Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-18 / 20. szám
313 az apostoloknak sem sikerülne, mert tudvalevőleg azt mondó előttük a Megváltó: ,, Eoe, emu Lened íj érint vobis ((mines) homines.“ (Lue. 17. 2d.) A mütőkés metszése lehet jobban fáj kezdetben, mint a seb addig fájt, de azután jő a gyógyulás, el lesz intézve a doloy; mig ha az operatint halogatjuk, sót azt elvből ellenezzük, a régi állapot meghagyásának előbb-utúbb az elfekélyesedés, a feloszlás, a halál lesz természetes következménye. Ezt pedig talán <) Eminentiája sem akarhatja. * * * Ezekben elmondván szerény megjegyzéseimet az ismertetett magas nyilatkozatokra, bátran letehetném toliamat. ha nem kellene még egyik másik igentisztelt kartársamnak. kik egyházi lapjainkban ugyanezen rendeletről bővebben megemlékeztek és azt az enyimnél bizonyára sokkal nagyobb szakképzettséggel méltatták, csupán egyetlen egy dolgot becses figyelmébe ajánlani. Es ez nem más. mint az a kétségbevonhatlan tény, hogy az IH6&: Lili. és uz W79: XL. förvényezikkek, valamint boldogult Trefort miniszter 24727— ltítíű. száma rendeleté korántsem támasztottak oly vallási vihart, mint amilyet a derűs yr. Csák;/ miniszter jelen rendeletére in see ni rázott. Xe liayyjáik e tényt számifáson l.irül azok, kik ezen rendeletről talán bizonyos kicsinyléssel, eléyedetlenséyye! vayy bizal matlansáygal nyilatkoztak. Hogy a jövő mit hoz, nem tudhatjuk; de azt tudjuk, hogy ez ügy nem gr. Csáky miniszternek, nem is a minisztertanácsnak. nem is az acatholicus felekezeteknek, hanem a mayyar államiad,- és közjognak igen fontos ügye, illetőley kérdési-. A magyar állam pedig aligha fog a XIX. század végső éveiben Canossába menni; a jus publicumot is aligha fogja ma már benyelhetni a jus canonicumnak még mindig ragadományra váró torka. Révész Kálmán. A lelkészi hivatal. J)r. M. Simpson amerikai methodista püspök felolvasásai. VII. „Gondot viselj magadról,“ intette szent l'ál kedvem/. tanítványát Timotheust. Ha ugyan szüksége volt ily intésre. Mi is ezt ajánljuk a lelkészek figyelmébe Előttünk a magasztos munka, de sok függ attól, hogy mennyire adjuk át magunkat. A lelkész nem hasonlít a többi tanítókhoz. Azok egyszerűen valami művészetet vagy tudományt tanítanak s erkölcsi jellemük nem jó tekintetbe Egy festő lehet kitűnő művész, s művészetére másokat ügyesen taníthat, de azért lehet rósz ember. A tanár világosan adhatja elő a physika legmagasabb problémáit, de azért lehet erkölcstelen ember. Mig a lelkészt az általa hirdetett igazságoknak át kell hatniok. Nagy elmével magyarázhatja a bibliai tanokat, de ha azon igazságokat személyes életében meg nem valósítja, nem tud hatással prédikálni. í’dvözlöm Önöket Éráim, hogy átadják magukat magas és szent hivatásuknak. Erősen és ünnepélyesen szólottám a hivatal felelősségéről és a teljes odaadás sziiksé— gességéről, hogy Önöknek szilárd alapot nyújthassak. Azt megtévén, örömömet nyilvánítom most ki. hogy Isten önöket méltóknak találta elhívni. Önök munkatársai a told legtisztább és legjobb elméinek, mindazoknak akik valaha nagy dolgot vittek véghez vagy ezután viendeuek a társadalom tisztítására, nemesbítésére. Hogy hasznossá tehessék magukat, jellemszilárdságra van szükségük. Erezniük kell. hogy egész életük folyamának egy irányban kell haladnia, hogy önök egy bizonyos kötelesség teljesítésére vétettek ki az emberek tömegéből. Minden lelki s testi erejüket, elméjüket, szivüket ezen egy czélra kell használniuk. Ez az önök jelszava: ,.Egy dolog vagyon, a melyre török.“ Csak az mutathat fel sikert, a ki egy czélra fordítja minden erejét. Mr. Wesley egykor azt mondó egy közepes tehetségű és miveltségü ifjú lelkészről : „mások tehetnek jót; de ez okvetlen tesz, mert másra nem is gondol.” Keveset fognak kivinni, ha lelkészi pályát csak egy lépcsőnek nézik, melyről másra átléphetnek, vagy hogy idejüknek csak egy részét fordítják teendőjükre s a többi részét más dolgokra. Dr. Chalmers pályája kezdetén, midőn még nem részesült a szentlélek keresztségében azt mondó, hogy egy lelkésznek minden kötelességét elvégezve, még hetenként öt napja marad más foglalatosságra. De midőn a munka nagyságát felismerte s egész leikével ráadta magát, nyilvánosan visszavonta állítását, mondván, hogy nem ismerte fel addig két dolognak a valódi értékét, t. i. az idő csekélységét és az örök élet nagyságát. Xe véljék, hogy egyszerre lelkész és más valami is lehetnek. A világ megtérítésére még az angyalok hatalma is csekély. Egy szent ambitiójukuak kell lenni; hogy a lehető legnagyobb eredményt előhozhassák; de nemcsak mára nézve, hanem egész lelkészi pályájuk folyamán. Az ifjú lelkészek gyakran példányképet választanak maguknak. Vagy valamelyik tanárukat, vagy egy hírneves lelkészt csodálnak, akinek nyomába óhajtanak lépni. Ez az ő hősük; ön tudatlanul a hősök imádásáuak egy nemét gyakorolják. De ez a modellválasztás veszedelmes dolog. Nincs tökéletes ember, és mi hajlandóbbak vagyunk utánozni a rósz tulajdonságokat, mint a jókat. Helyesen cselekszünk, ha valakit a szent életben és kegyes bnzgóságban követünk; de, már a szokás, a modor utánzása határozottan káros. Isten még a fűszálakat sem teremtette teljesen egyenlőkké, annál kevésbé az embereket. Valamint külsejét tekintve, úgy lelki arczulatára nézve is mindenkinek különös egyéniséget adott. <> nem akar példányokat másolni. Az ő bölcseségét mutatja, hogy az eszközök végtelen különbözősége által a végtelenül különböző személyeket a megváltó hasonlatosságára alakít ja át. Kerül jék tehát az utánzást. Legyenek önmaguk. Szenteljék magukat, ne mások utánzására, hanem Krisztus szolgálatára. Egyedüli példányképüknek az Er Jézust tekintsék. Egy vélem Önök is. mint én magam is. gyakran óhajtják Jézus személyének, megjelenésének leírását. S nemde figyelemreméltó körülmény, hogy a négy evangyélioniban egyáltalán nincs említés téve Jézus nagysága, alakjáról, szemének és hajának sziliéről, vagy hangjának minőségéről Ha ez megvolna Írva. mily lelkesedést, örömet költené azokban, a kik ö hozzá leghasonlóbbak. S 20* DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
