Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-06 / 14. szám

22$ DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 226

programul alapján, minő p. <>. az evang. szövetsége. Nem vagyunk tehát exclusivek. betüimádók mi sem; mondhatnak annak, de azok. kik azt teszik, rágalmaznak, l'sak kelletén túl nem megyünk, mint nem ment Révész Imre sem. ki a Ballagd rationálisnmsát az ev. prot. tlieologiának körén kiviil esőnek mondotta.

De a tál a rendén előtérbe lépett pietismusnak R. I. nem volt barátja. Ez az a leczke. amit R. úr nekem és Szala}' barátomnak kiilünüsképen felbágy, nem tudom mi végből. Lássuk ezt a főfő akadémiát. A tál a renden élőtérim lé/iő pietizmusra én sem törekszem, bár annak a sivár lelküségnek sem vagyok barátja, mely a templomon kívül minden imától s vallásos gyakorlattól irtózik. Azt hiszem, magának az igaz és őszinte pietizmusnak, mely nem lép előtérbe túl a rendén, nem volt talán ellensége K. I. sem. mert még számba vehető embert nem találtam, a ki azt minden alakjában elitélte volna. Tudunk igenis a pietizmusnak elfajult alakjáról, mely csömörletes és visszataszító méltán. De a kik a pietizmusnak mindenestől ellenségei, ilyeneket ha láttam, azok nem tudták, mi a pietizmus. Általánosabb és behatóbb bibliaismeret sürgetése; egyetemes papság nevelése a laikusoknak a gyülekezet lelki vezetésében való részvétele s a házi isteni tisztelet gyakorlása által; a holt orthodoxiával. elméleti vallásossággal szemben az élő hit. a gyakorlati keresztyéni élet sürgetése; szeretet által való meggyőzése a hitetlennek és eltérő nézetiieknek, az istenes élet époly szükséges feltételévé tevése a papságnak, mint a tudomány; prédikálás a haszontalan deklamálás helyett: — ezen hat tételben szokták összefoglalni a pietizmus jellemző sajátságait s én nem tudnám, melyiket kellene ezen pontok közül kárhoztatni, vagy melyiket kárhoztatta R, I. Bizony nem lenne kár. ha ezen pontok közül egyik másik érvényesülne közöttünk is.

Különben, hogy folytonosan Révész Imre valódi követőinek és szellemi utódainak hirdessük magunkat; hogy folytonosan arra hivatkozzunk, hogy mi az ö szellemének örökösei, munkájának folytatói vagyunk: no azt nem teszszük ; én legalább részemről nem teszem’. Ez ismét túlzás, rá fogás. Nem emlékezem, hogy Révész Imrére mostanában hivatkoztam volna. Most is csak azon szoros Viszony volt oka reá hivatkozásomnak, melyben a \t. szerkesztő úr ő vele van. K* * csak av.t mondtam, hogy Révész Imre küzdött a negativ flreol. irány ellen; azok kik a konfessiókat gúnyolják; (1. a Fig.velmezó 1872. évf. 172. 17A. lapjait), agnosticisuuist, skeptícismus t, unitárismust prédikálnak. Nem küzdött'/ Reményiem, ennek bizonyítását nem kívánja tőlem R. úr. Azt- is mondottam, hogy az igazság, mondjuk a kér. alaptanok, melyekért R. I. buzgóit és dicső harezot vívott, nem haltak ki. Nos hát kihaltak? Azt hiszem. mondhatjuk, s joggal, hogy mi is a positiv irány hívei vagyunk, a uélkiil, hogy túlságosan belekapaszkodnánk valakibe. Ne gondolja R. úr. mi nem akarunk ökörszemek lenni, kik a sas szárnyai alá akarnánk bújni. Legalább ön részemről nem. R. 1. csak egy a sok nagyok közül, kikre hála Istennek, hivatkozhatunk. S ha ő reá hivatkozni visszaélés nevével, én ezt ritkán követem el. Az ökörszemekre és nyu lakra’ tartott vadászat tehát ez. alkalommal, úgy látszik, nem sikerült.

Különben, ha a bujkálásra nézve nem is. de a nagyságra nézve szives készséggel ismerjük el, hogy R. I.-hez képest csak ökörszemek vagyunk Nagytiszteletüségeddel együtt; bár egyikünkről csak a napokban hallottam itt tanácsbirák ajkairól, hogy amit az az ember ott a Bánátban cselekszik, az nagyszerű, ő legalább az ökörszemnél aligha mégis kissé nem nagyobb. A nyúl hasonlata azonban triumvirátusunkra már első tekintetre sem talál, mert j). o. csak ahoz is. hogy helvét hitvallást tételt követők társulatáról beszéljünk, nálunk némi bátorság kell. mi a nyulaknak nincsen. A mi pedig egy olyan határozott kálvinista s nemcsak lefelé, hanem felfelé is független, szókimondó lap szerkesztéséhez kívántatik, minő a Szabad Egyház, ahoz ismét bátorság kell. minő nincs minden nyulacska szivében. Hanem az — hogy a nyulakkal végezzünk. — máig is talány maradt, hogy a R. I. iránya, álláspontja. hogy egyeztethető össze nem az augsburgi confessióval. hanem a Szász K. nagyon is messze menő skepticus programmjával V Hogy magasztalhatja egyik a másikat? No de ez is majd megoldódik. ')

Nekem azonban végeznem kell. Köszönöm szépen a szives figyelmet s ama szép imádságot a ferde utakról való megtérésünkért. A mi utaink. megengedjük, lehetnek ferdék, legalábk a mennyiben vannak utak. melyek egyenesebben vezethetnek bizonyos körök kegyeihez.*) De hát mi nem ezt keressük, hanem hitéletre törekednénk, mely czélt a skeptícismus utján soha sem láttunk még eléretni, s nem is tartunk elérhetőnek; hanem azt láttuk, hogy az ősi evangyéliom örök igazságai által, s mondjuk, a jó kálvinista elvek szerint sokszor és sok helyen el éretett. Ilyen irányban kívánnánk munkálkodni; de érezzük magunk is, a lelki közösség szükségét, annál inkább, mert mi. az Írás szavai szerint, minden felől szorongathatunk, s tűzünk, erkölcsi erőnk, buzgóságunk — fájdalommal kell beismer') Sem nem magasztaltam sem nem ócsároltam — mint K. urék — a Szász Károly programmját. csupán annyit mondtam róla, hogy »a szokott széles látkörrel és könnyedséggel vázolja az írod. Társaság és a Szemle feladatát és irányát.« Hogy azonban részemről is teljes határozottsággal nyilatkozzam e programmról, K. nrék e botránkozás-kövéről. nem késem kijelenteni, miszerint én e programmal ( nem szólva egy pár. a dolog lényegére nem tartozó. kifejezésről, melyeket nem tartok egészen szerencséseknek) lényegileg tdjex-n egi/et• értek■; sőt atzt is határozottan kijelentem, hogy Sz. K. programújában nggaiia:on elvehet látom lefektetve, amelyeket Hévés: Imre e lar<jíjban vállalt s a »Prot. egyh. és isk. lap« 18(iH. évfolyamának Ül. és 4T—Tő. számaiban »A protcstantismus és a tudomány- továbbá »Némi tájékozás a pr. és a t. felett, különös tekintettel a magyar prot. egyházra* czimű ozikksorozataban kifejtett. Aki tehát Sz. K- prirgrammját botrányosan rosznak mondja, annak a Hévész Imre ferttebb idézett-helyeken kifejtett elveit is szükségképen botrányosan rosszaknak kell mondani. Tessék levonni a consequentiákat! Sz.

*) Hogy K. ur maga magát és társait bátor férfiaknak d«‘darálj a. az ellen nrnes semmi kifogásunk : de kövesse meg magát. Iul a velők nem egv utón járókat »kegy keresőknek* meri nevezni- Ez nem »érdesség« édes tiszttárs ur: ez már határozottan alacsony eljárás, melynek visszautasítását, illetőleg mélt«'» megtorlását, magam részéről sem szükségesnek, sem hozzám illőnek nem tartom- Ahol már ilyen fegyverek járják, «»tt vége van a tárgyilagos és elvi magaslaton álló vitának. Az »érdességért* nem haragszunk, kölcsönbe ment. felesleges volt érte bocsánatot kérni K. urnák: He azt valóban’ sajnálhatja, hogy ez az egyetlen gondolat szivén feküdt s ormán prrpTTT.i~k*erütt"és sem innen, sem onnan nem törölte azt ki azonnal-Szerk.