Új Dunántúli Napló, 2004. december (15. évfolyam, 328-356. szám)
2004-12-06 / 333. szám
2004. DECEMBER 6., HÉTFŐ - DUNÁNTÚLI NAPLÓ RIPORT 7 KULTÚRA KARÁCSONYI HANGULAT A POSTÁN KARÁCSONYT KÖSZÖNTŐ BÉLYEGEK ÉS BETLEHEMEK. A pécsi Postapalota előcsarnokában karácsonyi bélyegekből és betlehemekből nyílt kiállítás. A kiállított darabok év végéig tekinthetők meg a posta nyitvatartási Idejében. unú löffler pétkr Talált tárgy, Idegen test könyv Előzmény nélkül nehezen érthető Balassa, Esterházy, Nádas - a kortárs magyar irodalom és a mai hazai szellemi élet elitjébe tartozó emblematikus alakok adtak találkozót egymásnak Takáts József Talált tárgy című interjúkötetében. A tizenegy beszélgetést a szerző egy mennyiségileg is tetemes, széles körű anyagból válogatta. A pécsi Alexandra Könyvkiadó sorozatszerkesztője, Ágoston Zoltán (képünkön), a Jelenkor című irodalmi folyóirat főszerkesztője a minapi, a pécsi Művészetek Házában megrendezett könyvpremieren Havasréti Józseffel, Szolláth Dáviddal és a szerzővel idézték meg azt a korszakot, amelyet manapság nagy leegyszerűsítéssel nyolcvanas éveknek neveiBB (*on korra, erre •k«* is jellemző, jr8 hogy az előz- Clf i 1 ményei nélkül aiigha érthető, így ez alkalommal is a hatvanas évek megalapozó jellege került terítékre. Takáts József a ’80-as években eszmélke- dett, alapos felkészülés, utánjárás előzte meg az egyébként rádiós hangzóanyagként fölvett beszélgetéseket. A tanulmányértékű, tömör, lényegre törő beszélgetésekre mindenki nyugodtan támaszkodhat, aki akár a korszak, akár az egyes szereplők szellemi attitűdje iránt érdeklődik. A sorozat egy másik kötetét, a német Hans Henning Paetz- ke Idegen test című könyvét, amit kötetszerkesztőként Nagy Boglárka, a Jelenkor szerkesztője jegyez, ugyanezen a napon a pécsi Lenau Házban mutatták be. A könyv az Ifjúságom Kelet-Németor- szágban alcímet viseli. Már zenél is az egyetem dupla élvezet Jó a fülnek, és kreditpontot is adhatnak érte Előadásokkal egybekötött ingyenes komolyzenei koncertsorozat kezdődött a Pécsi Tudományegyetemen a Művészeti Kar Zeneművészeti Intézete szervezésében, oktatói és hallgatói közreműködésével. Dunai I. A PTE Művészeti Kar Zeneművészeti Intézete július 1-jétől kinevezett igazgatója Király Csaba. A Liszt-díjas zongora- és orgonaművész - akinek a pályája Komlóról indult -, vezetői megbízása kapcsán azt a meggyőződését és szándékát nyilvánította ki az egyetem polgárai számára, hogy maradandó emlékű zenei rendezvények megszervezésével és rendezésével az általa vezetett intézet hozzá tud járulni az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyeréséhez Pécs számára. Ennek fő momentuma, hogy a Művészeti Kar 2005 májusában - igazán előnyösen díjazott - nemzetközi zongoraversenyt rendez az egyetem támogatásával. A Zeneművészeti Intézet másik jelentős egyetemi projektje az egész intézmény számára készül. Nem titkoltan a több év óta népszerű Táncoló Egyetem példájára Zenélő Egyetem című koncertsorozatot indított az Ifjúság úti konferenciateremben. E programon belül az intézet tanárai és hallgatói előadással egybekötött hangversenyeket adnak. Idén két bevezető koncertet terveztek. Az elsőn pénteken este a Művészeti Kar Harmónia Fúvósegyüttese adott hangversenyt, amelyen közreműködtek az intézet rézfúvós kamaraegyüttesei. A kar mester dr. Ronald Johnson vendégprofesszor, az University of Northern Iowa zenekarok és vezénylés tanszékének vezetője volt. A Fulbright amerikai-magyar tanárcsereprogram keretében a tanév elejétől tanít és vezényel a zeneművészeti Ingyenes koncertsorozat intézetben. kezdődött a PTE-n fotó: l r. A második hangversenyen, december 14-én az intézet vonós és fúvós tanszékének hallgatói és tanárai játszanak majd, többek között Bach, Haydn, Brahms és Schubert műveiből. A tervek szerint febru- ^ ártól a Zenélő Egyetem programja hangverseny- sorozattá bővül, ame-j lyen a fúvós, a vonós, a j magánének és a zongo- j ra tanszék hallgatói, valamint az egyetem Janus Pannonius Szimfonikus Zenekara vesz részt közreműködőként. A hangversenyekre a belépés mindenki számára díjtalan. A karok közötti kapcsolat erősítése, a komolyzene megszerettetése, a jövőbeni koncertlátogatók számának bővítése a cél. A Zenélő Egyetem program kapcsán az is felmerült, hogy a különböző karok hallgatói kredit- pontok szerzésére alkalmas műveltségi tárgyként vehessék fel tanulmányi programjaikba az egyetemi kon- certeken való részvételt KARIKATÚRA KpSitoi LÁ/úYl Elsósegelydoboz SZMODIS LMRE RAJZA Cigánynak lenni, élvezet... Balogh Zoltán Trabanttal szállni, élvezet, Trabantunk száll, mint a képzelet... Itt csak a képzelet száll. Az is töfög, és röfög, és egyáltalán nem klafa, ahogy elhagyjuk, Istvánnal, az egyes állomásokat. Kint Opelek meg mic- subisik állnak, bent trabant- fíling csípi a szemet. István egyszer romázik, egyszer cigányozik. Egyszer már meg kéne állapodnia ennek a társadalomnak, békében, végre megállapodnia legalább arról, hogy most cigányozunk vagy romázunk? - Ön roma?! - kerekedik el a munkaügyes szeme, és amikor becsukódik István mögött újra meg újra az ajtó, a következő helyen, morog még valamit magában a semmirekellő cigányokról, mit képzelnek, munkát?! Munkát, amikor a tisztességes fehéreknek sincs?!- Biztos, hogy látta a tévében a reklámot, hogy együtt indulnak az iskolából, azután a másiknak ötször kisebb az esélye az elhelyezkedésre. Vagy tízszer... nem is tudom - mondja István, és nagyon vénnek látom hirtelen a huszonöt éves karakán, jóvágású fiatalembert. Megette a fene, ha valaki huszonöt éves korára megvénül, azt minimum az Etna-féle eső vagy a Titanic kellett, hogy maga alá temesse, vagy egy hétig élt a jégben, Ötzi módra, míg nem jöttek a ha- mukotró-mélymérü- lő-jégkockavágó felmentő seregek, hogy kis levegőhöz segítsék. Istvánt a kutya nem segíti levegőhöz, huszonöt évesen, szakmával, érettségivel a kezében leírva érzi magát, a rovancsolásnál az „ik- tatandók” közé kerül, de fogalmazzunk direktben: bele a kukába, hogy kihányja valahol egy konténergyomor. István nem úgy néz ki, tizenhat év nevelőotthon után István keresetéből ad az anyjának is, „ha nagyon hullik a vakolat” sem, mintha éppen kihányták volna: bőrdzseki, farmer, nem- tucat-ing, narancslé előtte a pécsi Kálvária utcai - itt most minden összejött - vendéglátóhely asztalán, ami mellé megbeszéltük a találkozót. Még arra is ügyel, hogy kézkrémet használjon, így is olyan a tenyere, mint a bükk kérge. Most akkor van munkája Istvánnak, vagy nincs,- van baja, vagy nincs? Mert erről szól alapjában az élete és a története: ha valaki cigány - roma - akkor. jobb, ha megy neki a sötét víznek. Vagy az államnak-önkor- mányzatnak- máltaiak- nak, és feji, lopja, csalja őket, ingatja a fejét. Ő nem akarja ezt. Ő „csak” dolgozni akar. Két éve van is munkája: miután Szulimánról, a részben a nevelőotthonban fölgyűlt pénzből vásárolt családi házból beköltözött Pécsre - itt biztos van munka, nemcsak négy óra közhasznú teszetoszaság, négy hónapig -, az anyjához, a Kálvária úti volt vámlaktanya lerobbant udvari lakásába, megtalálta a Lustát, aki ugyancsak roma. Vagy cigány. Nála dolgozik, kétszázötven forintos órabérben, bont, takarít, épít, éppen mit kell. Persze, feketén, a keresetéből spórolta össze a dzsekit, a nadrágot, a nemtucat-inget, és ad az anyjának is, ha nagyon hullik a vakolat. Valamikor a tavasszal megkereste az egyik nagy-nagy roma szervezet (itt nem szabad mást mondani) szegről-végről rokon nagy-nagy pécsi emberét, munkaügyben. Kubikolásra invitálta, óránként száznyolcvanért, a saját vállalkozásához. Feketén. Akkor inkább a Lusta. Mert más nincs. Hiszen a telefonban, a palackozó portájáról, aztán a Légszeszgyár utcai vállalkozásánál még volt állás - amíg föl nem ment az irodába. És volt, hogy körbejárták, mint valami vadat, és egy szóval leterítették. Mindig azzal az egy szóval. István munkamániás lett. Ha már katona, rendőr nem lehetett. Vagy tanító. Mert ott, mondja, legalább ott becsülik a cigányt, csak volt egy balesete, a katonaorvosnak nem tudott hazudni, látta a heget, a tanítósdi azért nem megy, mert a felvételihez idő keü, plusz tartalék, ami soha nem lesz. István a múlt héten beszélt a pécsi tiszteletbeli olasz konzullal. Olaszország nagyon szimpatikus a számára, egyszer volt ott, és senki nem járta körbe, mert hozzászoktak, hogy vannak sötétebb és kevésbé sö- tétebb bőrű emberek.
