Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-06 / 14. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 224 ‘223 uek látja, ám vegye oltalmába; szólaltasson meg minden igaz és öntudatos prot. embert az illetők komoly figyelmeztetésére, hogy tilosba tévedtek s talán maguk sem tudják, hol járnak: de vezényelje seregeit a merénylők ellen s az én számba ne tömjön olyan állításokat, mikről én nem is álmodtam, vagy mondja meg, hol kívántam én az ágostai hitvallású testvéreknek az irod. társaságból való kizáratását? Ön nem kívánja az ágost. testvéreket kizárni, úgy-e? Én sem')- Hol vette hát azt, amit absurdum kívánságnak nevez, én nem tudom. Meglepett engem is, mint sokakat, különösen a Szemle programmja, melyet Ön magasztalt, s aggaszt, az tény, mert az nagyon messze megy. Nem az augsbérgi confessio a botráukozás köve, hanem a messze vitt rationalismus, amitől, úgy látszik tartani lehet. Az igenis botrányos rósz programúi, valamint botrányos rósz czikk a Pál apostol megtéréséről szóló is, hogy miért, eléggé ki van mutatva a Sz. E.-ban megjelent ismertetésben. Megkísérli R. űr, hogy Révész Imrével ellentétbe hozzon. Elmondván, hogy R. I. az Evaug. Szövetség eredeti programújával értett egyet, de azt sehol sem mondja hogy a helvét hitvalláshoz való korábbi erős leköttetést mindenütt elhagyta, hogy szerinte a felekezetek alaptanai iránti hűség nem egyértelmű a koufessiókhoz való szigorú leköttetéssel; továbbá, hogy R. I. a kér. vallás világ vallássá levését remélte, a nélkül, hogy az egész világnak kálvinistává kellene lennie; s végre, hogy R. I. nem volt hive az ev. szövetség kebelében túl a rendén előtérbe lépett pietisztikus színezetnek s rendszerezett imádkozási gyakorlatoknak: utána teszi: „Nem hiszem, — úgymond — hogy K. E. ur és elvtársai helyeselnék és aláírnák R. I. fentebbi nyilatkozatait.“ Ezért azután ránk húzza a sentencziát. De hogy tudja R. ur, hogy ama nyilatkozatokat aláirnók-e vagy sem? Ki mondta ezt Önnek? Hát annyira elfogadhatatlan dolgoknak tartja-e ezeket? Meg fogja lepni valószínűleg, ha én mindjárt egynek kimondom, hogy ama nyilatkozatokban alig látok valamit, a mit alá ne lehetne Írni.2) Révész Imre álláspontjával ál') Ha valaki kárhoztatja és megróvja az Irodalmi Társaságot azért, mert nem az ő confessionalista álláspontján van, sőt egyenesen igy szól: »ne engedjük .... református hitvallásunkat az ellene aaját egyházunk kebelében társulati erővel s utón megindult támadás martalékául;« továbbá, ha valaki úgy nyilatkozik, hogy »a protestáns társaság nem lett az, aminek kellene lenni« ; az eként nyilatkozó urakról nemde nem természetesen fel lehet, sőt fel is kell tenni, hogy ők szigorú ccnfessionális-kálvinista jellegűnek szeretnék látni és tudni az írod. Társaságot; ami megint csak is úgy lenne lehető, ha abban az ágostai hitvallású testvérek részt nem vennének. Hogy K. ur ezt nem akarja, azon igen örülünk; de kérjük, legyen szives valahol egy önálló czikkben — mi is mindenkor örömmel közöljük — világosan és alaposan kifejteni, hogy milyennek kellene tehát lenni ő szerinte a Prot. írod. Társaságnak?! Vagy ami még sokkal egyenesebb ut lenne: adjon be 10 társulati tag aláírásával ez érdemben a f. évi ápril 13-án tartandó választmányi üléshez egy indítványt az alapszabályok megváltoztatására vagy alkalmazására nézve ; mely indítványa az alapszabályok 24 §. e) pontja szerint okvetlen tárgyalva s érdeme szerint méltatva lesz a választmány s a másnap tartandó közgyűlés Által. Szerk. *) Gratulálok K. urnák ezen kijelentéséért, bárha van abban némi kis »reservatio mentalis« is, például: »alig látok valamit, amit alá ne lehetne Írni;« továbbá »R. I. álláspontjával általában meglehet elégedni.« Viszont magam részéről határozottan kijelentem, (de csutalában meg lehet elégedni. () nem volt rideg és szűkkeblű orthodox, de nem is volt ám az elvteleuség, n szertelen raczionalismus embere. Midőn azt határozottan kinyilatkoztatja, hogy az evaug. szövetség programújával egyet ért, azzal meg lehet elégedni. Azon kér. alaptanok, melyek ama programúiban foglaltatnak, symbolicus könyveink lényegét képezik, s azok az igazságok szerinte örök igazságok. Másfelől, tudtommal nem is nyilatkozott ám a konfessió ellen sem. Sőt a konfessióhoz ö még szigorúbban köttetett le papi esküje által, mint azok, kik az általa készített esküforma szerint esküdtek fel, s az esküt kétség kiviil letette. () pedig Ballagival szemben felteszi, hogy ha tagja lett az evaug. szövetségnek, tehát vallotta is azon tanokat, melyeknek vallása a tagság feltétele volt. Hát vele szemben nem lehet-e feltenni, hogy hű maradt a helvét hitvalláshoz, melyhez ő még erősen leköttetett? Szerinte, a ki nem ért egyet a felekezetiek mehet, 0 nem ment. De meg az általa szerkesztett eskü formában is ez áll: „tanításaimban, az Isten igéjéből merített s anyaszentegyházunk által bevett symbolicus könyveket tiszteletben tartom.“ 0 nem tartotta volna-e tiszteletben azokat? Épen a Révész ur által idézett czikkben a 172. lapon tiltakozik Ballagd azon vádja ellen, hogy „a confessiók a mi szánkban merő hazugságok“ és hogy „vallástételeink nem kifejezői többé a mi hitünknek“ stb. . . . Az szerintem egészen érthető, hogy mikor égy lapot indít, s annak álláspontját jelzi, melyet valószínűleg nem épen csak reformátusoknak szánt, egy oly programmot fogad el, melynek köre tágabb; melynek alapján lehet az ember jó keresztyén, ha szinte nem szükségképen kálvinista is. Az is érthető, ha a lelkészektől nem kíván egyebet, minthogy a konfessió lényege szerint tanítsanak. Azzal megérhetnénk ma is. Ami symbolikus könyveinket illeti, én azokat szeretem, lényegileg jóknak tartom; a kálvini hitrendszert lényegileg az igaz keresztyénségnek tartom: de azért nem mondom, hogy a ki ezt azon módon alá nem Írja, az nem lehet jó keresztyén. Az alapigazságok meg vannak más symbolikus könyvekben is. Én vettem úrvacsorát metliodistákkal, tán még baptistákkal is s prédikáltam lutheránus templomban nem egyszer. R. urék egy irányban tovább mehetnek a tiirelmesség tekintetében, mint én, de más irányban, nem tudom jönnének-e velem mindenütt, A konfessiót azonban szükségesnek tartom, mint jelvényt, mint zászlót, mint köteléket s azt tartom, mit egykor Ballagd, hogy: „a konfessiók kétségkívül teljes érvényben megtartandók mindaddig, mig közzsinaton új Konfessiót nem szentesítünk és miután a község a szentesített konfessiók alapján áll, a lelkésznek nem szabad a szószékbe oly tant vinni, mely a községet a maga konfessió szerinti hitébnn legkevésbé is megzavarhatná, megingathatná.“ Ez azonben nem teszi azt, hogy két evangyéliomi felekezet közös czélok elérésére ne szövetkezhetnék, különösen, hogy történelmi téren együtt ne munkálkodhassanak, olyan pán csak K. ur megnyugtatására) hogy én R. I. szóban forgó nyilatkozataival, illetőleg nézetetével minden pontban és teljesen egyetértek ; tehát épen nem tartom azokat »elfogadhatatlan dolgoknak.« Hanem az az »alig* és az az »általában« úgy látszik, sok mindent magában foglal K. uréknál; amit megint nem ártana, ha bővebben és világosabban kifejtenének. Sz.
