Új Dunántúli Napló, 2004. december (15. évfolyam, 328-356. szám)

2004-12-03 / 330. szám

2004. DECEMBER 3., PÉNTEK - DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 KULTÚRA - RIPORT SZÍNES RÉZKARCOK PÉCSRŐL TAKÁCS DEZSŐ RUDNAY-DÜAS GRAFIKUSMŰVÉSZ pécsi ihletettségű szí­nes rézkarcai láthatók a pécsi Árpádházi Szent Margit Kollégium ifjúsági galériájában. A tárlat december 15-ig tekinthető meg. remi: löffler péter Ihletvadászat két napig: nyitottak a műhelyek Fülöp Z. Ritkán adódik alkalom arra, hogy megleshetjük az alkotás folyamatát: a művészek ugyan­is nem szívesen engedik kilesni a műhelytitkokat, nem szeretik megmutatni, ahogyan például egy vászonból és néhány üveg festékből műalkotás születik. Ám vannak kivételek: ma és holnap este hattól tízig a Rákó­czi úti Tűzoltó Műtermek min­denki számára nyitottak és láto- gathatóak lesznek. A Nyitott Műterem címet vi­selő rendezvényt a Tűzoltó Platform név alá tömörülő, ti­zenkét pécsi képző- és iparmű­vész jegyzi: többségük ismert és elismert alkotó a városban. Azonban ez az első alkalom, hogy alkotás közben is kiles­hetjük őket.- A műterem teljes mérték­ben intim szféra - erősíti meg felvetésünket Somody Péter, az alkotók egyike. - Ahogy az em­ber a hálószobájába sem enged be akárkit, úgy a művész sem szereti, ha itt zavarják. A rendezvény természetesen egyben kiállítás is, hiszen a fa­lon, de még a folyosón is ott so­rakoznak majd a félig kész mű­alkotások.- A legfőbb célunk, hogy a művészet kapcsán egyre gyak­rabban tapasztalható negatív misztika pozitív misztériumba forduljon át: ezért szeretnénk megmutatni, hogy a műterem valójában műhely is, a szó fizi­kai értelmében - folytatja So­mody. - Láthatóak lesznek azok a szerszámok, amikkel nap mint nap dolgozunk - és persze azok a problémák is, amikkel nap mint nap szembesülünk. Hogy kicsi a hely, hogy nincs elég fény, hogy ketten oszto­zunk egy szobán, hogy bérleti díjat kell összedobnunk. De mindezek mellett mégis csak van egy hely, ahol minden az al­kotásnak rendelődik alá. Művészeti Aranycsapat kivételes A legjobbak a pécsi Kisgalériában Aranycsapat? Igen. A művészet­ben is van ilyen. Bencsik István, Bukta Imre, Deim Pál, Dévényi Sándor, Finta lózsef, Keserű Ilona, Kő Pál, Lantos Ferenc, Melocco Miklós, Schrammel Imre, Vidov- szky László - csak néhány a 70 nagy név közül. Festők, építészek, szobrászok, keramikusok, zene­szerzők. Akadémikusok. Egy-egy művük néhány napja a Pécsi Galé­ria Kisgalériájában látható. A lehető legizgalmasabb dolgok egyike az élgárdával szembesülni. Ők a mezőny legjobbjai, az átlagos fölé magaslanak, ugyanakkor vísz- sza is hatnak arra. Mind a művé­szek, mind a művészettörténészek körében vannak jók, jobbak, leg­Az akadémiák dolga, hogy a legjobbakat prezentálják, a halhatatlanságé pedig, hogy kiket őriz meg kebelén vészeti Akadémia tagjainak kiállítása a Kis­galériában. Hann Ferenc művészettörténész a kiállítás kapcsán úgy fogalmaz, hogy az igazi művészet nem stílusfüggő: vagy igaz, vagy fals, vagy őszinte, vagy álságos. Mindkét akadémián élvonalbeli művé­szek dolgoznak, az egyikben inkább a tra­díciókra hivatkozó, a másikon az ávant- gardé mozgásokhoz közeli mesterek működnek. jobbak. Valamiféle közmegegyezés hoz létre időről időre egy kánont. A kánon mérvadó, de mindenkor ki is kezdhető. A közmegegye­zés csak látszólagos. Az akadémiák dolga, hogy a legjobbakat prezentálják, a halhatat­lanságé pedig, hogy kiket őriz meg kebelén. Gondolat - Vonal - Rajz címmel nyílt a Magyar Művészeti Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Mű­Ritka alkalom az olyan, mint a Pé­csi Galéria Kisgaléria most látható tárlata, ahol a Magyar Művészeti, és a Széchenyi Irodalmi és Művé­szeti Akadémia tagjai egyszerre, együtt mutatják be műveiket. Bebessi K. A DEMOKRÁCIA SZÓTÁRA Képzelőerő Boros lános Dewey (1859- 1952), a prag- matizmus klasszikus filo­zófusa azt állít­ja, a modem demokratikus gondolkodás kiemelkedő feladata az amerikai alkotmány elemzése és érvényesítése. Legnagyobb kö­vetője, Rorty szerint arra kell töre­kednünk, hogy „egyre több embe­ri lényt fogadjunk be közössé­günkbe ... a vendégszeretet az egyik olyan erény, amelyre a mi közösségünk a legbüszkébb. Ha azt mondjuk, az emberi jogok tisz­telete követelte meg, hogy meg­mentsük a zsidókat a náciktól, vagy a bosnyák muzulmánokat a szerbektől, akkor csak azt mond­juk, hogy a beavatkozás elmara­dása kellemetlen helyzetbe hozna minket önmagunk előtt, ugyan­úgy, mint ahogy nem tudnánk to­vább enni, ha tudomásunkra jut­na, hogy gyermekeink vagy szomszédaink éheznek, miköz­ben a mi asztalunk megterítve áll.” A demokratikus gondolkodás imperatívusza, hogy a fenyegetet- teket minden moralizálás előtt be kell fogadni. A képzeletgazdag morális cselekvés megelőzi a de­mokrácia teóriáját Rorty kérdése magában hordozza a választ, Job­baké a befogadó társadalmak a kizáró társadalmaknál?”. Az európai kontinensen még kevéssé látszik, és kevesen hiszik el, hogy az alkotmányos demok­rácia lehetővé teszi és feltételezi a morális haladást anélkül, hogy az egyes embertől közvetlenül „jósá­got” vagy „moralitást” követelne. Rorty kiemeli, „a morális hala­dást meggyorsíthatnánk, ha in­kább arra a képességünkre össz­pontosítanánk, amely lényegte­lenúek mutatja azokat a kis dol­gokat, amelyek elválasztanak bennünket... további kis dolgok­kal való összehasonlítás segítsé­gével” A hétköznapi élet aprósá­gairól van szó, ahol minden em­bert eleve elfogadunk, és ahelyett, hogy bármire is kényszeríteni próbálnánk, saját egyediségében tiszteljük - mindaddig, amíg nem fenyeget másokat Rorty szerint a demokrácia af­fektiv, érzelmi és nem annyira vagy nem kizárólagosan az észre épül. A moralitás „az érzelmek kérdése”. Radikalizálva, a demok­rácia nem az alapító nagy eszmék szolgai megvalósítása vagy meg­közelítése, hanem a képzelőerő és a nagylelkűség felszabadult növe­kedése. A kulturális és társadalmi fejlődés e vívmánya a múltnál gaz­dagabb jövőt csak a képzelőerő szabad működtetésével hordoz és hoz el számunkra. A demokrata és a hagyomá­nyos gondolkodás közti különb­ség, mint Rorty mondja, „a bezá- ródás és a nyitottság közti kü­lönbség - a változatlanság biz­tonsága, illetve az önmagát a megjósolhatatlan változás folya­matába belevető én ... közti kü­lönbség. A jövőnek ez az apoteó- zisa, a készség, hogy a bizonyos­ságot a képzelőerővel, a büszke­séget a kíváncsisággal helyette­sítsük, eltörli az elmélkedés és a cselekvés ... megkülönbözteté­sét Dewey szerint ez a megkü­lönböztetés az a nagy lidércnyo­más, amelytől a nyugati intellek­tuális életnek meg kell szabadul­nia ... az emberiét új lehetőségei­nek feltalálásával kapcsolatos re­mény fontosabb, mint a stabili­tás, a biztonság és a rend szük­séglete.” Ennek a gondolkodás- módnak az elsajátítása Európá­ban, és talán Magyarországon is - előttünk álló lehetőség. Gyakorlatközeli PR D. I. A PTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézetében 2002 óta folyik public relations szakértők képzése posztgraduális, szakirányú továbbképzési szakon. A működés során a FEEFI és az oktatás a magyarországi hasonló képzést folytató intézmények kö­zött meghatározó vált Elismertsé­gét jelzi, hogy idén a Magyar Pub­lic Relations Szövetség tagsága az Oktatási Tagozatának vezetőjévé választotta a téma itteni vezetőjét A tapasztalatokra alapozva a FEEFI tegnap Public Relations Szakmai Napot rendezett neves szakemberek részvételével. Fer- ling lózsef, a Magyar PR Szövetség elnöke szerint Pécsett az a nagysze­rű, hogy a munka az elméleti meg­alapozottságon túl kellően gyakor­latközeli, ami másutt nagy hiány. Negyvenes vagy? Akkor repülj! alulról Tanulságos történet arról, miképpen fest a gyakorlatban a közigazgatási reform Balogh Zoltán J. nem egészen negyvenhat éves korában került az utcára. Bő évtizede volt egy országos hatáskörű szerv pécsi irodájá­ban a főnök titkárnője. Tava­lyig középfokú, majd egy éven át, mert elvégzett egy, a mun­kához alkalmas képesítést nyújtó főiskolai szakot, felsőfo­kú diploma birtokában ügyin­tézett, irat- és emberkezeit. To­vábbá az előző, három éve me­nesztett, később az utóbbi ve­zető környezetében óhatatla­nul bizalmi munkakört töltött be. A diploma igencsak meg­dobta a fizetését: a korábbi bruttó kilencvenezerrel szem­ben, a szorzók alapján, a havi pénze fölkúszott kétszáznyolc­vanezer fölé. Lehet, ez volt a baj, ez a sokaknak irdatlan mérvű összeg. Vagy a túl-bizal- mi munkakör? Hogy I., ha kel­lett, vasárnap este tízkor en­gedte be a pécsi irodaépület vendégszobáinak egyikébe, lakni, a pesti nagyfőnök pécsi egyetemre járó csemetéjét? Azért - is - rúgták ki, mert szúrta a szemét, hogy a legjob­ban hangoztatott kormányzati takarékossági hullám közepet­te - hangsúlyozzuk: egy orszá­gos szervezet pécsi irodaházá­ról van szó - a vendégszobák­ba húszezer forintos csapok, hidromasszázs-zuhanykabi- nok, irodai szintenként négy- százezres konyhabútorok épül­tek be? A pénzt el kell költeni, mert van! - válaszolták I.-nek, amikor fölvetette, hogy nem kéne tán pazarolni. * * * Tavaly, amikor a kormány- váltás után megérett az idő ar­ra - pár hónapot mindig illik várni, úriember nem ütéssel kezd -, hogy októberben el- küldjék a pesti főnököket, J. is azt kérdezte, amit a többiek: És ezután? Ezután páran köz- tisztviselőből vállalkozóvá váltak, többeket előnyugdíjaz­tak. Csend volt, egészen idén február végéig. Ekkor közöl­ték, egyebek között J.-vel is, hogy egy egész hónapjuk van a választásra. Vagy a felmen­tés, vagy a közös megegyezés, vagy a „rendelkezési állo­mány”: ha netán megüresedik egy hely az országban, arra kiközvetítik... De hogy milyen hely és mikor, az bizonytalan. Az összesen négyszázötven fős szervezetből az alkalma­zottak ötödét küldték el - nem a tizedét, igaz, a megnyilatko­zásokban ezt „irányszám­ként” aposztrofálták. A legtöb­ben a közös megegyezést vá­lasztották. Mondván: nincs bí­róság, nincs hercehurca, biz­tosan megkapják a végkielégí­tést. Meg is kapták. J. munkaköre nem szűnt meg; egy csaknem két évti­zeddel fiatalabb, középiskolát végzett, harmadannyiba kerü­lő hölgy, az új főnök barátjá­nak a felesége vette át a fel­adatait. - Miért pont en­gem...? - kérdezte J. Mert dip­lomával ő könnyebben talál magának munkát, szólt a vá­lasz. Március óta mostanáig egyébiránt a pesti központba - úgy tudjuk - több embert vettek föl, mint amennyitől megszabadultak. * * * Az teljes mértékben I. ma­gánügye, hogy az előző pécsi vezető unszolására végzett fő­iskolát. Az ő baja, hogy mi­után megemelték a fizetését, kihasználta a kedvező kama­tozású, köztisztviselőknek kí­nált hitelt, és felvett csaknem tízmillió forintot élete első la­kásának vásárlására. Az ő ba­ja, hogy a meszesi hetvenhá- rom négyzetméterre jócskán költött még, hogy szép is le­gyen az otthona. I. most a banki részletekkel, az ilyenkor kötelező lakás- és életbiztosítással együtt csak­nem ötvenezret ad ki havonta, erre jön a rezsi. A legutolsó ajánlat egy ismerős révén jött: elhelyezkedhetne a Postánál, ablak mögött, két műszakban, bruttó kilencvenezerért, ami­ből valamivel több, mint hat­van maradna. I. még rágódik az ajánlaton, addig, bár szé- gyelli, a hetvenhét éves édes­anyjánál lakik, annak nyugdí­jából élnek, amíg valamelyi­küknél be nem telik a pohár. » \ i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom