Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-11 / 19. szám
29 9 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 300 kor intézett gróf Csáky miniszterhez, midőn ez utóbbi a kiadni tervezett rendeletet hozzá, véleményének meghallgatása végett, előzetesen áttette. Révész Kálmán. ISKOLAÜGY. A csurgói főgymnázium és a missió. A b.-somogyi ref. egyházmegye az egész ref. egyház és a magyar haza elismerésére méltó buzgósággal, kitartással teljesíti már rég idő óta Horvát-Szlavon országban az egyház és a haza érdekében azt a feladatot, melyet horvát-szlavon-missió neve alatt ismerünk, melynek nemkisebb a czélja, mint az ezen országba kivándorolt magyarok megtartása az egyháznak és a hazának. Mi, akik az egyházmegye kebelében élünk, nagyon jól tudjuk és ismerjük mindama nehézségeket és akadályokat, melyekbe ez a missió ügy ütközik Horvátországban, mert hiszen ez minden egyházmegyei gyűlésünknek kiváló gondoskodását képezi; de épen azért, mert ismerjük az ügyet, az elismerés adójával kell áldoznunk azon fáradhatatlan egyházi és világi férfiainknak, kik ott lent Horvátországban évenként többször megjelennek, buzdítják a híveket s támogatják ott levő missiói lelkészeinket. Nem czélom ez alkalommal a bővebb kiterjeszkedés ezen missió ügyre, de annyit mindenesetre meg kell említenem, hogy egyházmegyénk ezen egyúttal közművelődési ténykedéssel jóval megelőzte hazánk összes u. n. közművelődési egyesületeit; egyházmegyénk már nagyon régen ismeri ama tömeges kivándorlásokat, mik a Dunántúlról. különösen Somogy-, Baranya- és Tolnamegyéből történtek s híven gondoskodott a kivándorolt magyarságról a nélkül, bog}' az állam észre vette volna e kétségen kívül nagj'jelentőségü működését. A legközelebbi napokban Dunántúl orsz. képviselői épen a dunántűli kivándorlásokkal foglalkoztak s közművelődési egyesületté alakultak; nem tudom érintkezésbe lépnek-e az e tekintetben jártas b. somogyi egyházmegyével, vagy egyáltalán figyelmükre méltatják-e a liorvát-szlavon missiót (?!), melynek következménye az alább közölt s a nm. vall. és közokt. ügyi miniszter úrhoz benyújtott folyamodvány. És ezzel átléptünk a csurgói ref. főgynm. által végezett és végzendő missió ügyére, mely ama nagyobb missiónak ez esetben csak folytatása, A b.-somogyi ref. egyházmegye megbízásából készített folyamodvány a következő: Kagyméltóságu Miniszter TJr! Kegyelmes Uram! Bizonyára ismeretes Nagyméltóságod előtt ama hazafiul ténykedés, melyet a b. somogyi ev. ref. egyházmegye már évtizedek óta teljesít Horvát-Szlavon (Dalmát) országban lankadatlan buzgósággal akkor, midőn az ország különböző pontjairól, de különösen Somogy és Baranya megyéből kivándorolt református magyarokat más protestánsokkal is egyesülten az egyháznak és igy természetesen a magyar hazának megtartani igyekszik missiói lelkész-(tanitó) állomások szervezése által, sőt még az idegen ajkú (pl. cseh) reformátusokat is gondozása alá veszi. Ez a működés kétségtelenül jó hatással van az ott lakó nem református magyarokra is. Ez az egyházi, de különösen hazafiui s mondhatom közművelődési ténykedés az eddiginél még nagyobb sikerre csak akkor fog vezetni, ha a magyar korona alá tartozó Horvát-Szlavon (-Dalmát) országban élő hitsorsosok részére a kiválóbb missiói pontokon mentői több iskolát állít fel egyházmegyénk, ami csak úgy lehetséges, ha oly ref. tanítókkal is rendelkezünk, kik az ottani törvények értelmében a horvát nyelv tanítására is oklevéllel vannak képesítve; épen e czélra egyházmegyénk már a múlt évben két szlavóniai cseh református szülőt nyert meg, kik fiaikat a csurgói ev. ref. főgymnasiumba küldték a magyar nyelv elsajátítására, illetőleg az I—IV. osztály elvégzésére, hogy azután folytassák tanulmányaikat a helybeli állami tanítóképzőben. Ez ifjak azután, mint a kik a horvát nyelvet bírják s annak tanítására oklevéllel is lesznek képesítve, alkalmaztatnak majdan ily missiói tanítói állásokra. E fiuknak szülői teljesen vagyontalanok s kézi munkájuk után tartják fenn magukat, miért is egyházmegyénk nemcsak a tandíj s egyéb fizetni valók alul mentette fel őket, hanem fiaik a gymn. köztartásában — convictus — ingyen étkeznek, az ifjúsági segítő egyesület ingyen látja el őket könyvekkel, némi ruhával, sőt a gymn. részben még lakásukról is gondoskodott, mindezért csak azt kívánta meg egyházmegyénk a szülőktől, hogy fiaikat a tanítói pályára neveljék. Nagyméltóságu Miniszter ur! Kegyelmes Uram! gymnáziumunk — s ez Nagyméltóságod előtt nem ismeretlen dolog — koránt sincs abban a helyzetben, hogy e két ifjúra, kik végeredményben nem annyira az egyház, mint az állam czéljaira neveltetnek, évenként majdnem 300 frt segélyt nyújtson — egyházmegyénk megbízásából s annak nevében (•/.) azon tiszteletteljes kéréssel folyamodom NagjT- méltóságodhoz, hogy ezen ifjak egyikét, névszerint Tinára Bogumil-t, ki Horvátországban született s oda való lakos (■//.) s ki gimnáziumunk I-ső osztályába jár ('///.) a magyar nyelvet már eddig is szépen elsajátította, egyéb tárgyakban is meglehetős előmenetelt mutat fel, kifogástalan magaviseletii és szorgalmas, a horvát-szlavon 200 frtos állami ösztöndíjban részesíteni kegyeskedjék. Csurgó, 1890. május 5-én. a Nagymélt. vall. és közokt. Miniszter urnák legalázatosabb szolgája Dr. Vida Károly a csurgói ref. főgymn. igazgatója, E két cseh fiút a szülők a szó szoros értelmében átadták az egyházmegyének, illetőleg a gymnáziunmak és pedig erre a magasztos czélra, tehát kötelességünk róluk gondoskodni s mi ezt a lehető hűséggel meg is tesszük. A közvetítés ez ügyben Fáncsik János volt brekinszkai miss lelkész ur érdeme.
