Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-11 / 19. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 2 98 297 vitással: „praeterquam in peiiculo mortis“ — megtiltja az oly gyermeknek katli. pap általi megkereszteltetését, akiről bizonyos, hogy nem fog katliolikus hitben neveltetni. Már pedig a legújabb min. rendelet után s épen e rendeletnél fogva bizonyos, hogy vegyes házasságokból származó oly gyermekek, akikre nézve az 1868. Lili. tczikk 12. §-a a protestantisnmsnak kedvez, jövőre nem fognak katli. vallásban neveltetni; minélfogva én is a fent idézett határozat alapján egyelőre megyém területén működő öszszes tdő papságnak tetszésére bízom, vájjon meg akarnak-e keresztelni vagy sem oly gyermekeket, akiknek a fenti törvény szerint protestánsoknak keilend lenniük, - illetve ezen határozatot a tdő papságnak esetleges miheztartás végett tudomására hozom azzal, hogy a fent említett megszorítás értelmében ily gyermekeket csak „in pereculo mortis" kell megkeresztelni.“ Az ingadozásnak, határozatlanságnak és ellenmondásoknak oly tömege van összegyűjtve a körlevél ezen részélten — és pedig bizonyára ezéltudafosan — hogy itt még hálásabb megállapodási pontra találunk. kimondja a püspök iTU hogy 1886-iki eongregationalis határozat szerint — mely az össze.* eyy házat kötelezi — az oly gyermekeket katli. papnak — a halálveszély esetét kivéve — nem szabad megkeresztelni, kikről bizonyos, hogy nem fognak katli. vallásban neveltetni. S ímé a katli. papság ily gyermekeket 1886. óta is folytonosan keresztelt és keresztel, es pedig manes ik h dál veszély egriében; tehát a hazai katli. papság nemcsak a szentesitett hazai törvényt. dr az összes katli. egyházat kötelező congr. határozatai is ignorálja! Sőt ami még különösebb, ezen (italánosan kötelező erejű tiltó határozat idézése után maga a püspök tetszésére bízz ' papságának, hogy figyelembe veszi-e vagy nem azon congr. határozatot; illetve tudomására hozza a papságnak, hogy a nem katholikussá nevelendő gyermekeket csak „in pei iculo mortis" kell megkeresztelni. Ugyan hogv fér meg ez a kettő egymás mellett: tetszésemre van hízva, hogy valamit megtegyek vagy ne. — illetve tudomásomra adatik, hogy ugyanazt a valamit met) kell tennem. Ez épen olyan természetű utasítás, mint amilyet —- valamikor régen egy gyermekmesében hallottam: „Eredj el. maradj itt; hozd is el. hagyd is ott; tedd is fel. vedd is le.“ De legérdekesebb e nyilatkozatban az. hogy a püspök ur éjien a szóban törpét min. rendelet ntan s épen ennél topra tartja bizonyosnak azt, hopp ezentnl az 1S6*: Jjlll. tczikk lé. §-ának rendelkezése vépre top hajtatni. Csodálatos, megfordított okoskodás a nagytudományu főpaptól: api 22 érés törréni/ sanettóját api általa különben törvénytelennek (ledarált min. rendelet által látni biztosítottnak! Végezetre: ha a római congr. kötelező határozata is ugyanazt rendeli, amit az országos törvény és az ennek végrehajtását meghagyó min. rendelet: minek akkor ez utóbbi miatt annyira feljajd nini és ellene határozott harezot indítani?! Hiszen a törvény és a min. rendelet épen azt kívánja a róni. katli. papoktól, amit a romai szent congregatio rendeleté már úgy is megparancsolt nekik: ne kereszteljék nap az olyan gyermeket, aki törreny szerint nem hozzájuk tartozik. Ekkor szent lesz a béke az állam és a felekezetek közt egyaránt, mely jjielekezet* szót különben a püspök ur mem szeret alkalmazni s estik rövidség kedvéért használja azt. Természetesen: a róni. katli. anyaszentegyház nem felckezet, annyival kevésbbé törvényesen bevett felekezet, hanem „avita, constitutionalis. haereditaria religio.“ De hát ezen az állásponton már rég túltette magát a — magyar közjog! Végezetre zaklatónak mondván a püspök ur a min. rendeletet, megemlít egy más módozatot, amely szerint e kérdést, amennyiben az az állam jurisdictioja alá esetleg (!) tartoznék(!!) igen könnyen meg lehetett volna oldani; t. i. hogy „az illegi protestáns szülő köteleztetnék. miszerint katliolikus pap által netán megkeresztelt gyermekének keresztlevelét hivatkozással a törvényre maya vegye ki s szolgáltassa be azon protestáns lelkészhez, ki e tekintetben illetékes s kit ő neki. mint hívének, már csak ismernie kell'.“ Valóban Kolumbus tojása! Azonban mivel a legnagyobb tiszteletlenség lenne feltennünk a püspök nrról, hogy körlevelében csak egy perezre is megfeledkezve a hivatalos komolyságról, tréfára fordította a dolgot: a fentebb idézett javaslat olvasásánál sem téved elménk ily profán gondolatra, hanem azt kell mondanunk, hogv a püspök ur hosszú körlevelének végpontján bizonyára elfelejtő, hogy mi volt ugyanezen körlevélnek legfőbb intentiója és tartalma, t. i. tiltakozni azon rendelet ellen, amely szerint a kifli, pap tartozik' az illetéktelenid megkeresztelt gyermek kérész fi erei ét kiadni; — mert különben körlevele végén nem proponálta volna — habár más alakban — ugyanazt, ami ellen körlevele előbbi részeiben a leghatározottabban és legerősebben Imrczol és tiltakozik. Mert ugyan mi lényeges különbség van abban, hogy ugyanazt a keresztlevelet a miniszteri rendelet értelmében hivatalból. — vagy pedig az illető szüle kórtéré tartozom kiadni; mivel mindkét esetben „megszűnik az utolsó remény is. hogy valamely vegyes házasságból származó gyermeket az egyedül üdvözítő Anyaszentegyház számára, az illető prot. szülének legjobb akarata mellett is megmentsünk ; mert bármint akarná is gyermekét a katli. vallásban nevelni, az illető protestáns lelkész kezei közt levő keresztelési bizonylat alapján felekezeti} őzt bizonyára maijánál: fogja követelni.u Szerény felfogásom nem tud a két eljárás közt egyéb különbséget felfedezni, mint hogy az első esetben hivatalból és ingyen, a második esétben magám fél kértél'! és a megszabott díjért kellene a keresztelési bizonylatot kiszolgáltatni. Azt pedig egyáltalában nem merem a püspök úrról legtávolabbról sem feltételezni. hogy egész körlevelének más ezélja nem lett volna, mint hogy papságának némi esetleges jövedelemcsonkulását akadályozza meg; hiszen a bőkezű püspök ur Isten és az apostoli szentszék kegyelméből oly szerencsés anyagi viszonyok közt van. miszerint feltételesen kilátásba helyezheti azt is. hogy papjai helyett magára vállalja a reájuk ezen min. rendelet megszegése miatt kiszabó1/ pénzbírság lefizetését is. Ezekben jól tudom, igen hosszadalmasan, de a tárgy parancsolt a terjedelemmel — elmondván Hornig püspök körlevelére szerény megjegyzéseimet. áttérek majd a jövő számban Sinior herczegprimás bibornokérsek azon két levelének tárgyalására, melyeket az ország legelső katliolikus papja még a múlt év végén, teliát akiit*
