Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-11 / 19. szám

295

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

papságát, hogy „a zaklatások és büntetések“ elkerülhetése végett a nem illetékes keresztelésekről nem ugyan hivatalból és formaszerinti anyakönyvi kivonat által, hanem egyszerű bizonyítvány által, értesítsék az illetékes lelkészt.

Amennyiben ekép lehetővé van téve, hogy az illetékes lelkész necsak tudomást szerezhessen egy, törvény szerint felekezetéhez tartozó gyermek születéséről és megkereszteléséről. hanem még be is anyakönyvezhesse és igy evidentiába tarthassa azt, ennyiben, tehát lényegi ley elég van téve a min. rendelet intentiójának*; amennyiben azonban az értesítésnek him tall tói és an yakönyvi kivonat alakjában történendő áttétele kifogásoltalak, ennyiben — tehát alakilag nem lesz elég téve katholikns részről a rendelet követelményének.

A fentebbi „modus vivendi“ előadása után felhívja a püspök megyéje papságát, hogy ,.a vegyes házasságokról szóló tant minden alkalommal a szószékről, a hitoktatásoknál. az iskolában, a gyónószékben hirdessék és tanítsák; tanítsák a népét arra. hogy az anyaszentegyház a vegyes házasságokat soha sem helyeselte, most sem helyesli. hanem tűri mint kisebb bajt a nagyobb bajok elkerülése végett; — — hirdessék a híveknek minél gyakrabban, hogy nemcsak a gyermekek, hanem a oegges házasságban élő (katholikus) hitves örök üdve is örökös veszélynek van kitéve.“

Egyszóval: a püspök arra hívja fel papságát, hogy minden lehető módon igyekezzenek híveiket a vegyes házasságoktól visszatartani, elrettenteni. Amennyire ellenkezik ez elv a keresztyén testvériséggel és felebaráti szeretettel, ép annyira megegyezik a római kath. egyház legfőbb alaptanával; „extra eöclesiam nulla salusk És mi — eretnek protestánsok — mit mondjunk az ilyen irányú törekvésekre?! Semmi mást, mint hogy a legteljesebb sikert és a legnagyobb áldást kívánjuk a katli. klérus ez irányú fáradozásaira, mert a vegyes házasságok számának csökkenésével nagyon természetesen csökkenni fognak a tisztességtelen lélekhalászatok esetei is, melyeket a kath. [tagság a gyónószék és purgatórium segítségével minden vegyes házasságnál következetesen megkísértett és ezentúl is meg fog kísérteni és pedig a legtöbb esetben reá nézve teljesen kedvező eredmény nyel.

A körlevél harmadik részében a püspök ez ügyre vonatkozó magán észrevételeit olvashatjuk. Legelőször is kifogásolja, hogy a rendelet a püspöki kar elkerülésével a közigazgatósági hatóságokhoz is megküldetett. Ha tudjuk, hogy e rendelet közlésénél a püspöki kar egyáltalában nem keríthetett el. egyszer s mindenkorra végezhetünk e teljesen alaptalan kifogással. Másod sorban a rendelet törvényességét vonja kétségbe a püspök, az 1879. XL. t. czikk 1. §-a alapján. Tagadhatatlanul igen ügyes logomachia, mit e pont tárgyalásánál a tudós püspök ur elénk tár; de ha meggondoljuk, hogy a kérdéses rendelet nem csupán a szakminiszternek egyéni kezdeményezéséből, hanem a minisztertanács megállapodása folytán jött létre, ez a kifogás is azonnal elveszti minden élét és hatályát; mert vájjon lehet-e csak egy perezre is feltételezni azt, hogy a felelős minisztertanács bármi téren is a legkisebb törvénytelenséget involváló intézkedés megtételére vállalkoznék.

29 6

Aztán előadja a püspök, hogy a keresztelési bizonylatoknak a min. rendelet által parancsolt kényszerkiszolgáltatásával „megszűnnék az utolsó remény is, hogy valamely vegyes házasságból származó gyermeket az egyedül üdvözítő Anyaszentegyház számára, az illető protestáns szülének legjobb akarata mellett is megmentsünk;.............de

ezzel megszűnnék rám nézve is a lehetőség, — úgymond

tovább — ezentúl vegyes házassági esetekben az eddig szokásos felmentvényt megadni.“ Nagyon természetes, mert az ily felmentvények csak azon feltétel alatt adatnak: „dummodo cautum, omnino sit . ... de uni versa prole nfrittsque sexits itt catholicae religionis sanctitate omnino <• -lit cam da.“

Es itt állapodjunk meg egy kicsit. Az 1868. LIU. L czikk 12. §-a, mint nagyon jól tudjuk — félremagyarázhatlanul kimondja, hogy: a „vegyes házasságokból származó gyermekek közül a fiuk atyjuknak, a leányok anyjoknak vallását követik. A törvénynyel ellenkező bármely szerződés, térítvény vagy rendelkezés ezentúl is érvénytelen és semmi esetben sem bírhat jogerővel.“ Egy megtámadhatatlan érvényességű, szentesített törvény rendelkezése ez, melyet a haza polgárainak több mint felét képező róni. és görög katholikus lakosságnak lelki vezérei, a papok, a kifogástalan bazafiságu és kiválóan alkotmányos érzelmű főpapság nyílt felhívására, sőt rendeletére, már több mint két évtized óta nem titkon és alattomosan, hanem nyíltan és emelt fővel nemcsak ignorálnak, hanem azzal homlokegyenest ellenkező eljárást követnek. "Akinek á 'közjog és az államélet alaptételei körében ép érzékkel párosult legelemibb ismerete van is, lehetetlen, hogy legmélyebb csodálkozását és megbotránkozását ne fejezze ki ezen jelenség felett ; lehetetlen, hogy — más tekinteteket nem is említve — épen az állam érdekében ne kiváltja ezen tűrhetetlen állapotnak mielőbbi gyökeres megszüntetését.

De lássuk tovább a veszprémi püspök körlevelét, rögtön találni fogunk abban, talán még az előbbinél is épületesebb másik dolgot. Ezt mondja ugyanis — ritkít tapintatos ügyességgel — körlevele további folyamában a püspök ur: „Talán feltűnt a tdő papságnak, hogy az eddigiekben seholsem mondtam egyenesen és határozottan“ (egy püspöktől pedig joggal várhatna a papság egyenes és határozott utasítást) „hogy a vegyes házasságból származó gyermekekről szóló keresztelési bizonylatokat tehát ki kell adni; ennek igen egyszerű oka az, hogy a min. rendelet által teremtett helyzetben az ily gyermekek megkeresztelése amúgy is tilosnak tekinthető,*) — amikor is a bizonylat kiadásának esete különben sem állhatna be.“ „Ugyanis 1886. január hő 19-én a S. Congreg. 8. K. U. Inquisitionis**) egy határozatot bocsátott ki. tehát az összegyházat kötelező szabályt, „De sepultura acatliolicorum necnon de baptisatione infantis parentum acatliolicorum,“ melynek idevonatkozó IV. pontja ezen megszo*) De hát miért csak tekinthető és miért nem tekintendő?! Szerk.

**) Sacra Congregatio Romanae et universalis Inquisitionis seu sancti officii, a legfontosabb és legtekintélyesebb congregatio, melyet 1512. III. Pál pápa alapitott, mostani szerkezetét pedig 1587. V. Sia> tustól nyerte. Elnöke rendszerint a pápa, tagjai a bibornokok, kiknek száma a pápa akaratától függ. ítél az eretnekség, hittagadás, bitszakadás és az ezekkel járó bűnök stb. felett. Szerk.