Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-27 / 17. szám
2ß3 Do nemcsak az intentiót, hanem a kivitelt tekintve is, sok tekintetben örömmel üdvözölhetjük a m iniszteri rendeletet. Örömmel üdvözölhetjük legelőször is azért mert határozottan kimondja, hogy az az eljárás, miilön valamely lelkész oly gyermeket keresztel meg, mely tör vénig szerint nem az ö hit fed ékezetéhez tartozik nem felel meg a törvény intent lójának. Más szavakkal a jelen rendelet határozott — és szerintünk igen helyesen—el leni éles álláspontot foglal el azon birói magyarázattal, amely szerint a keresztelés ténye nem praejudikál a törvény rendelkezésének Örömmel üdvözölhetjük másodszor azért, mert határozottan kimondja azt is, hogy az 1868. Lili. t. ez. 12. §. rendelkezésének foganatosításához múlhatatlanul szükséges, hogy az illetékes lelkész — bárha a keresztelést nem maga végezte is — saját anyakönyvébe jegyezze Jel az illető megkeresztelt s törvény szerint az ő hitféíekezetéhez tartozó gyermekre vonatkozó adatokat. Örömmel üdvözölhetjük végre e rendeletet azért is, mert határozottan felhívja az egyházi főhatóságokat, vagyis ezek közt a katholikus f őpapságot is, hogy e rendeletnek saját hatáskörükben teljes nyomatékkai állandó érvényt szerezzenek, mert csak igy remélhető, hogy hazánkban a különböző keresztyén hitfelekezetek között az annyira kívánatos béke fent artható lesz; egyúttal pedig figyelmezteti azokat, kik e figyelmeztetésre bőségesen rászolgáltak, hogy a törvénynek minden oldalról és mindenki által való szigorú megtartása mindenkinek egyformán kötelessége! Sokan talán kicsinylőleg mosolyogva azt fogják mondani e miniszteri kijelentésre, hogy az semmi nagy és örvendetes dolgot nem foglal magában, hiszen az abban mondottak az alkotmányosság ABC-jének legelső betűjét képezik. Ne feledje el azonban senki, hogy Magyarország vallás és közoktatásiig)/i minisztere mondotta ki azt, hogy békebontók és kötelességmulasztók lesznek azok, kik az 1868: Lili: 12. § rendelkezését, illetőleg az ennek foganatositásához múlhatatlanul szükséges miniszteri rendelet intézkedéseit minden oldalról szigorúan meg nem tartják! Épen ezért mi is biztosan reméljük, hogy nem lesz hazánknak olyan lelkésze, fedje bár vállát bíbor talár vagy szerény palást, ki ily magas helyről jött intő kijelentés után magára merné venni a békebontás és törvényszegés sötét bűneinek terhét. 2fí4r Midőn azonban feltüntetjük és kiemeljük a rendeletnek azon oldalait, melyeket határozottan előnyöseknek s teljes örömmel üdvözlendőknek tartunk, nem hallgathatjuk el azon kifogásainkat sem, metyek ugyanezen rendelet egy-két pontjára nézve fenforognak. E rendelet 3. pontja ug}7anis azt mondja hogy a nem illetékes keresztelő lelkész által teljesített anyakönyvi bejegyzés csupán egyházi czélokra, az illető hitvallás belső ügykezelésében használható fel. Ruganyosnak s igy többféleképen magyarázhatnak tartom ezen pontot, melynek köpenyege alatt sok minden elférhet. Épen ezért én azt tartanám czélszerünek, ha idevonatkozólag az mondatott volna, hogy a nem illetékes lelkész, miután az illetékeshez áttette az anyakönyvi bejegyzést, .erről többé kivonatot, vagy ennek alapján bárminemű bizonyítványt egyáltalában nem adhat ki, amennyiben ez egyedül az illetékes lelkész joga és kötelessége. Sokan úgy véleked hetnek, hogy a nem illetékes (keresztelő) lelkész' nek egyenesen meg kellett volna tiltani a végzett ke-’ resztelési (illetőleg a születési) tény anyakönyvezését, mert ekkor semmi aggály nem merülne fél és egy ugyanazon tény két anyakönyvben nem szerepelne; ami pedig különösen a statistikában okozhat sok zavart. E véleményre — mely az „Egyetértés“ egyik közelebbi számában nyilvánosan is hangoztatva volt — csak annyit mondok, hogy az általam saját parochiám területén végzett, bárha illetéktelen keresztelési ténynek okvetlenül szerepelni kell az én saját anyakönyvemben is, de természetesen az illetékes lelkész anyakönyvében is; mert mily sokféle eset előadhatja magát arra nézve hogy az általam illetéktelenül végzett keresztelés tényét, bárha azonnal átteszem is erről az értesítést az illetékes lelkészhez, ez utóbbi nem anyakönyvezi vagy nem anyakönyvezheti. És ekkor ki a felelős in ultima analysi: mindenesetre a keresztelő lelkész, kire nézve teljes megnyugtatásul szolgál az, hogy saját anyakönyvéből bármikor kiszolgáltathatja az illetékes lelkész által esetleg elmulasztott anyakönyvi bejegyzést. Ennélfogva a keresztelő lelkésznek is okvetlenül anyakönyvezni kell az általa, bár illetéktelenül végzett keresztelést, de természetesen — ami a rendeletben is kimondandó lett volna — folyó szám nélkül, és ekkor a statistikában sem fog semmi zavar előállani. Bizonyos hiányt látunk még a rendelet 4. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
