istvándi 1.00. Zádor 40, Gyöngyösmellék 30, Komlósd 30, Perőcsény 75, Pilis-Maróth 50, Nógrád-Verőcze 75, Alistál 100, Uj-Szőny 100, Kulcsod 75, Kis-Rákos 50, Pázmánd 30, Noszlop 100, Réde 100, Szórnod 100, Bököd 50, Esztergom 150, Duna-Almás 100, Gyermely 50, Fehérvár-Csurgó 50 forint, összeg 1755 frt. II. Lelkészi javadalmak emelésére. Szap-Nyárád 100 forint, Mad 25, Kéttornyúlak-Dáka 60, Mező-Fürs 25, Alsó-Eörs 25, Arács 25, B. Kövesd, Csopak, Paloznak 25, Nagy-Vázsony, Leányfalu 100, Öcs, szórványaival 150, Tihany 100 forint, összeg 635 frt. Ezek szerint I. Egyszersmindenkorra szóló segély adatott: egyházaknak 3800 frt, lelkészeknek 830 frt; II. egyházaknak 1755 frt, lelkészi javadalom emelésére 635 frt; az összes kiutalt segélyezések értéke 10,370 forint. fáiilá, Kis-Komárcm. Emlékezzünk régiekről! K. Komárom, Zalamegyének e jelentéktelen kis városa, hajdan úgy polgári mint egyházi tekintetben, fontos szerepet játszott nemzeti történetünkben. Mint végvár, bástyáival határt vetett az izlam áradatnak s különösen a kanizsai török várőrséget féken tartva, nem egyszer véres fejjel üzé vissza annak a délnyugoti vidéken csatangoló hordáit. Minket azonban- e helyen kiválóan egyházi tekintetben érdekel e város, mely mint egykoron püspöki és esperesi székhely, egyik világitó torony volt gyülekezeteink között, ma pedig régi dicsősége romjain búsan sóhajt a ref. Sión angyala: „névben él csak, többé nincs jelen.“ Hogy mikor reformáltatott K. Komárom, annak emléke, mint legtöbb gyülekezeteinknél, elmosódott. De hogy korán megerősödött falai közt a megtisztított evangéliumi tudomány s erős protestáns fészek volt, mutatja az a történeti tény, hogy a XVII. századbeli nemzeti harezok idején, melyek — mint tudjuk — vallási küzdelmek is valának, Bocskay, Bethlen szabad csapatai előtt készségesen kaput tárt s zászlót emelt mellettük. A vakbuzgó II. Ferdinánd uralma alatt űzött embertelen térítések, templomfoglalások alkalmával K. Komárom is elvesztő vallásgyakorlati szabadságát, templomától, iskolájától s egyházi javaitól megfosztatott, de a linczi békekötés alapján, az 1647-iki országgyűlésen előbbi jogaiba visszahelyeztetett. A vonatkozó országgyűlési végzés Pápán az akkori superintendens Czeglédi Pál házánál hirdettetett ki s küldetett el K. Komáromba gróf Nádasdy Boldizsár és Szeghi János királyi biztosok által, eképen: „Somogy vármegyében*) Kis-Komáromi városban, azt a házat, mely a 90 restituálandó templomok közül való és ennek előtte is az evang. minister bírta, és tiszte szerént való hivatalját perágálta, minden pertinentiával, úgymint földével, vetéseivel, erdejével és akármi néven nevezendő proventusival együtt, miért hogy a töröknek félelme miatt ad faciem loci nem mehettünk, azért innét Pápáról restituáltuk“ stb. Az egész visszahelyezési okmány megolvasható Tóth F. „Túl a dunai püspökök élete“ cziniii munkája 103—104. lapjain. Ámde ez országgyülésileg biztosított vallásbeli szabadalom alig tartott félszázadig. A török ugyanis kiveretvén hazánkból, kiskomáromi és szentgróti egyházaink azon ürügy alatt, hogy csak mint végvárak nyertek val*) Kis-Komárom, Keszthely, Kanizsa ez időben Somogy megyéhez tartoztak, 1715-ben csatoltattak Zalához.
