Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-27 / 17. szám
pontjában is, hol az van mondva, hogy ha a keresztelő lelkész az előbbi pontokban meghatározott rendelkezéseket vagy tilalmakat megszegi, amennyiben cselekvénye vagy mulasztása a törvények szerint súlyosabb büntetés alá nem esik. kihágást követ és 10—50 forintig, ismétlés esetében pedig 100 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Hát vájjon nem lehet és nem lesz e oly lelkész, ki szivesen és könnyen megfizeti, akár több Ízben is a rája kirótt 10—50—100 forintnyi pénzbüntetést, de az adatokat mérj smn adja vagy küldi át az illetékes lelkésznek anyakönyvezés végett. Quid tune!? Azt kellett volna tehát még nézetem szerint a rendelet ezen pontjában kimondani, hogy a pénzbüntetés kiszabásakor a keresztelési bizonylatot kiállítani és az illetékes lelkészhez átküldeni vonakodó keresztelő lelkész rövid záros határidő aló ff ntasittassék kötelessége teljesítésére, mit ha tenni mégis vonakodnék, a kérdéses bizonylat az ö költségére az első fokú közigazgatási hatósági által állíttassák■ ki és küldessék át az illetékes lelkésznek. Különben nemcsak makacsság esetén, de mindjárt első esetben is, szerintem alkalmazni lehetne itt az 1868. L1V. törvényezikk 558. $-át, amely szerint „a közhatóságok és hiteles helyek tartoznak megkereső parancs nélkül, akár az egyes felek egyszerű kérelmére, akár a bíróságok megkeresésére, a gondviselésük alatt levő okiratról a hiteles kiadván yf annyiszor amennyi szer alkalmazandó őOO frtm/i pénzbírság terhe alatt lei szolgáltatni!1 Végezetre talán sokan kifogásolják a rendelet azon tényét, hogy az egész ügy ellátását a bíróságoktól a közigazgatási hatóságul: kezébe t Ite át; de erre egyszerűen csak azt feleljük, hogy sokkal jobban lesz a czél ez utón elérhető: mert egyfelől a rendelet intentióját egyáltalában nem gyöngítheti vagy semmisítheti meg a megtámadhatlan bírói magyarázat, — amint ez a múltban épen e kérdésnél történt: másfelől pedig, ha az illetékes közigazgatási hatóságok bármelyik fokon incorrecte járnának el, mindig meg lesz a kellő orvoslás lehetősége az interpellatió utján. Részemről azt sem kifogásolom, hogy a pénzbüntetés mellé szabadságvesztés nem lett megállapítva, mert hogy egy oly büntetésnemet, melyet ez esetben egyetlen-eyyszer sem alkalmaztak, e legújabb rendelet nem proponál: abban semmi veszteséget nem látok. Egyszóval: e rendelet határozott nyeremény a múlthoz képest és jelen viszonyaink között: ami azonban nem azt teszi, hogy folytonosan ne hangoztassuk azon óhajunkat, miszerint az 18(>8: Lili. törvényezikk 12. fj-ának sa net iája ne miniszteri rendelet, hanem szintén törvény, és jtediy félre nem magyarázható büntetőtörvény álltai bizfo sitt a SS ék. Rí:vész Kálmán. A szűkén díjazott ev. ref. lelkészek segélyezése kérdéséhez. Az egyház a mi gazdánk, mi lelkészek vagyunk szolgái, mindegyikünknek meg kell ütnünk a mértéket, különben fel nem vétetünk a szent szolgálatra: bért, jutalmat, fizetést is egyenlőt kellene nyernünk, az egyenlő szolgálatért. Oh de e tekintetben nagy a különbözet, sőt visszásság! Jövedelem szerint négy osztályba soroztattak az egyházközségek; a szabad választás mellett, megesik, hogy buzgó, kitűnő tehetségű szolga 4-ed oszt, községben 2—8 száz írt. évi fizetésen nyomorog: mig ellenkezően az sem ritkaság, hogy tehetségtelen hanyag szolga 1-ső vagy 2-od osztályú, ezer, sőt két ezer forinton felüli jövedelmet élvez. E szerint szerencsét nem adhat az egyház szolgáinak; azonban igazságot igenis méltó, hogy szolgáltasson. De mikép ? Azt nem reményiem, hogy nálunk egyhamar eljőne az a kétszeresen is boldog idő — mind a hívek buzgóságára, mind a lelkészek anyagi jólétére nézve — miszerint lenne úgy, mint Skóthonban, ahol minden egyházközség önkéntes adományai évről évre összesíttetnek és a lelkészek között, kevés különbözette!, — bajaik, családnépességök, tudományos foglalkozásuk, terhesebb munkájuk szerint — kiosztatnak és nincs rá eset, hogy egy lelkész 1500 p. frton alul díjaztassék évenként. Honunkban az igazságosabb díjazás kulcsát önként adja az egyházközségek jövedelmi osztályzata. A legalsóbb osztály 600 forintra tétetik jövőben, ezen alul nem nyer lelkészt az egyházközség. hanem affiliáltatik, de ezt kár lenne erőltetni : most azonban meg van a 2—3 száz frtos nyomorúság. Egészítessék hát ki legalább 500 írtra a legcsekélyebb évdij is, az I. és Il-od osztályú jövedelmekből. Bizonyára jókora összeg jó össze 200 és Umi 17* DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
