Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-06 / 14. szám
221 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 222 „szempontjából elodázhatatlan nah x már az 1890—91. tan„évre foganatositandónak tartja ;u mivel azonban a főiskolai pénztár az erre nézve szükséges összeget semmi részben nem fedezheti, a gyülekezetek és hívek áldozatkészségének újabb igénybevételét pedig a mai viszonyok között szintén nem lehet számításba venni, igazgatótanácsunk nem lát más módot, mint hogy a főiskolai középtanoda azon költségei, melyekre nézve tisztán e tanszakot illető kellő alapokkal nem rendelkezünk, áUamsegélylyel fedeztessenek oly módon és arányban, mint az például csurgói középtanodánknál is történt. (Különös találkozása a véletlennek, hogy épen mai számunkban közölhetjük a csurgói főgymnázium állami segélyezésére vonatkozó s valljuk be, felekezetűnkre nézve igen méltányos és előnyös feltételeket.) Az igazgatótanács legközelebbi ülése f. évi jani as lió 90-án leend. É—N. TÁRCZA. Húsvéti imádság. II. Korinthus 0: 2. Áldásoknak örök kútfeje nagy Isten! Szent buzgósággal eltelve állunk meg előtted a természet s lelkünk nagy ünnepén; s bár gyenge ajkunk csak rebegve szólhat: örvendező szivünk az áhitat és hála szárnyain emelkedik Te hozzád! Mi véghetetlen vagy Te Istenünk! A mindenség hatalmad temploma, melyben imádattal tekintenek rád teremtményidnek myriádjai. miket Te egy szavaddal alkotni! Te adtál törvényt e világnak, mely igédre hallgat s bölcseségeddel Te igazgatod. Te rendelőd el a futó időnek törvény szerinti változásait, örök végzésed alkotása minden, mi ég és föld határain belül van! Te végtelen szeretet vagy Atyánk! igéretidbeu változatlan és szavad, mint az erős köszirt megáll. Oh menynyit adtál végtelen kegyelmed kifogyhatlan tálházából nekünk; kik elfordulva 'főied bűnt cselekvőnk; hányszor éreztük áldó jobb kezed! Midőn halállal sújtott az igazság. melynek törvényi Tőled jöttének; adtál Megváltót egyszülött Fiadban, ki a halál hatalmát megtörő! Imé megújult egy lehelletedre. a tél fagyától ami holt villa! A természet is ünnepel velünk, ünnepi mezt öltött a fidd magára s dicsőségét hirdeti szent nevednek. Imé megadtad érnünk a napot, mely legnagyobb az ünnepek sorában . midőn hitünk templomát felkeresve örömdal zendiil buzgó ajkainkon! Nincs már hatalma rajtunk a halálnak! nem rémes már a sir sötété nékiink. mert megtörő a zárt a halhatatlan! Légy áldott érte édes Istenünk ! Áldott légy. hogy virágokat fakasztál a tél helyén s a bus sirok felett! Áldott légy. hogy nem hagytad a halálban. ki a váltságot nekünk meghozd s nappalt deríte lelkünk éjjelére; áldott légy. hogy adtál hitet szivünkbe, melynek fényénél látjuk Krisztusunkat megállani a törnötök felett, e szent igéket hordva ajkain; Eu vagyok a feltámadás s az élet; nem lát halált, ki én bennem hiszen! Magasztaltassál Isten! a reményért: hogy a síron túl is élet vagyon; mert ez.megőriz, hogyha itt a földön a bűn hatalma harczra kél velünk, vagy szenvedés és ínség ostoroz! Nem csüggedünk, mert látjuk fönt az égben hitünk szemével azt a szebb hazát, hol hervadatlan lészen majd jutalmunk, ha ártatlanság hófehér mezében borulunk térdre a biró előtt! < )h add Atyánk, hogy e hit s e remény legyen vezére földi életünknek s majdan valóság ott fent az egekben! Ámen. Medgyasszay Vincze IV. éves papnövendék. Hogy ,,a félreértés köde még inkább oszoljon.“ Még nem értettük meg egészen egymást. A 12. számban közölt válaszomra tett szerkesztői megjegyzésekben oly dolgok vannak, mik újabb nyilatkozatot provokálnak. Meggyőződésemet, álláspontomat legkevésbé sem szégyenlem ugyan senki előtt, sem azt leplezgetni vagy módmsitgatni akarom, s nem is itt jelzem azt először, de olyan dolgokért sem vállalhatok felelőséget, mik nekem ok és alap nélkül imputáltatnak, s miket én nem adoptálhatok. Óhajtok, ha lehetséges megértetni. Óhajtom, hogy csak az tulajdonitassék nekem . amit mondok és ne az. amit nem mondok. Ismétlem, hogy a kérdéses felhívás asz. E.-ban nem nevem alatt jelent még; habár nevem előfordul is benne, kinyomatás előtt velem közölve nem volt. Senkit vele meg sem bíztam. Azért a leczkéztetés, hogy mikor valamit világ elé bocsátunk. írjuk meg világosan, hogy mit és hogyan akarunk tenni, nekem nem szólhat. Ezt a lerzkét nem a D. Pr. lapból fogom megtanulni. ') Azon állítás világ elé hozásáért is mással kell Révész urnák számolnia, hogy ..vallásunkat naponként bántják a mi pénzünkből feutartott testületek tanárai.“ Aki azt mondta, reményiem helyt fog állani érette. En ugyan úgy gondoltam, hogy az illető iró nem értette azt általánosságban minden tanárra, s azt hiszem könnyű érteni, hogy kikre értette, mert nem is először illetnek ezzel a váddal némelyeket. De elvégre is. én csak értelmezem magamnak amaz állítást, de a Sz. E.-ban nem én közöltem. S ha, II. úr minden áron a tanári kar defensora akar lenni, ne nekem tessék a tanácsot adni. hogy „máskor tessék úgy inti, hogy ne egy egész testületet vádoljanak be" stb. Különben is, azt hiszem, hogy az irás dolgában nem sok tanúim valónk lehet egymástól. Ismét, ha az ágostai hitvallású atyafiak irodalmi társasági tagságát valaki ellen oltalmába venni szíikséges-A »leezke« — nevezzük igy — természetesen nem K. urunk, hanem a l'elhivás fogalmazójának szólott. Hogy aztán K. ur e lee.zkét nem a 11. l’r. Lapból fogja nie;tanulni, az nekünk tökéleteseit mindegy; <le óhajtjuk, liojíy valahonnan mégis tanulja meg. Szerk.
