Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-13 / 15. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 240 239 ISKOLAÜGY. A felnőttek oktatása Felső-Eőrött. Ha a népiskolai oktatásnak állandó hatást akarunk biztosítani; ha a népet a kor kívánalmai által felállított magaslatra, úgy erkölcsileg mint szellemileg felemelni és ott megtartani akarjuk : akkor nem szabad megelégednünk az alapvető népiskolai és a tetőzetet képező szószéki ta­nítással; mert midőn a gyermek az iskolából kilép, azon korban van, melyben a legénykedhetnémség sok roszra ráviszi s mert a kevés műveltségű szülékre az ifjút nem bizhatjuk egész nyugodtsággal, mivel a szülő részint gyer­­meke iránti gyöngédségből, részint pedig tudatlanságból a heves vérű ifjút nem tartja, illetve nem tarthatja vissza az erkölcsi durvaságoktól, melyek az ő szemében nem ké­peznek szálkát, *-— sőt igen sok esetben természetszerű durvaságával elfojtja gyermekében azon nemes plántákat, melyeket a népiskola nagy fáradtsággal hozott létre. — A szószéki tanítás pedig abban a korban, melyben a gyer­mek az iskolát elhagyja, nem képes még azt a hatást idézni elő, hogy a gyermek a jó utón feutartassék. Ha azt akarjuk elérni, hogy a népiskola által a fo­gékony gyermeki kebelbe ültetett plánták megerősödjenek, kifejlődjenek és idővel gyümölcsöt hozzanak; ha a szó­széki tanításnak jó alapot akarunk teremteni; ha a mag­nak. az Isten igéjének jó talajt akarunk készíteni: akkor nem hagyhatjuk az ifjakat az üres léhaságra oly igen hajló korban magukra, nem bízhatjuk teljesen a szülékre, hanem az egyháznak kell őket még egy ideig tanitólag támogatni. — Ez lenne a „felnőttek oktatása.“ A f. eőri reform, egyház gondoskodott arról, hogy fiatalsága iskolaszerű oktatásban részesüljön. Talán nem lesz teljesen érdektelen, ha — a nt. szerkesztő úr enge­dőimével — a felnőttek iskolájának keletkezését és mű­ködését röviden elmondom. A múlt év őszén, egy alkalommal, főnököm jelenlé­tében — gondnokunk figyelmét torna-eszközök készítteté­sére hívtam fel. „ Van ám nekünk ennél elsőbb és fontosabb teendőnk is tiszteletes uram“ mondá főnököm. Kérdésemre a következőket felelte; „Mióta Bőrben vagyok, mindig arra törekedtem, hogy népes fiatalságun­kat az utczai estvéli csavargástól és rendetlenkedéstől elvonjuk s emlékezetben tartassuk velük azt, a mit az iskolában tanultak. Higyje meg uram öcsém, fáj az em­bernek, mikor azt látja, hogy a fiatalság, kikerülvén az iskolából, egy pár év alatt olyan lesz, mintha iskolát sohasem látott volna. Azt kellene hát tenniiuk, hogy est­véli iskolát állítsunk fel s uram öcsém rendbe hozná a fiatalságot. Majd aztán a tornaeszközökről sem feledke­zünk meg.“ Ezen nyilatkozat után kötelességemnek tartottam, a munkaidő lejártával, felszólítani az ifjúságot az esti isko­lába való belépésre. Múlt év november 16-án beiratkoz­tak 26-an. A létszám rövid időn 74-re emelkedett, ré­szint legények, részint fiatal házas emberek beiratkozása folytán. Összejöttünk hetenként 3-szor s esti 7 órától 9 10 óráig foglalkoztunk. Egy templomi ének együttes elmon­dása után újságot olvastam nekik. Ezután egyet dalol­tunk, majd számoltunk. Ismét egyet daloltunk. Közokira­tokat csináltunk. Beadott Írásbeli dolgozataikat javítottam. Levelet irtunk. Végezetre egy párt daloltunk, egy pár zsoltárt vagy dicséretet elmondottunk. A tagsági dijakból — mert minden legény 30 kr. tagsági dijat fizetett — megrendeltük a Hol. Újdonságo­kat a Yil. Krónikával, a Téli Újságot, egy (4azdászati havi füzetet. Ezeken kívül ingyen kaptuk a Budapesti Hírlapot és a Borsszem Jankót. — Az ecclésia 25 frtos adományából könyveket rendeltünk, mi által egy nép­könyvtár alapja vettetett meg. A könyvtár javára rendeztünk két mulatságot, me­lyek 46 frt tiszta jövedelmet hoztak. Éhez hozzászámítva a tagsági dijak fölöslegét, 54 frt áll rendelkezésünkre, mit a jövő őszön szintén könyvvásárlásra fordítunk. Ha az anyagi haszonhoz az erkölcsi nyereséget is hozzászá­mítjuk, mit az által vélek legcsattanósabban kifejezhető­­nek, hogy ez évben a szokásos „megltéselések“, az abla­kok alatti scandalózus esetek s a kevésbbé finom érzé­keknek megfelelő heczczek ez évben elmaradtak s remél­hetőleg jövőben sem fognak előfordulni: nyilvánvalóvá, kézzelfoghatóvá válik a felnőttek csak négy havi oktatá­sának is áldásos következménye. — Márez. 1 G-ika óta az iskolázás — a munkaidő beállta miatt — csak vasárnap délutánonként tartatik. A jó lelkipásztor működésének ilyen s ehez hasonló eredményei vannak. — S ha ez sikerült nt, Guetli Sándor esperes urnák, sikerül az más lelkészeknek is, különösen, ha egy Páll Sándor-féle tettre kész gondnok áll oldaluk mellett, S hogy erre nemcsak E. Eőrött, hanem más he­lyeken is szükség van. azt bizonyítgatni fölösleges. Vala­mint ahoz sem fér szó, hogy egy káplánnak elég ideje marad az esti tanfolyam vezetésére, még akkor is, ha az tanító-káplán. — Rajta tehát, az egyház érdekét, mely a mi érdekünk is, ily utón is szolgáljuk! Csiszér András tanító-káplán. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Lapunk felelős szerkesztője, ki a húsvéti szünidőt Pesten rokonai-, — kedves anyja és nővére dr. Hőgyes Ferenczné — körében tölti, főiskolánkat is igen kellemesen érintő azon megtiszteltetésben részesült, hogy husvét első napján délelőtt a Kálvili-téri ev. reform, templomban végezhette az istentiszteletet, husvét másnap­ján pedig az úrvacsora osztásánál mondott liturgialis be­szédet. —-• A pápai ev. reform, templomban a Jilek Ferencz segédtanító úr által a gyülekezet földmives tag­jaiból alakított énekkar husvét első napján mutatta be eddigi működésének eredményét és pedig igen szép siker­

Next

/
Oldalképek
Tartalom