Új Dunántúli Napló, 2004. december (15. évfolyam, 328-356. szám)
2004-12-24 / 351. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÓ - 2004. DECEMBER 24., PÉNTEK 9 KARÁCSONY Mit jelent a szó, háború? Interjú az Irakból hazatért Eckhardt Zoltán alezredessel Antoine de Saint-Exupery őrnagytól vett idézettel búcsúztatta el iraki szolgálatra induló katonáit február 13-án Lőrincz Miklós ezredes, az időközben felszámolt tüzérdandár parancsnoka. Amint akkor megírtuk, összesen tizenhét pécsi tagja volt a magyar iraki kontingensnek, amit Eckhardt Zoltán, alezredes, zászlóalj parancsnok-helyettes vezetett. A tudósításunk zárómondata így hangzott: „ Visszavárjuk Őket...” Kozma Ferenc- Kézenfekvő, hogy megkérdezzem: egy alezredes is önként megy Irakba?- Igen, mint minden magyar katona, aki külföldi misszióban szolgálatot vállal.- Mi volt a feladata?- A magyar szállító zászlóalj parancsnokhelyetteseként a kontingens biztonságának a megteremtése és fenntartá- : sa, a saját erőink védelmével kapcsolatos feladatok koordinálása, valamint kapcsolattartás a hadszíntéri parancsnoksággal. Idővel már a szállítások szervezésével és tervezésével is foglalkoztam.- Mit szállítottak a magyarok?- Minden olyan felszerelést a többnemzetiségű hadosztály részére, amely a csapatainak az ellátásához, fenntartásához szükséges, valamint humanitárius szállítmányokat.- Tehát előfordulhatott hogy egyszer vizet, máskor lőszert?- Természetesen.- Mikor mondta el a szüleinek, lányának, barátainak, hogy Irakba készül?- Amikor a személyi beszélgetés után egészen biztossá vált, hogy mehetek. Természetesen nem örültek a hírnek.- Ezt igazán a pszichológustól kellene megkérdezni. De nem tagadhatom, hogy a feszültség időnként mindenkin látszott, mégse találkoztam olyan emberrel, aki azt mondta volna, hogy azért nem hajt végre egy feladatot, mert fél.- Tehát volt Al-Hillahban pszichológus is.- Természetesen.- Milyen betegségekkel kellett megküzdeni a gyengélkedőn? Milyen gyógyszer fogyott a legjobban? A nyugtató?'- Nem, mert aki nyugtatót szedett volna be, az nem mehetett volna ki a táborból. A klíma több gondot okozott, ugyanis nagyon nehéz egy európai embernek megszokni azt, hogy akkor is igyon, ha nem szomjas. A kiszáradás veszélye mindennapos volt. Az iraki ötven r ifik fokban napi. hat liter vízre van szükség, lan helyzet állhat elő, akkor is, amikor úton vagyunk vagy amikor a városok zsúfolt utcáin megyünk a szállító oszlopainkkal.- Őszintén megvallom, hogy én ezt egy percig sem vállalnám.- Nem is ajánlottam volna. Ám a katona számára ez olyan feladat, amely nem minden nap kopogtat az ember ajtaján. Nekem nagyon sokat adott. Hiszem, hogy hasznos lenne, ha a magyar honvédség hivatásos és szerződéses katonáinak nagy része részt vehetne hasonló missziókban, az európai viszonyoktól egészen eltérő, azokkal alkalmanként teljesen ellentétes viszonyok és viselkedési normák közepette, együttműködve a szövetségeseinkkel, a világ más részéről érkezett hadseregek katonáival. A dolog nagyszerűsége, hogy mindezt éles körülmények között, hadműveleti területen végeztük. tó századot, a szállítmányt kísérő katonákat, akiknek igen jó hírük volt odakint. Büszke lehettem, hogy magyar vagyok... Mondjak példát? Nos, ha a hadosztály-parancsnokság egy vezetője át szeretett volna menni Ba- büonból egy másik bázisra, akár több napot is várt csak azért, hogy magyar biztosítással indulhasson útnak. Az alegységeink katonái között nagyon jó kapcsolatok születtek, náluk derült ki az, hogy a szó legszorosabb értelmében ki kinek a bajtársa, aki sohasem hagyná cserben. Aki a munkáját tökéletesen, a legjobb tudása szerint elvégzi.- Ha ismét indulhatna Irakba, azonnal csomagolna?- Biztos, hogy nem azonnal. Felelőtlenség volna részemről. Hiszen ha valaki végigdolgozza ezeket az embert próbáló, kimerítő hónapokat kora hajnaltól késő éjjelig, ülve a számítógép előtt, elemezve a beérkező jelentéseket, nézve a ezért aztán kínosan ügyeltünk arra, hogy ezt a minimumot mindenki megigya. Napjában többször figyelmeztettük egymást, hiszen erre is szükségünk volt ahhoz, hogy teljesíthessük a feladatokat.- Milyen teherrel?- Harmincöt-negyven kilónyi állandó ffi felszereléssel. Soroljam? Sisak, golyóálló mellény, málhászsák, lőszer, fegyver és kötelezően három napi élelem...- Támadás is érte a tábort, később pedig egy katonát elvesztett a magyar közösség. Hogyan dolEckhardt Zoltán Eckhardt Zoltán alezredes 1964-ben született Mohácson. Elvált, nagylánya Alícia 17 éves. A katonai pályát 1986-ban választotta, tábori tüzérként szakosodva, s 1988 óta Pécsett szolgált a tüzérdandár felszámolásáig. Irakban a lengyel parancsnokság alatt lévő Többnemzeti Hadosztály - Közép-Dél (MND-CS) magyar kontingensének parancsokhe- lyettese volt. Jelenlegi beosztása: Tatán az egyetlen magyar tüzér-osztály parancsnoka. Német, angol, orosz nyelven beszél. Németországban 1999-ben zászlóaljparancsnoki képzésen vett részt, Bécsben 2002-2003 között katonai akadémiát végzett. Hobbija a szakmája.- Beszéljünk a tábor, a katonák biztonságáról. Én úgy gondolom, hogy odakint szinte mindenki gyanús, aki él és mozog...- Ez így van. Hadműveleti területen éltünk, olyan miliőben ahol minden és mindenki veszélyes, akár szimpatikus, akár nem. így aztán jól meg kellett fontolni az óvó-védő intézkedéseket.- Előfordult, hogy félt, bepánikolt valaki? gozták fel magukban ezeket az eseményeket?- A február tizennyolcadikai támadás nagyon váratlanul jött, hiszen akkorra úgy tűnt, hogy körülöttünk konszolidálódott a helyzet. Nagyon jó viszony alakult ki a lakossággal is, így a robbantásra nem számított senki. Figyelmeztetett mindannyiunkat, hogy valójában hová érkeztünk, kivel állunk szemben, ki az ellenség. Megértettük, hogy bármikor hasonló várat- Kötődtek barátságok, cseréltek címeket?- Természetesen, hiszen ma mindenki elérhető az interneten keresztül, Fülöp-szigetekről kezdve egészen Salvadorig. Már csak azért is, mert a Magyar Honvédség Szállító Zászló- alja, sok helyen járt, sok bázisra szállított, ezeken a bázisokon különböző nemzetek teljesítettek szolgálatot. Én például Babilonban találkozhattam avval az amerikai barátommal, akivel néhány évvel korábban egy padban ültem a bécsi katonai akadémián...- Nekem Babilonról Mezopotámia, az emberiség kezdete jut az eszembe.- Mint mindannyiunknak. Időnként a babiloni hadosztályparancsnokságot katonáinkkal felkeresve, mely a babiloni romok szomszédságában helyezkedett el, több ezer éves emlékhelyeken megfordultunk, csodáltunk templomok, városfalak maradványait. Miközben tagadhatatlan, hogy jobb híján az MP-s katonák vigyázták, nehogy valaki valami értéket emléktárgyként hazavigyen.- En ugyan nem dzsungelháborús filmeken szocializálódtam, de láttam már néhányat. A veszély valóban erős kötelékeket sző az emberek között?- Ennek így kell lennie. Már akkor érződött ez, amikor még az alegység idehaza Táborfalván készülődött a feladatra, és elkezdődött a „csapat” formálása.- Mindenkinek jelest adna?- Nagyon jó szakembereket, tiszteket kaptunk, öröm volt velük dolgozni. Egy-két hónap után már a szempillantásokból is tudtuk azt, hogy kinek miről mi a véleménye, ki mit akar. Minden Irakban szolgáló magyar közül kiemelném a biztosikülönböző parancsnoki értekezletek anyagait, felderítő szervektől kapott információkat azon kívül, hogy foglalkozik a napközbeni élettel, az alegység vezetésével is, iszonyatosan kimerül. Irak nagyon sokat kivesz az emberből. Még idő kell ahhoz, hogy újra feltöltődjön, regenerálódjon.- Sok mindenről beszéltünk már, de valahogy egy dolgon átsiklott parancsnokhelyettes úr.- Egyik baj társunk elvesztésére gondol, biztosan.- Hogy élték meg a táborlakók?- Az első órákban felfoghatat- lannak, hiheteüennek tűnt. Mindenkit lesújtott. Magyar katonával ilyesmi hadműveleti területen még nem fordult elő, s így velünk sem, hogy egy kollégánkat elveszítsük. A szomorú esemény kapcsán tudatosult igazán, hogy mit jelent a szó, hogy háború. Mi, parancsnokok arra az elhatározásra jutottunk, hogy mielőbb ki kell mozdítani az embereket ebből az állapotból, önbizalmat kell adni nekik, hogy a feladatot teljesíteni tudják éppen olyan maximálisan és biztonsággal, mint annak előtte, s ehhez nekünk kell példát mutatnunk. Ezért a következő konvojokat a szállítmánykísérő század parancsnoka, illetve én vezettem.- Most már lassan mindenki itthon van, biztonságban.- Valóban. Mindezt jó kimondani és hinni, hiszen hazatérve éreztem át igazán, hogy szeretteink miként élték át ezt az időszakot, amit mi odakint töltöttünk. És még egy dolgot hadd mondjak el, ami nagyon meglepett. Ismerősök és akiket nem is ismerek, találkozásunk alkalmával gyakran említették, hogy míg kint voltunk, imádkoztak értünk. Felnőttmese gyerekeknek az ajándékhozó Jézuskáról A gyerekek szeretik a Jézuskáról szóló meséket, és sok családban hiszik, hogy tó'le származnak a karácsonyfa alatt megtalált meglepetések. Eljön azonban a nap, amikor kiderül a szomorú valóság: az ajándékokat más teszi a fa alá. Mind több gyerek azonban egyre fiatalabb korban bizonytalanodik el abban a kérdésben, hogy valóban a Jézuska hozza-e az ajándékot? Mást hall a társaitól, mint amit a szülei próbálnak bizonygatni neki, ám sok szülő nem tudja, mit is válaszoljon, amikor a gyerek nyíltan felteszi a kérdést Pszichológusok javaslata az: ha azt látjuk a kicsin, hogy csupán bizonytalan, akkor általában elég, ha sejtel mesen mosolygunk, s egy rövid hatásszünet után azt válaszoljuk, hogy „Hidd el, én magam se tudom pontosan, ki hozza az ajándékot, így hát csakis a Jézuska lehet!” Ezzel a kegyes füllentéssel még legalább egy évig megőrizhetjük a szép illúziót. Ha nyilvánvalóan látszik, y hogy a gyereket már felvilágosították, és úgysem lesz vevő a mesénkre, akkor legalább tápláljuk az ünnephez fűződő szép érzelmeket. Mondjuk el, hogy a karácsony Jézus születésének állít emléket. Immár kétezer éves szép szokás, hogy ezen a napon az emberek megajándékozzák szeretteiket, s ezek az ajándékok azért válnak különösen értékessé, mert titokban tartják őket egészen az ajándékozás pillanatáig. Ha mindezt meg tudjuk értetni gyermekünkkel, akkor megőrizhetjük a karácsony bensőséges titokzatosságát. A Jézuska hozza” kérdésében akkor kerülünk a legnehezebb helyzetbe, ha a kicsit az idősebb testvér világosítja fel. Az ilyen szituáció ellen kizárólag megelőzéssel védekezhetünk. A legjobban tesszük, ha jó előre szövetséget kötünk a nagyobbik gyermekkel, s megkérAjándék: a karácsony titka jük, ne rontsa el a húga vagy az öccse örömét. Ha okosan beszélünk, számíthatunk a közreműködésére, hiszen azzal, hogy beavattuk a titokba, ő is felnőtté vált. A tudás gyümölcse a paradicsomi életfán A karácsonyfa-díszítés tradíciója eleinte csak az arisztokrácia körében volt divat, majd hamarosan a módosabb polgárság is megkedvelte. A fenyődíszítésben is vannak divatirányzatok. A legkegyeüenebb telet is túlélő, mindenütt ott zöldellő fenyő üzenet: az öröm, a béke, a szeretet ünnepének eljöttéről, de egyszersmind a természet, a világosság, az élet megújulásáról is. Ezért az emberek már igen korán borókát, fagyöngyöt, fenyőágakat akasztottak fel otthonukban a mestergerendákra. Már a rómaiak is ajándékoztak zöld ágacskát, az úgynevezett strenaét, újesztendő napján, az ősgermánok pedig a fény tiszteletére mécsesekkel díszítették fenyőágaikat. A fenyőágakat, fákat idővel különböző termékenységi szimbólumokkal is felékesítették, piros almával, dióval, mogyoróval, sőt tojással. A díszek ma már kettős eredetűek: a dió és alma a termékenység, a lánc viszont egyes föltevések szerint a paradicsomi életfán tekergő kígyó jelképe, ahogyan a fémgyöngy és a boa is a bibliai kígyót idézi a bűnbeesés idejéből. Az alma (illetve az ezt helyettesítő üveggömb) a tudás fájának gyümölcsét, s egyben a megígért megváltás kegyelmét jelzi. Az ajándékozás már ismét pogány eredetű szokás, mivel a fa alá tett ajándékokat ételek formájában egykor a család eltávozott tagjainak ajánlották. A fa mai jellegű díszítését hiteles feljegyzések alapján először 1604-ben vagy 1605-ben Strasbourgban kezdték, ahol almával, cukorkával, ostyával, aranyfüsttel, gyertyával ékesítették. A díszítés később kiegészült szaloncukorral, habcsókkal, üvegdíszekkel, különböző figurákkal. Míg tíz éve a minél színesebb, annál jobb elve érvényesült, most az egy színben tartott fák számítanak „trendinek”. Visz- szatérni látszanak a néhány éve feltűnt földszínek és természetes anyagok, a barokk hullám lecsengett, de még megy az arany, ezüst, kék, bordó világ. Idén azonban a legdivatosabb fa arany, narancs, barna, borvörös színekben tündöklik, fényes és matt díszeket, hatásokat vegyítve.
